Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

A virágok illata

Lili
Lili képe

    Történt egyszer nagyon régen, hogy Virágország királya, Rózsa annak az ifjú virágnak ígérte oda legszebb lánya, Rózsika kezét, aki megtalálja és országába viszi a régóta keresett, elveszett virágillatot... hiszen azt mindenki tudja, hogy nincsen virág illat nélkül.    
    Ne kérdezze tőlem senki, hogyan veszíthette el Virágország az illatát, mert erre sajnos nem tudok felelni. Azt hiszem, virágillat megharagudott valami miatt a kicsi virágokra, vagy egyszerűen csak megunta virágillat mivoltát, és ezért se szó, se beszéd, világgá ment...
    Rózsika álomszép virágkisasszony volt, csodájára járt a világ minden fiúvirága, így aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy szép számmal akadt jelentkező a feladatra. A virágkisasszony kezén kívül a győztes az illatkirály címet és rangot is megkaphatta az uralkodótól.
     Hosszas válogatást követően a rengeteg jelentkező közül Rózsika virágkisasszony kiválasztotta azt a neki tetsző három daliás, vitéz virágot, akiket aztán útnak indított az illat felkutatására. 
   Az első szerencsés kiválasztott Hóvirág volt. Egy éven keresztül, fáradhatatlanul ment, mendegélt és folyamatosan küzdött széllel, faggyal, nappal, esővel szemben. Egészen hófehérré sápadt a nagy igyekezetében, ám minden próbálkozása hiábavalónak tűnt. Az illatot nem sikerült meghoznia Virágországba, ráadásul Rózsika virágkisasszony kicsit kiábrándult belőle, mert túl fagyosnak és hozzá képest rendkívül alacsony termetűnek látta Hóvirágot. Nem igazán kedvelte meg szegény kicsi virágocskát, pedig a Hóvirág még a havat is megolvasztotta a szépséges kisasszony kedvéért.
    Másodikként Nárcisz indult útnak, ő azonban egyedül csak magával foglalkozott. Minden lépését követően az ég felé fordította fejecskéjét, és versenyezett a Nappal, hogy vajon kettejük közül melyikük a sárgább és a tündöklőbb. Máskor pedig a tó víztükre felett álldogált hosszú órákon keresztül, és gyönyörködött saját maga szépségében. El is felejtkezett tulajdonképpen arról, hogy ő a virágok illatának felkutatása miatt indult el otthonról. Így aztán üres kézzel tért vissza Virágországba.
     Harmadikként Jácint próbálta megtalálni a virágillatot. Hosszú és gyötrelmes út állt előtte. Hegyeken, völgyeken, erdőkön, mezőkön, sivatagokon át megállás nélkül haladt előre és egyre csak a kitűzött cél lebegett szemei előtt: mindennél jobban szerette volna elnyeri a gyönyörű szép Rózsika virágkisasszony kezét. Ők titokban már régóta szerették egymást, de Jácint alacsony virágtársadalmi rangja nem volt méltó egy királyi családból származó virágkisasszonyhoz.
    Jácint mindenkit megkérdezett, aki csak az útjába akadt, hogy nem találkozott-e valaki véletlenül az illattal, de még a téma szakértőjeként elhíresült Orgona és Jezsámen bokor sem tudott segítséget nyújtani neki. Sőt, arra kérték a vándorló virágot, ha véletlenül rábukkan az illatra, irányítsa el őt hozzájuk is, mert már nagyon hiányzik nekik.
    Jácint egyre jobban elkeseredett, és a fáradtság miatt már kezdtek lekonyulni a levelei is. Szomorúságában kicsit lebiggyesztette a fejét, s leheveredett egy hatalmas fenyőfa tövébe. Álomba szenderült... és miről másról is álmodhatott, mint Rózsika virágkisasszony szépséges mosolyáról és őt ölelő pihe-puha karjairól...
    Amint felébredt, és alaposan megdörzsölte szemeit, hihetetlen dolgot vélt felfedezni maga körül: A fa alatt tengerként árasztotta el őt a virágillat. Kedvesen megsimogatta a virág arcát, majd halkan azt suttogta: - Kitartásod és Rózsika virágkisasszony iránt érzett szerelmed csodálatra méltó, valóban megérdemled, hogy te légy a virágok illatának királya.
  
Jácint percekig szóhoz sem jutott a meghatottságtól, majd fogta magát, és kis szütyőjébe összegyűjtötte magának a virágillatot, még mielőtt az meggondolná magát, és megint eltűnne a világ virágjai elől. Örömtől megrészegülten indult hazafelé... 

   Volt ám nagy öröm ezek után Virágországban! Rózsa király átvette a csordultig megtömött zsákot Jácinttól, és az arra méltó virágok között szétosztotta az illatot. Jácint külön felhívta a király figyelmét Orgonára és Jezsámenre, az útja során szerzett kedves, új barátaira, hogy őket ki ne felejtse a sorból. Nárcisz nem kapott illatot, hiszen ő a szépségével sem tud betelni, nem hiányzik neki még ez is. Hóvirág pedig sértett büszkeségből elutasította ezt az ajándékot.    
   Jácint és Rózsika virágkisasszony összeházasodott, és máig is boldogan élnek és illatoznak... 

Rovatok: 
Mese