Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Vietnam ( Indokina )

Tiberius
Tiberius képe

  Van már 40 éve, hogy egy hajóutunk alkalmával a félelmetes Vietnámban kötöttünk ki, közel az egyik legdélibb városkában, aminek a neve Do Nang, ahol a Vietnám-Amerika legvéresebb harca folyt. Ha megnézzük a térképet, Vietnám mint egy hosszú nagrágszíj nyúlik több ezer kilóméteren a délkínai tengerbe.Vietnám közel ezer éves föggetlenségnek örvendett mikor II.háborúba a Japánok elfoglalták országukat, aminek a Japán kapituláció vetett véget. A franciák kihasználva a helyzetet, bekebelezték az országot, ami közel 30 évig tartott.
   Vietnám társadalmi helyzete miatt, hosszú évekig a nép vágyódott a kommunista rendszerre. Keleti tartományban élő Ho Chi Minh forradalmár lázította a népet, fegyverkeztek az elnyomók ellen.
   956-volt az év, a magyar forradalom sok fiatal magyart kényszerített idegen osrszágokba, közülük sokat Franciaországba. Sokan közülük nem találták meg az élet  adta letőségeket, és beálltak a Francia idegenlégióban. A franciák kaptak az alkalmon, kellett a sok ember, sok fiatal magyar fiú Vietnámban végezte az életét.(Nekem is volt egy barátom ott, akiröl soha többet nem hallottam )
  Gyilkos háború volt, a franciák küzdöttek utolsó emberig Ho Chi Minh fekete pizsamás emberei ellen, kik a saját hazájukért minden csepp vérért megszenvedtek, a kommunistagyőzelem nekik sokat jelentett.
   Amerika látta, hogy a Franciák lassan elvéreznek, mikor nagy haderővel a parton megjelentek. Segítettek a franciáknak, hogy mentsék amit csak lehetett. Megkezdődött egy esztelen, meggondolatlan, gyilkos háború, amit talán nem is gondoltak komolyan, hogy megnyerhető, de az amerikai fegyvergyárosoknak érdeke volt, hogy húzzák, szerették volna, ha soha nem lenne vége, az embernek ott nem volt értéke.
   1976 ot írtak, mikor az amerikai politikusok Párizsban Ho Chi Minh embereivel megegyeztek, a háborúnak vége lett. 58-ezer fiatal katona hagyta ott életét, 30-ezer nyomorék maradt, a hatalmas költségeket nem is említve, ami az országot súlyos problémába helyezte.A fegyvergyárosok azóta is röhögnek, nézve a hatalmas jövedelmet, amit nem felejtettek el mert nemsokára újjabb háborút kezdtek.
   Hajónk kikötött most már a komunista Vietnámban, ahol szerte széjjel vörös lobogók hirdették a győzelmet és az éhes proletárok reménykedtek.
   Autóbusszal vittek hosszú úton a városba, s amiket láttunk csak ámúltunk.Kiégett erődítmányek, roncs helikopterek ezrei felhalmozva, repülők, kifüstült tankok rombadőlt épületek. Itt-ott látni lehetett, hogy bivalyok, sok helyen emberek húzták az ekét a rizsföldeken.
  A Mekong Delta folyó mellett, egy öreg szállóba letelepedtünk, ahol minden úgy nézett ki mintha mi fogjuk megvendégelni őket. A szegénység nem kifejezés amit láttunk. Frissen főtt rizst tettek az asztalra, pár tányérban ananász karikák ami talán még a menekülő katonák itt maradt hagyománya lehetett. Narancs szörpöt kaptunk papír poharakban. legtöbben nem nyúltunk semmihez, habár bíztattak közülünk többen,hogy nem szép visszautasítani a vendégszeretetet. Beszélgettünk egy-két fiatal emberrel, akik tudtak angolul.  Félve mondták, hogy nagyon rossz a helyzet, éheznek az emberek . Ezerszámba vannak újszülöttek kik amerikai katonáktol születtek
 ,egyik részhez sem tartoznak, mindenki elfordul tőlük.
   A Vietnámiak Budhisták, több mint 80 millió lakos, valamikor szép ország lehetett az igazi vietnámi. íz cusin kitünő hírnek örvend az emberek mindig mosolyognak akárcsak a kínaiak, elvégre az ő leszármazottaik.
   Még maradhattunk volna egy másik napot de mindnyájan úgy döntöttünk, hogy szeretnénk visszamenni a hajóra ahol civizilált körülmények között mindenünk megvolt.
   Ajándékba a Vietnámi kommunista kormánytól mindenki kapott egy cintányér féle, szalmábol font fejfedőt, amit azóta is örzök.
   Késő délután volt már, mikor megérkeztünk a hajónkhoz, ahol nagy vacsorával vártak bennünket. Ez a Vietnámi kiruccanás nem volt semmiféle kényelemhez kötve,  amire előre figyelmeztettek bennünket, de amit láttunk, lső kézböl tanuskodhattunk.
   Hajónk egy másik nagy út előtt állott, vagyis úszott.  Borneó hatalmas szigete a következő állomásunk, ahol tudtunkkal nem olyan régen még emberevők éltek.

 
Ágoston Tibor
2017 Arizona
 
Rovatok: 
Irodalom