Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Vagyok

Ágnes
Ágnes képe

    Hogy ki is vagyok? Ha egy szóval kellene meghatározni magam azt mondhatnám, ember - még a múlt századból. Túléltem a második világháborút, egy Rákosi korszakot, egy forradalmat, egy Kádár rendszert, meg egy "gengszterváltást".  Örök diák vagyok, mert folyton tanulok. Megtanultam többek között, hogy az ember mindig tanul, de sohasem okul. Folyton ugyanazokat a hibákat követi el, csak más, más színezetben. Most éppen azt a fát fűrészeli maga alatt, amelynek a tetején rakott fészket. Szerettem volna megállítani ebben a folyamatban, de nem hagyta magát.
  Harmincöt esztendei óvónői pályafutásom után nyugdíjaztak. Haszontalannak éreztem magam, ezért újságírást vállaltam a városi lapnál. A jobbítás szándékával fogtam az íráshoz, hiszen oly sok mondanivalóm volt az emberek számára! Írtam a gyermek és ifjúságvédelemről, a környezetünk megóvásáról, természetvédelemről, állatok védelméről. Hanem akkor találkoztam az értetlenséggel és az emberi rosszindulattal. Kaptam a fenyegetéseket és nem éppen választékos modorban.
Úgy gondoltam, inkább a gyermekeknek írok, mert amely magot a gyermeki lélekben elvetek, az megfogan. Akkor kezdtem meséket írni. (Szunyóka nyuszóka, a Csodák erdeje, és a Gombócka.) Mindhárom mesekönyvem megjelent a nyíregyházi Írisz Book tankönyv kiadó gondozásában. Ezeken kívül számos mesém született, miközben írogattam novellákat, verseket és gyermekverseket.
Temérdek még a mondanivalóm és egyre az a gondolat ösztönöz, hogy nem szabad hallgatnom!
E gondolat jegyében találtam a Magyarerőre, Erdős Anna meghívásának köszönhetően. Szeretetre és megértésre találtam közöttetek, melyet köszönök Gyöngyösi Zsuzsának és Jucikánknak.
Ars poetikámat az alábbi versemben foglaltam össze:

Vagyok a Nap, mely bennem világol,
Örök éltető tűz, mely magányosan lángol
És sugaraival megosztja önmagát,
szétszórja önmagát.

Adok, csak adok és viszonzásképen
semmire sem vágyom,
Csupán az örök fényt, derűt, szeretetet,
szépséget sugárzom,
Egyre csak sugárzom.

Rovatok: 
Blog