Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Válaszom, Kustra Ferinek a jelenlegi irodalmi kánon kapcsán...

kabard
kabard képe

Köszönöm kedves Feri, hogy elolvastad "Ha elismerésre vágysz" című versem, számomra megtiszteltetés, hogy megtetted. Remélem nem haragszol, hogy nyílt válaszban adok feleletet a válaszodra ,és ugyancsak nem veszed majd untatásnak, ha leírom a vers megírásának apropóját, és a bennem lezajló gondolatokat. Azért szeretném közre adni, hogy a Magyarerős alkotótársaink is elmondhassák a véleményüket, akkor is, ha Ők merőben másként látják, vagy az általuk történt megtapasztalás esetleg hasonló következtetésre vezet, vagy akár ellentmondana az alábbi, általam megélt esetnek és a megírtaknak.

Annak idején, volt szerencsém részt venni, egy jubileumi író-olvasó találkozón, ahol egy Úrral, (nevezzük, Sándor bácsinak) kicsit hoszabban elbeszélgettünk az irodalmi életről. Elmondta, hogy a negyvenes éveiben gyakran hívták az akkori zsűrikben kiértékelni a beérkező pályaműveket és írásokat. Gyakran keveredett vitába és vélemény különbözőségbe az ott ülő társaival, akik többnyire oda ejtőernyőztetett alakokból állt, és olyan levitézlett tehetségtelen írástudókból, akik ugatták a holdat és az irodalmat, és persze azok, már tisztelet a kivételnek, akik értették és oly kevesen a hátukon vitték-tolták-húzták-vonták amíg erejük bírta, magukra véve a valódi munkát. Azonban Ők, kénytelenek voltak a tehetségtelen és néha rosszszándékú vezetőkhöz igazodni szükségből. Nos olyanokról beszélünk, akiket az akkori hatalom helyezett, különféle "érdemeikre" tekintettel, azokba az ominózus székekbe. Tehát Sándorbácsi hamar azt vette észre, hogy partszélre tolták és a kispadról volt kénytelen végignézni, miként tapossák a sárba az irodalom oltárán lévő írásokkal azt a parnasszust, amelyet, többek közt, Arany, Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti, Reményik, Kosztolányi, Juhász Gyula, Kisfaludy, Áprily Lajos és még sorolhatnám tovább hosszasan, felépítettek nekünk az utókornak. Remélem egyszer még megérjük, hogy elnyerik érte a méltó büntetésüket, amiért a ma alig 10 milliós nemzetünkből, jó ha 10 ezren olvasnak, napi gyakorisággal verseket, ők is többségében azért, mert így vagy úgy érintettek, pedagógusok, vagy ők maguk is írnak. Nyilván most a diákokat ebben a számba nem érdemes figyelembe venni, mert egyfajta kötelező érvényű dologról beszélünk, ami nem hivatalos mérő szám, főleg annak tükrében, hogy a jelenlegi ifjuság körében a funkcionális analfabététizmus mint tudatos generációs szellemi leépítés, ma már nyíltan beszélhetünk. Nincs igazán miért csodálkozni, hiszen a tankönyvön kívül és az iskolai füzeteken kívűl, leírt és papíralapú írással alig találkoznak, és sokuk, ténylegesen küszködik az anyanyelvünkel... ami a mai korban szinte széles körben ismert problémakör.

Van helyette elektronikus és televíziós média, internet, ahol a szappanoperák, a deviáns valóság show-k, az egész napos, vagy azon túl nyúló, alternatív életet nyújtó kibervilágban hamis illúziókba lehet menekülni a valódi élet elöl. Az érzelmi leépülésnek a folyománya a szép lassan egymástól eltávolodó emberek, akiknek a jóság, a haza, a nemzet, az összefogás, és sokszor a valódi érzelmek és a szerelem is egy szítokszó csupán, vagy egy értelmezhetetlen fogalom.

De hogy visszatérjek Sándorbácsihoz, szóval ő válaszolta meg nekem a következőt. De miért vittek véghez ekkora rombolást és a mai napig miért hagyják mindezt?

A válasz: Zolikám, az a helyzet, hogy ugyanazon "műhelyekből" kerülnek ki, ugyanazon "mesterektől a tanítványok" ,akikből ez a romlás származik... nincs ellenszelük, mert annyira beékelődtek a kapcsolataik révén, hogy elmozdíthatatlanok. Sándorbácsi úgy nevezte őket; érintethetetlenek. Sajnos Sándorbácsi azóta már nincs köztünk, de gyönyörű írásai velünk maradtak és hiába kerülte el az őt méltán megérdemelt elismerés, de az örök igazságait, nem tudják eltörölni.

Kedves Feri, maradok tisztelettel:

Varjú Zoltán.

Rovatok: 
Blog