Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Utolsó nagy szerelem

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Utolsó nagy szerelem lehetett volna
Ha a két egyedül vágy egyesül
H az összesodródást nem viszi el
Egy időbeli távolság nagy zavar

Ott a példa ötszázéves tölgynek magja
Ha leesik s jó föld átöleli lesz suhángja
Ha vér levegőként talajként pezsdül
Miért nem lehetne derült szerelem

Ha két belső érzelem egymásra lel
Miért a külső körülmény dominál
S az érzelem fájdalommá sápad s várat
Magára mint két elsodródott gálya

A szimpátia szenvedésé fodrosodik
Mert a vonzalom ott van ám a félelem
Egyre távolabb elengedés elsodródás
S kialakul egy nem valós sérelem

Soha ki nem mondott szavak helyett
Beszélt a szem az ajkak mozzanata
Búcsú pillanatában a tétova magatartás
Árulás lenne itt hagyni szívdobbanást

Mit is mondanak pletykálnak mások
Akik össze nem illő párnak látják
Az elítéltek kivetettek megbélyegzettek
Nagy boldogságát egymásba borulását

Ó átkozott kor különbség hányszor gát
Emiatt esőkét hull a bántalmazás
Az összefonódásra állandósul a zaklatás
Titkos randik helyett belép a sírás

Hol vannak a segítő csitító jó barátok
Kik a szaporodó gátakat törni segítenék
Hogy elmosódjanak a rácsok és láncok
Amik a kapcsolatot megmérgezték

Emléked fájdalmasabb mint a valóság
Az érted gondolatok lángoló magány
Ott lebeg az egymást elengedés távozás
Pedig mindketten tudjuk ez hazugság

Az elhalványulás az elvesztést a félelmet
Hatványra emeli és az elme jobban szenvedi
Mert a magány elveszik a terjedő csendben
És a csend az általad ölelt magányban

Mintha a szerelemből harag gerjedne
Pedig csak a szem csillan bennem
Mintha minden szétszakítva elveszne
Csakhogy a gyönyörű tekinteted fogva tart

Sokszor egymás mellett volt a kezünk
Éreztük az egymás iránt a vonzalmat
Se te se én nem közelítettem őrültség
Pedig közöttünk villogott a feszültség

Miért lett kettőnk sorsa csak egy lehetőség
Miért telepedett ránk a gyötrő kétségbeesés
Amikor ajkad ízét sem érezhettem ajkamon
Csak a rajtam felejtett pillantásod reszketését
                                                       
Ha a sors érintés nélkül is vágyat ébresztett
Miért nem engedi azt érintéssel kiteljesedni
Dühöt ébreszt de minek akik szeretnek
Majd egyszer belefáradnak s eltávolodnak

Viszik magukkal a másikról álmokat
A már soha be nem teljesülő vágyakat
A találkozó gondolatok beteljesült ködében
Ott marad a soha csók az öled tövében

Emlékeimben nincs már első és utolsó,
Ott vagy az álmomban te szép foszló bimbó
Szép szirmaiddal soha nem takartál be
Azt mindig egy tétova váratlan vihar tépte

Szívemet szaggatta a belső ösztönöd vezérelte
Folyton engem kereső tekinteted melyet
Én ugyanúgy kerestem sohasem feltűnően
Így az álcázás mesterei lettünk mennydörgősen

És a két kereső tekintet ajak néha összeért
Egy szerelemgömbvillám villant kettőnkért
A villám ha kettévágta a fát meghal
Mi villámunk is fellobbant s hamar ellobbant

Maga mögött hagyva a kettévágott induló
Reménygazdag újra törött randevút
Egy láncszem megint kiesett s ez a hiányzó
Már megszakította az érintés csodás érzését

Ha ettől szomorúvá vált a kapcsolat
Az akkor is szerelem volt mely belénk halt
Mint örökkévaló foghatatlan halhatatlan
Nekünk mindig a pók fonta virágos mezejét

Tudom már nem költöznél őszágas fám
Ráncos – gallyas fészkének otthonába
Hiszen már az emlékekben is reszket a vágy
Nem leszel selyemruhában az éj ablakában

Miért sodort a sors mindig csak éppen érintésig
Amikor szívünk közelsége felforralta a vért
Mintha két sorsvonal összezavarodott volna
Csak mi hittük hogy ez eltarthat a végtelenségig

Talán te jöttél a múltból és a jövőből
Ez volt az Isteni Rendeltetés
Hogy miért majd megtudjuk
Ha még egyszer összesodor a lét

2019.08.26. 19:45:24

 

 

 

 

Rovatok: 
Vers