Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

UFO Alsó-Laposkán. (tényfeltáró riport)

M. Laurens
M. Laurens képe

  Pár hónappal ezelőtt, rádió,tévé, napilapok százai foglalkoztak a kishazánkban máig egyedülálló és  páratlan eseménnyel, nevezetesen, hogy idegen lények látogatták meg a Görbeszegi dombok tövében fekvő, alig 30 lakost számláló Alsó-Laposka szerény, ámde dolgos lakosait. A napi szenzáció elültével magam is nekivágtam az oknyomozó és felderítői tevékenységhez, hátha maradt  még el nem mondott titok a faluban.
  Első interjú alanyom a falu első embere, Aligha Szilárd polgármester volt, akinek nyíltan nekiszegeztem a kérdést, mint a ravasz róka a lejárt „Mackó” sajtot a hollónak.
–  Gondolom politikailag is igen sokat számított a megválasztásában az UFÓ-k megjelenése a választások előtt három és fél évvel! - sazegeztem neki a gyilkos kérdést.
– Korsóval, vagy pohárral adjak? – hangzott a válasz. (Itt jegyzem meg, hogy a falu első embere, mint minden rendes helyen, itt is természetszerűleg a kocsmáros volt.)
A váratlan őszinte válasz kizökkentett egy pillanatra, de tántoríthatatlanul az igazság felé törtem, és nem hagytam magam lekenyerezni a megismerés felé vezető úthoz közel .
– Természetesen korsóval - válaszoltam halált megvető bátorsággal, mélyen a szemei közé nézve teljes erőmből. (Kicsit fájt is utána a fejem mivel erősen kancsal volt, de ez, a történet szempontjából lényegtelen körülmény)
– Ki látta meg először a földönkívülieket? – tettem fel neki a gondosan előre felírt és hetekig gyakorolt keresztkérdést, miközben fürkésztem a tekintetében a legkisebb hazug rezdülés jelei után kutakodva. Mint macska, mikor buborékot lát az orra előtt.
– Banyáéktól  hazafele jövet látta meg őket először a Kancsal Jóska, pontosabban épp hogy nem. De jobb, ha tőle kérdi. Ott ül a sarokban amellett a kisfröccs mellett, aminek már alig látszik a vonala a koszos mancsától, mert mindig összetapogat vele mindent
    Az asztalhoz érve bemutatkoztam, majd röviden ecseteltem, hogy oknyomozó riportot kívánok írni az Alsó-Laposkai UFÓ jelenségekről és ehhez kérném leginkább a segítségét. Kancsal József beleegyezése jeleként felmutatta két egymás melletti ujját, jelezvén a nyelvi nehézségeket megoldó fröccsök számát. Erősen gátlásos ember lévén csak ez a nyelv és görcsoldó szer bizonyult egyedül hatásosnak az elmúlt húsz év folyamán. Habár.. túladagolásakor ó-héber és latin szavakat kevert némi böfögéssel vegyítve.
  – Szóval az úgy vóóót…hogy épp Banyáék-tól jöttem haza éjfélkor, mert-hogy segíteni voltam a komámmal az öreg Banyánál, akinek épp akkor ellett a kocája.  Az örömre muszáj vót egy két pár pohárka nyelvlazítót beigazítani a bajusz mögé, osztán-csak úgy ránk setétedett.  No, mondtam a komámnak, a flaska már üres, ideje indulni  hazafele. 
     Úgy nagyjábú félút fele járhattam, amikor rám jött a vizelős, megálhatnék az árokparton. Ahogy végeztem, mindjártosan tudtam, hogy történt valami, valami nagyon nagy dolog!
– Honnan tudta? Érzett valami különös rezgést?— vetettem közbe
– Hát épp ez az!  Minden ugyan olyan volt, mint előtte! Semmi se változott, gyanúsan nem .-  Felhúzta szemöldökét, és borgőzös pofájával közelebb hajolt –  Érti ? S-e-m-mi! Minnyá tuttam, hogy csakis azok a földönkívüliek lehetnek, mert Űket nem láttam csak! A holdfénynél még a kecskeszar is láccot a réten, de ott, ahun az űrhajójuk leszállt… No ott… azt se láttam…  Mondtam is a komámnak, hogy hasaljunk le, de a marhája ott maradt a Banyáék kerítésének dőlve… Mondtam is magamnak, „nagy szarban vagy Kancsal!„. Már megbocsássék a okanyomozó-úr.  Na szóval, ahogy ottanság kúsztam a szekérnyomba lapulva, egyszer csak látom a falum fényeit, az égi fény meg sehol.
   Nézek én kérem olyan TV-t  vagy mit, ot mindig világolni szoktak, mint a Kopasz kántor piros traktora amikor éjjel beleborul az árokba oszt a lámpája égnek áll…
Eccóval semise!!  Fény nem vót, csak a nagy csend a csillagok, meg a hasam korgása. Ebből tuttam, hogy ez csak invázió lehet. Titokos megszállás! Talán már a faluban vannak, és megszállták a kocsmát is. Saját halálomat megvető bátorsággal ordítva rohantam a falu felé, és ordítottam, hogy UFÓ-k  vannak a káposztaföldeken, ... Banyáék felé.
   A többit már ismerik. Elsőnek a plébános úrt sikerült felkeltenem, aki éjféli misét tartott a megboldogult Sánta Sára néni  tarka tehene  elapadt tejéért, (Isten nyugosztalja űtet), mert-hogy a fél falu aztat issza…  De a fene se érti, hogy bírják azt a fehér löttyöt meginyi, nekem még a szemem is viszket tőle. Anyám szerint már 5 napos koromban is csak söröskorsóból ittam meg  az anyatejet. Mert-hogy akkor is látszott, hogy igaz  derék magyar-ember lesz belőlem!
 – Egyszóval akkor magán kívül senki sem látta a földönkívülieket? – tettem fel a kérdést.
– Rajtam kívül?  Művelt ember létére hogy lehet ilyen fa-fejű? – Lenyelte az utolsó kortyot és intett, hogy még kettőt kér az én számlámra, vagy végeztünk. Miután kihozták a fizetségét, közelebb hajolt, és fojtott hangon szinte  súgva mondta.
– No!  Hát nem megmondtam magának, hogy láthatatlanok voltak? ... Úgy látszottak, hogy aztat senki fijja ne vegye észre sehogyanság se. Érti már? ... In-vá-zi-jó! Kapizsgálja? Most is itt ülnek és figyelnek minket … ha, eljár a szája, akkor eltüntetik, mint én ezt a fröccsöt. Érti már? – Kezdtem már érteni! Gyanakodva körülkémleltem, és a számla rendezése után mélyre húzott kalappal elhagytam a falut sebesen-azonnal.
    Most elmeséltem neked ezt nyájas olvasó, mert eltelt pár év, és bizonyára Alsó-Laposkán már intézkedtek a sorsomról az idegenek. A polgármestert leváltották, pedig a kocsmája jól ment… Most reád hárul a világ megmentése… Ne feledd!! Ahol nem látsz UFÓ-t az mind gyanús lehet!! Hogy egy nagy Magyar klasszikust idézzek: „Az a gyanús ami nem gyanús!”

                                                    M. Laurens   2012. január 19.
                                                        (az invázió 50. napja)
                                 

Rovatok: 
Humor