Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Telente

párducos
párducos képe

Szeretem a telek jöttét,
Valamit mindig tartogat.
A bronzos, frissen tört dióbél,
Az illatozó narancshéj,
A végtelen tévéjátékozás,
Kis kincsek,
A sütemények, fények,
A búvárkodás évszaka ez.

Kint kellemes hideg van,
Kellemesen hideg a vadon,
S ha nem, hát kéményfüstök
Jelzik nekem vakon,
Merre keressem
A lélek-leheletet;
Hol a hon, s mi a vadon
– nekem felelnek.

Szeretem a telet,
Melegedni kellet.
Selyemcukorkák édes íze
A szájban,
Hótól fényes csend van
A szobában,
És minden-minden
Mindenkori.
Újra tetszik a magány,
A meleg zokni.
Hallom, ahogy az óra kattog,
Miközben szemem íve
Könyvek szaga közt
Képzeletembe karcol
Lágy és szende képeket
– ahol nem szívják véremet,
S nem dívik haramiák egybegyűjtő tanyája,
És mindenkinek van még halhatatlan mamája…

Tudom, eljön lassan az idő,
Mikor már úgysem élhetne
ő
Télben született, télben szakadt meg élete
– nincs már itt, erről… (nincs többé…)
Ó, nincs esti mese!

De akkor is fáj,
Hogy így van halál.
Annak nincs, s ne is legyen
Évszaka!
Nem lehet övé a hó,
A dunna,
Az ágropogás!
Nem lehet övé az olvadó tavi jég
Rettenethű szava!

Vagy… ha igen – sajnálok mindent.
A halál nemcsak anyámat vitte el.
De elvitte vele a téli álmokat, mindet,
S e meglopott rendben révedek.

Most lassan jön egy újabb tél…
Mégis, szeretem a telet,
Egyebet nem kíván úgysem tőlünk,
Minthogy a tél pusztán
Melegedni kellet.

(Pápa, 2012 októbere-novembere)

A képen Ozsváth György festőművész Januári tél című akvarell festménye látható az alkotó engedélyével.

Rovatok: 
Vers