Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Tündérország kapukulcsa

Ágnes
Ágnes képe

   Rozika mesekönyvet kapott karácsonyra. Gyönyörű színes, fényes volt a fedele és a lapjain csodaszép képek pompáztak. Amint kezébe vette úgy érezte, hogy Tündérország kapuja előtt áll. Csakhogy belépni nem tudott, hogy megismerhesse a titkok titkát, mert olvasni nem tudott.
    Ebből mindenki kitalálhatja, hogy Rozika még nem járt iskolába, mert csak nagycsoportos óvodás volt. Lapozgatta a könyvet, gyönyörködött a képekben és igyekezett kitalálni, miről is szólhatnak a mesék?
- Jaj, de jó annak, aki tud olvasni! Sóhajtotta.
Édesanyja megvigasztalta:
- Ne keseregj kislányom! Jövő karácsonykor már te is tudsz olvasni. Addig én olvasok neked esténként a mesekönyvedből.
    Ettől kezdve Rozika alig várta, hogy iskolába mehessen. Irigykedve nézte, mikor nagyobb barátnői könyvükbe merülve olvastak és láthatóan jól szórakoztak. Hiába kérdezgette őket, hogy mi olyan mulatságos a könyvükben, csak azt felelték, majd te is megtudod majd, ha megtanulsz olvasni. Bizony, nehezen múlott az idő szeptemberig, mikor először léphette át az iskola küszöbét.
   Nagyon szép iskolatáskát kapott, amit a hátán is viselhetett. Nehéz is lett volna kézben cipelni, hiszeni, hiszen tele rakták kincsekkel: Volt benne szép, színes tolltartó, tollak, ceruzák, gyurma, zsírkréták, ecset, vízfesték, füzetek, írólapok, ábécés könyv, és egészségügyi csomag. Szóval minden, amire egy első osztályos tanulónak szűksége lehet. Édesanyja elkísérte őt Öcsivel együtt, akit óvodába vezetett.
   Öcsi olyan büszkén lépegetett Rozika mellett, mintha ő ment volna iskolába. Mikor pedig összetalálkoztak Karcsikával, neki azt mondta, iskolába megy. Azonban azt elfelejtette hozzátenni, hogy a nővérét kísérik az iskolába. Öcsi nem törődött a különbségekkel. mellékes dolgokkal nem foglalkozott.
    Az első nap ismerkedéssel telt.Az osztályban mindenki bemutatkozott, még a tanító néni is, aki felolvasta mindenki nevét és azt mondta; - engem Kati néninek szólítsatok! Minden gyermeknek ajándékozott egy nyakba akasztható szívecskét, melyen rajta volt a neve.
- Ezt a szívecskét mindennap akasszátok a nyakatokat, mikor iskolába jöttök, amíg meg nem tanulom a neveteket!
Mindenki megkapta a saját padját, magassági sorrend szerint. Végül a tanszerekkel ismerkedtek. Kati néni megmutatta, hogyan kell használni a betűtáblát és elmagyarázott minden fontos dolgot, amit egy első osztályos gyermeknek tudnia kell; például az iskolai szabályokat.
Rozika csak várta, egyre várta, mikor kezdi már tanítani a betűket, azonban erre már nem kerüt sor, mert megszólalt a csengő és Kati néni elbúcsúzott tőlük a másnapi viszontlátásig.
    A kislány csalódottan ment haza. Otthon bánatos képpel ült asztalhoz. Édesanyja hiába kérdezgette, hogyan  telt az első nap az iskolában, ő csak a vállát vonogatva felelte: -Jól.
- Nekem nem tűnik úgy, hogy boldog lennél kislányom. No mondd csak, mi bánt?
- Nem tanított meg olvasni a tanító néni.
- Ó, hát csak ez nyomja a szívedet? Nevetett az édesanyja.
Nem csak egy napból áll a világ.Bőven lesz időd megtanulni az ábécét. Senki sem tanult megy egy nap alatt írni és olvasni, még a tanító néni sem, bármilyen okos. Sok, sok nap telik el, amíg minden betűvel megismerkedsz.Addig várjál türelemmel és figyelj jól az iskolában!
 Rozika megfogadta édesanyja tanácsát. Szorgalmas volt, figyelt az órákon és lelkiismeretesen gyakorolta a betűírást. Addig nem ment játszani, amíg a leckéjével el nem készült, hiába hívták játszani a barátai, neki első volt a tanulás.
   Telt, múlott az idő. Eljött december és vele együtt a karácsony. A fenyőfa alatt két szép színes fedelű mesekönyv mosolygott Rozikára. Csodaszép, színes, fénye fedelükkel csalogatták őt: -Végy a kezedbe és nyissál ki bennünket! A kislány kinyitotta az egyik mesekönyvet és láss csodát! Amint szemei a betűkkel találkoztak, el tudta olvasni őket. Most már tudta, hogy bátran beléphet Tündérországba, mert van kulcsa a kapujához. Ismeri a betűket, tud olvasni.
  Egész este le sem tette a mesekönyveket. Felváltva olvasott hol az egyikből, hol a másikból.
Öcsi mellé telepedett a szőnyegre és kérlelte, olvasson neki is!
Anya, apa, Öcsi, Morzsi, de még a cirmos is őt hallgatták nagy figyelemmel.
Öcsi egy kissé írigykedve mondta:
- De jó neked Rozika, hogy már tudsz olvasni!
A kislány szeretettel simogatta meg Öcsi fejét és vigasztalta:
- Semmi baj Öcsikém! Jövőre te is iskolás leszel és mához egy évre magad fogod olvasni a mesekönyveidet.
- De sokára lesz még jövő karácsony! Sóhajtott a kisfiú.
- Tavaly karácsonykor még én is azt hittem, hogy csak egy szép álom iskolásnak lenni, ismerni a betűket és olvasni tudni. Látod, valóra vált az álmom.
A te álmod is valóra fog válni.

Rovatok: 
Mese