Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Szerencsétlenségből okulva

Gerbera
Gerbera képe

Rendőrök érkeztek paraszti udvarba,
fiú az istállót épp takarította.
Halovány arcukra rémülten merengett,
köd fátylán hallva amit hírül vittek.

"Azonnal meghaltak" Fülébe ez rögzült.
"Síkos útszakaszon több autó pördült"
Befordult mosdóba, karját hosszan mosta,
feje lüktetve szólt egyre ezt hallotta.

Halottak mindketten! Apád is! Anyád is!
Nem jönnek Ők vissza egyedül maradsz itt!
Ezen gondolatok ismétlődtek egyre,
mire vissza fordult rendőr nem volt egy se.

Kiülve lépcsőre sírni meg sem próbált,
egy dolgot mormolva nyugtatgatta magát.
Apámnak, Anyámnak jó most már a mennybe,
hittek Úr Jézusba, bíztak mindig benne.

Én nem tudok ilyen egyszerűen látni,
nemes tettel kéne egyszer rászolgálni,
hogy fel kerülhessek ahol most ők vannak,
ilyen könnyen jussot nekem ne adjanak.

Jót cselekedni , fontos dolgot tenni,
helyettük helytállni majd úgy mennybe menni.
Serényen dolgozott, istállóba aludt,
zuhant a szalmába mire bealkonyult.

Lovakat behajtott, végre lekefélte,
hónapokig tette, összerogyott térdre.
Feje elnehezült, mély álomba zuhant,
ereje elfogyott, kattogott a tudat.

Álmában hallotta ménes nyihogását,
rettenetes zajjal paták dobogását,
oly erővel hangzott, igaznak is vélte,
csapkodásba kezdett, rémülten ébredve.

Ösztönből érezte, hogy veszélybe került,
a ló boxa üres, tűzlángoktól hevült.
Pontot keresett, hol pattogó tűz hátrált,
gerendára mászott kidugta a lábát.

Recsegve omlott szét mögötte istálló,
mint egy nagy zsák krumpli, úgy érte kőpadlót,
villámgyorsan rohant, vízpumpát lekapva,
mely veszély helyzetre, oda volt akasztva.

Szélesen vízsugár ömlött sustorogva,
addig míg kiürült dolgozott Ő rajta,
egy halom füstölgő hamu lett előtte,
sírva ordítva már, rogyott le a földre.

Zokogva döbbent rá, ha most meghalt volna,
minden szerzett kincse veszendőbe hullna,
miért megdolgozott, büszkesége lenne,
hogy is juthatna fel szüleit követve.

Égre nézve kéri Isten akaratát,
szülje újra énjét belső gondolatát.
Ettől békésen lép előre néhányat,
meglátván lovait előtte sétálgat.

Rétről jöttek vissza,mikor veszélyt fogtak,
éjszaka tüzétől, ösztönnel futottak.
Hálásan köszönte Ura óvó tettét,
megértette ember mennybe menetelét.

 

Rovatok: 
Vers