Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Szürke, vagy kék?

juci
juci képe
Koppan valami az ablakomon. Nem nézek fel, de magamban jóleső érzéssel nyugtázom: talán enyhül az idő, s egy halálra ítélt jégcsap keresett menedéket a párkányomon. Olvasok tovább. a koppanás megismétlődik, anélkül, hogy felnéznék a könyvemből, egyre jobban kezd örülni tavaszt-érző szívem! Ismét egy halk koppanás, most már felnézek.
 
Egy kis madár figyel kintről a hidegből, s apró csőre már újra készül, hogy –figyelmemet felkeltse – megkocogtatni az ablakot. 
Leteszem a könyvet, s figyelek. Teszek egy óvatos mozdulatot, a madárka követi tekintetével. Majd másik irányba mozdulok, ő is visszafordítja fejecskéjét.
Egy veréb! Egy átlagos, szürke kis veréb!”Régen láttam már verebet!” – suhan át a fejemben. Úgy látszik, ritka vendég!
Elkezdünk játszani. Én mozdulok, ő nézi. Teljes figyelmét nekem szenteli, ez igazán nagyon kedves tőle! Nem mozdul.
Lassan megszokom jelenlétét, olvasok tovább. Már nem nézek fel a figyelmeztető, finom kis koppanásokra. Ahogy a betűk adta örömökbe feledkezem, s gyönyörködöm Müller Péter magvas gondolataiban, s arra figyelek, hogy jól fejembe véssem tanulságos igazságait, egy idő múlva már zavarni kezd a nagy csönd. Nincs koppanás, nincs kis madár!
 
Az ablakhoz szaladok, s hosszas keresés után egy távoli faágon fedezem fel az iménti vendégemet. Próbálom a szememmel szuggerálni, hogy visszajöjjön. Próbálom visszacsalogatni. Nagyon figyelem, nem veszem le a tekintetemet róla. Szemeim már fájnak az erőlködéstől. 
 
A madárka színesedni kezd. Már gyönyörű királykékben pompázik! Hiszen ez nem is veréb! Soha nem láttam még ilyen szépet! A királykékből egyszer csak halványkék lesz, majd kicsit sötétebb. Nagyon szeretném, ha visszajönne! De madaram hirtelen felröppen, s búcsú nélkül távolodik. Már csak egy egészen kicsi pont, majd egybeolvad a téli égbolttal.
Még várok az ablaknál, reménykedem benne, hogy visszatér. Hirtelen olyan lett, mint a múlt. Vagy mint a jövő. Megfoghatatlan és gyönyörű. Múlt, vagy jövő? – tűnődöm. Kettő közt állok én a madaram nélkül. A kék madár volt? Vagy csak egy közönséges veréb? Nem tudom. 
Valahonnan kacag rám a messzeség. Esetleg a madaram. Fejem felett arany színben pompázik fent az ég.
Rovatok: 
Irodalom