Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Székelyföldön gyermekszemmel

Sima István
Sima István képe
E történeteket ajánlom mindazon gyermeknek (és felnőttnek), akit érdekel és akit megérint a falusi emberek sorsa és máig megőrzött ősi, paraszti életmódja.
Valamint ajánlom mindazoknak, akik fogékonyak a természet szépségei iránt, amely szépségeket ezúttal egy székelyföldi utazás leírása során igyekszem láttatni…

AZ UTAZÁS

Korán reggel keltünk aznap
Hajnali sötétben
A ház lakói még aludtak
Csak mi voltunk ébren
Hosszú útra készülődtünk
S én izgatottan vártam
Mi fogad és mit látok majd
Az idegen világban?!
A csomagokat a kocsiban
Elrendeztük szépen
És elindultunk Erdély felé
A keleti fényben
Tíz órakor áthaladtunk
A magyar határon
Furcsa táblák fogadtak ott
Csupa ákom-bákom
Megtudtam - a szavakat mind
Román nyelven írták
És hogy ott az embereket
Románoknak hívják
Mögöttünk falvak, s mezők
Maradtak el sorban
Míg előttünk magas hegyek
Álltak a távolban
Egy pihenőnél félreálltunk
Fenn a Királyhágón
Így nevezik ezt a helyet
Mely oly szép, mint az álom
A domboldalon birkák, s kecskék
Legeltek békésen
S pásztorkutyák heverésztek
Köröttük a réten
Patak parton vitt az utunk
Sűrű erdők között
S félelmetes sziklák csúcsa
Látszott a fák fölött
E magas hegyeken átvágva
Érkeztünk Cluj-Napocába
Magyar nevén Kolozsvárra
Mátyás király városába
Égrenyúló nagy templom áll
A belváros szívében
Előtte a király szobra
Pompázik a téren

Ám nem időzhettünk itt soká,
Mert Kecsetben már vártak
S hamarosan feltűntek
A mesés székely tájak
Itt, Székelyföldön úgy éreztük,
Mintha otthon lettünk volna
Hisz rátaláltunk újra
Itt a magyar szóra
Itt magyar a felirat,
Itt magyarul beszélnek
És magyarul mondják, hogy
Isten hozott Téged!
Este érkeztünk meg
Kecset kis falvába
Hol vártak már minket
A kapuban állva
Péter bácsi, s Margit mama
A házigazdáink
És akkor kezdődtek
Ott megélt kis csodáink

Megismertem, elmondom hát
Hogy Ti is tudjátok
Hogy mi teszi oly kerekké
A falusi világot
Megtanultam, hogy a tejet
Azt a tehén adja,
Hogy kemencében sül a kenyér
S a tojást a tyúk rakja
Hogy tarka kucsmás gombák
Nőnek az erdőn az avarban
S, hogy iható, tiszta víz zúg
A hegyi patakban
Leírom most pár mondatban
Mit tapasztaltam, s láttam
Ha kíváncsiak vagytok rá
Olvassátok bátran!

A FEJÉS

Péter bácsi minden reggel
Korán kel, mert tehenet fej
Annak tőgyét húzza egyre
S csurog a tej a vederbe
Soká tart e locsi-pocsi
Unja Gyöngyvér a kis boci
Türelmetlen - már úgy enne
Éhezik a meleg tejre
Sürgetni kezdi a gazdát
S böködi a tejeskannát
Mikor végre már ihatja
Az orrán csepeg a tej habja
Aztán, ahogy jóllakott
A szalmára fekszik legott
Margit mama a konyhába
Beviszi, mi maradt mára
Leszűri a friss tejet
Megtölti a csebreket
Fát hoz, s begyújt a sparheltba
És a tejet felforralja
Lefölözi a habot
S készít nekem kakaót!

SZÉNAGYŰJTÉS

Péter bácsi a múlt héten
Sarjút kaszált fenn a réten
Kinn a Napon szárította
S összehordta fiókokba
Most, hogy mi is megérkeztünk
Vele tartunk és segítünk
Összerakni nagy kazlakba
S hazahozni az udvarba
Felpakolva vasvillával,
Élelemmel, itókával
Együtt indulunk a rétre
Talán végzünk estebédre!
Kopár kutya is velünk tart
Csöpi őrzi most az udvart
Ők a család két kutyája
Ők ügyelnek a portára
Lassan megtelik a szekér
A széna már az egekig ér
Rudi a ló csendben baktat
S elhúzza az egész kazlat
A szekérről leugorva
Felhordjuk mind az udorba
Megtelik a szénapadlás
Jólesik ma majd az alvás!

A PARAJDI SÓVIDÉKEN

E vidéken a Parajdot ölelő dombok és hegyek
Sósziklái a napsütésben fehérlőn fénylenek
Évezredek óta őrzik a kincsüket
Mi messzi országokba vitte el hírüket
De e kincsből miért e nép bányákban dolgozott
A székely asztalokra semmi sem jutott
Azóta mondják itt:
A székely portája mellett hiába áll ott sóhegye
Szegénynek mégis sótalan a kenyere!

Egy régen elhagyott sóbánya helyén
Szovátán - zöld fenyvesek ölén
Az üreget fakadó víz öntötte el
S ma tó van ott, a felhőkhöz közel
A Medve tó - mert ily nevet kapott
Kioldotta medréből a sót
Így úszni benne könnyedén lehet,
Mert sós vize fenntartja testedet
A környéken ered még néhány kis patak
Az erdőkben rejtőznek pisztrángos tavak
És fürdőzés után bizony jólesik
Ha az ember ebédre friss halat eszik.

KENYÉRSÜTÉS

Margit mama tegnap este
Teknőt fektetett keresztbe
A konyhában egy fakeretre
S engem mellé ültetett le
Lisztet öntött a teknőbe
És krumplit, mit megfőzött előre
Majd vizet, sót, s jól összegyúrta
Fehér lett az összes ujja
Kovászt kevert a tésztába
És eltette éjszakára
Szőttes kendővel takarta
Hadd dagadjon meg alatta
Ma reggel már a fát vágja
A kemencében lobog lángja
És amíg vár a parázsra
A tésztát gyúrja és formázza
S mikor a fa parazsat ád,
Dolgozni kezd a nagy lapát
Rákerül a megkelt tészta
S a melegben kisül még ma
Az orromban valami csikland
A kemencéből száll az illat
Dörzsölődik minden tenyér
Elkészült a finom kenyér
Margit mama kiszedi
A hamutól leveri
S még melegen, bár süti ujját
Nekem szeli le a púpját!

FARKASLAKA

A szomszéd falu Farkaslaka,
Hol Tamási Áron,
A székely nép nagy írójának
Neve áll a házon,
Amelyikben Ő született,
S hol múzeum van ma
Ott látható összes műve
Könyvespolcra rakva
Végső nyugalmat is itt lelt
Kedves falujában
Itt alussza örök álmát
Egy tölgy árnyékában
A mezők virágaiból egy csokrot
Teszünk le sírjára
Emlékezve az Ábel regények
Híres írójára

Vendégségbe megyünk innen
A Fancsali családhoz
Péter bácsi nővéréhez
És a rokonsághoz
Márta nénje szövőszékén
Épp szőnyeget készít
Igazgatja a fonalat
Megsodorja végit
Örvend Ő a vendégeknek
Felpattan a székből
Végig puszil sorra minket
Süt a kedvességtől
Albert bácsi, ki asztalos
A műhelyben forgácsol
Fenyőlécet gyalul éppen
De bejön a munkából
A fia Berci italt tölt
És asztalukhoz hív már
Amálka, a felesége
Süteménnyel kínál
Árpi, a másik fiú
Fent van a hegyekben
Szénégetőként dolgozik
Kinn a fenyvesekben
Unokájuk, a kis Bernát
Hátra hív a kertbe
Megmutatja birodalmát,
S bevisz a fészerbe
Ott őrzi Ő a kincseit
És új kerékpárját
S mit Albert bácsival faragott
Titkos ládikáját
Elbúcsúzunk, s elindulunk
A Nyikó patak partján
S besirülünk Kecset felé
Fel a dombok alján

KOROND

Ma Korondon sétálgatunk
S e város főutcáján
Míg csak szemünk ellát
Árus, árus hátán
Tömérdek portékát
Kínálnak a boltok
Van itt ruha, edény,
Vannak teknők, hordók
Kerítésre vetve
Szőttesek és csergék
Előttük padokon
Terítők és kelmék
Bent a szűk polcokon
Míves faragványok
S tálak, miket fatörzsből
Vájtak a cigányok
És van még fonott kosár,
Játék, s tapló kalap
Hogy megnézzünk mindent,
Arra rövid e nap
De ami a nagyvilágba
Korond hírét vitte,
Az a kerámia
- Az valódi kincse
Betérünk hát mi is
Egy fazekas házába,
Hol Józsa János fogad
A porta gazdája
Bevezet bennünket
Levisz műhelyébe
Leül a koronghoz,
S agyagot fog kézbe
Körbe - körbe forog
A korongon az agyag
S váza formálódik
Ügyes keze alatt
Aztán megmutatja,
Hogy visz fel rá mázat
S miként festi kézzel
A híres mintákat
És elmondja, hogy műve
Akkor lesz majd készen,
Ha kiégeti azt
A tüzes kemencében

A boltba is bekísér
Ahol körbejárunk
S vagy százféle színes
Kerámiát látunk
Van itt gyertyatartó,
Van csupor, van váza
Vannak szép poharak,
Van kancsó, s van tálka
Válogatunk köztük
És veszünk is párat
Szép emlékek lesznek
Otthon a családnak

PITYÓKASZEDÉS

A földeken nagy munka folyik
A tököt már leszedték
S hazavitték, hogy a disznót
Majd azzal etessék
Most pityókát / krumplit /szedni
Indul a fehérnép
Jön az összes komámasszony
Elkél a segítség
Bak Jankó a Rudi lóval
A krumpliföldet szántja
S az asszonyok mind hajladozva
Mennek a nyomába
A kiforgatott pityókát
Nagy halomba öntik
Válogatják, osztályozzák,
Majd zsákokba töltik
Délidőben megpihennek
Isznak, s falnak egyet
S az ízletes szalonnához
Friss kenyeret szelnek
Pletykálkodnak és danolnak
Kigyullad az arcuk
S jókedvűen munkálkodnak,
Míg bírja a karjuk
Alkonyatkor szekér jön
A termést felpakolják
Majd elindulnak hazafelé
S az udvarba hozzák
Péter bácsi a zsákokat
A vállára kapja
És erősen örvend neki
Hogy teli lesz a kamra.

SZILVASZÜRET

Beérett a finom szilva
Mosolyog a fáról
Hamvas, liláskék a színe
Szakítok egy ágról
Illatozó ízes húsa
Szétolvad a számban
Ilyen gyümölcs csak itt terem,
Itt Erdélyországban
A kezeinkben egy-egy bottal
Az ágakat verjük
S mi lepottyan, összegyűjtjük,
Kosarakba szedjük
A legszebbeket kiválasztva
Betesszük egy tálba
Szilvás gombóc fő belőlük
Este vacsorára
Egy fazékban Margit mama
Lekvárt is főz télre
Kavargatja, s ha elkészül
Áttölti szilkékbe
A többi szilvát Péter bácsi
Beönti egy kádba
S letakarja - Jó cefre lesz
Abból nemsokára
És Tamás János főzdéjében
Mint minden ősszel - megint
Erős pálinkát főznek majd
Székely szokás szerint

GOMBÁSZÁS

Falu fölött, erdő szélen
Őzek futnak át a réten
Egy kis gida nagyot szökell
Ott van már az erdő közel
Még egy ugrás, máris bent van
És eltűnik Ő a bozótban
Árnyas erdő sűrűjében
Lombok alatt a sötétben
A feltúrt avar, s a friss sár is
Jelzi, hogy vaddisznó járt itt
Nem oly régen - így beszélik
Akik a nyomokat értik
Medve is járt a határban
Követték is nyomát páran
De eltűnt a rengetegben
Fenn járhat már a hegyekben
A föld olyan itt, mint egy szőnyeg
A fű közt színes gombák nőnek
Van itt piros és van sárga
S minek pettyes a kucsmája
De tudd meg - külön tudomány az,
Hogy csak jót, ehetőt válassz!
Amit ismersz, csak azt szedd le
Olyat vegyél a kezedbe!
Mert sok gomba a nagy pompában
Gyilkos mérget rejt magában
Én most rókagombát szedek
Kosaramba csak azt teszek
Otthon Margit mama várja,
S pörköltet főz vacsorára

A HARGITÁN

Fenn a hegyekben az országút mellett
Fenyvesek közt, lankás dombtetőn
A zöld mezőkre a falvakból kihajtott
Marhacsorda legel kövér legelőn
Odébb árokparton vonul el bégetve
Egy tisztás felé tartó birkanyáj
A kalonda karámjához terelik fel őket
Nyomukban a pásztor, s két kutyája jár
Mi haladunk tovább és jutunk egyre feljebb
S a fák közt a távolban itt-ott látni már
A csúcsot, hová tartunk, s amelyre feljutni
Ránk még hosszú gyalogtúra vár
A Hargita bérce, mi magaslik előttünk
A székely nép szent hegye
S a szikrázó déli napsütésben
Megcsillan havas teteje
A mohás sziklákon egyre feljebb érve
Ritkulni kezd a fenyőfák sora
A kövek közt kis cserjék zöldellnek
Azokon terem a finom áfonya
A tetőn kökörcsinek mezeje virágzik
A napfényben olvadó hófoltok között
S mi állunk ott a látványtól megbabonázva
Közel az éghez - Székelyföld fölött.

AZ UTOLSÓ NAP

Az utolsó nap délelőttjén
Még kifutok a rétre
Hanyatt fekszem a lágy fűben
És bámulok az égre
Csak heverészek és elnézem
A felhők gyors futását
Élvezem a nap melegét
S a szellők simítását
A guzsalyülő nevű virág
Színezi a rétet
Nyíló, lila szirmai közt
Méhek döngicsélnek
Letekintek a falura
Nézem a sok házat
Melyek előtt szép, faragott
Székely kapuk állnak
A tetők fölött magasodik
Az öreg harangláb
Mely évszázadok óta őrzi
Mély hangú harangját
A földúton lesétálok
Székely otthonomba
És búcsúzni az állatoktól
Betérek az ólba
Megnézem a malacokat
Kik röfögve várnak
Mintha csak megéreznék
- Holnap már nem látnak
Az istállóban a boci felé
Nyújtom féltőn kezem
S ő érdes nyelvvel végignyalja
Mind a két tenyerem
A tehenet megpaskolom
S a birkákat is sorra
Úgy búcsúzom én most tőlük
Mintha mind pajtásom volna
A kert végében a tyúkok közt
A kutyák kint hevernek
De azonnal hozzám futnak
Mikor észrevesznek
A farkukat csóválják
Ám szemükön látom
Szomorúak- érzik már
Hogy közel távozásom

Délután még sétálgatok
A falucska utcáin
De vacsorára hazavárnak
Jó házigazdáim
Margit mama a kedvemért süt
Ordás palacsintát
Pedig a mai búcsúestre
Készített már sok mást
Fuszulyka levest
- A zöldbabot így hívják-
És sült malacoldalast
És lepényt is, szilvást…

Ha kedvet kaptatok
Élményeim hallva
És vágyakoztok Ti is
Ily falusi kalandra
Kérjétek meg Aput, Anyut
Hogy nyaralni jövőre
Hozzanak el Benneteket
Ide Székelyföldre!

Rovatok: 
Mese