Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Rózsakert

Marjai László

A rózsák illata a könnyű szélben,
Simogattak, jó volt, és én engedtem. 
Hogy a szívem vezesse a léptem,
Mert vadított egy titkos szerelem.

Úgy izgatott, hogy vár, s én keresem,
De féltem, reménykedve várva,
A lelkem izzott, forrt, de volt jégverem,
Mert boldogság nélkül a lét csak árva.

Lugason túl, piros szirmokon ragyogott,
Égy édes száj, szőke tincsein a szél,
Nappal játszott, s arannyá lett ott,
Míg félelmem egy tündér tépte szét.

Majd rám borult, a könnyű teste,
Mint a sugár, amely a napból ránk árad,
S forró ajka enyémet kereste,
Villám égette, bizsergette számat.

„Mondd! Nem látott senki, kedvesem?”
De csak bújt belém. Égett, ahogy átkarolt
S „Nem, nem!” Válaszolta kedvesen.
Egy rigó, dallal hívta párját valahol.

És most itt a dohos templom alján,
Kihez imádkozom, nem tudok nevet,
(mintha egy tündér sikolyait hallanám)
Bosszúért lehet, eladom a lelkemet

Fájdalmam csak gyűlik, és kívánja a vért,
Itt csillan még a kard, ott véres már bárd
A szerelem, mint boldogságom, eddig ért.
Egy asszonynak felségárulás a vád?

Imából ocsúdva, semmim sem marad,
De vértől, izzadságtól majd szentté lesz a kard,
És szólnak „Felséges úr! Már vár hadad.”
Elszántan kelek. „Halált, vagy diadalt”

-Jól van? Kérd ez egy nő, szőke tincsén a szél,
Csak néz engemet, mint aki szellemet lát,
Én túlvilágról révedek, rózsák közt, de szép!
Szól. – Valahol nem láttam már magát?

Budapest 2017-08-09

Rovatok: 
Vers