Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Pu-Lee és a Fény

Lili
Lili képe

    Egyszer volt, hol nem volt, túl csillagvégtelen holdnyi aranyban sárgálló tengeri– és kalászföldeken, élt a szorgos szegény ember takaros kis feleségével együtt, kiknek szívök világa messze felül vetekedett az őket körülvevő négyszögölök nagyságával. 
    Nem csak a mindenféle növényeket vették gondos pártfogásuk, szerető kezeik gyámja alá, de bárminemű jószág is a mennyországban érezhette magát a tanyájukon, elvégre Isten teremtményeként, az Ő szent ege alatt egyforma szeretet illet meg mindőnket. Ők legalábbis hitük szerint emigyen gondolkodtak. Ezért történhetett meg az, hogy aki csak egyszer is betette lábát e csodákkal és kincsekkel teli ház küszöbén, az onnét mozdulni többet nem is igen akaródzott...  
    
    Pu-Lee már időtlen idők óta hűséges társként csahol gazdája árnyékában. Előfordul persze, hogy magányra vágyik, és ilyenkor képes egész éjszaka a csillagos eget kémlelni. 
    Mostanában azonban feltűnt a gazdának, hogy a kiskutya nappal is egyre az eget bámulja gombszemcskéivel, s mikor rajtakapja kis barátját e különös révülésen, részvéttel megcirógatja fekete bozontos buksiját, és szelíd hangon mormog is valamit az orra alá, bizalmasan, hogy senki más, csak a kutyus hallhassa szavait.
    
    Kicsi Pu-Lee csak nemrégen veszítette el Drága Testvérkéjét, és a bánat és az itt maradt hatalmas űr az, ami sokszor fájdalmas, Holdba tekintő vonításra készteti őt éjjelente. Gazdája átérzi a jószág szenvedését, és próbálja kényeztetni őt mindenféle földi jóval, bár jól tudja, hogy ez nem lehet orvosság a szív sebeire. Legutóbb azonban mégiscsak nagyon kitett magért, ugyanis Dulifuli, a mérges pulyka egyik leszármazottjának nyakából készített neki mennyeien finom húslevest. Pu-Lee hatalmas csaholások közepette nyalogatta el az igencsak megtermett cupákos pulykacsontokat.
    
    Gerlice többnyire a magasból kíséri figyelemmel az egész tanyát, s bár most az ő kis szíve is megbetegedett, mégis különös gonddal és szeretettel ügyel arra, hogy Pu-Lee környezetében minél nagyobb béke és rend uralkodjon. Fehérre meszelt szárnyacskáival finoman, de határozottan odébb tessékeli a káromkodó nyelven szóló vérszívókat. Csőrében pedig, mint aprócska tarisznyában megannyi ajándékot hoz a közel-távoli vidékekről, ha éppen Pu-Lee kedvenc finomságait meglátja odafentről. Az édes borsószemeket például előszeretettel gyűjtögeti össze a földről, mert azt tudvalevően nagyon szereti a kiskutya.
    Csillag, a fekete szilaj mén jó ideje elköltözött innen a szomszédos tanyára (ez egy kusza szerelmi történet következménye, melynek velejét nem érdemes kapargatni, nem úgy, mint a csontnak). Együttérző kedves nyerítése mégis idehallik, s jólesőn melengeti kiskutyánk bánatos szívét.
    Bimbó, a tehén is megpróbál a maga jámbor módján kedveskedni alvótársának. Maga alól minden egyes nap kikotor vaskos lábaival a friss szénából egy jókora alomra valót, ami kényelmes, puha fekhelyéül szolgálhat éjjel a kutyának. És bár éjszaka esik legjobban a hangzatos kérődzés, a pulira való tekintettel, úgy döntött, egy ideig szünetelteti ezen tevékenységét, és szinte lélegzetvisszafojva őrzi a kiskutya álmát, ha az a csillagvizsgálat után végre elalszik. 
    Mekk Elek, a kecske, a birkák, a libák, a tyúkok, de még a méhecskék és a darazsak is, és mindennemű tanyasi jószág különös gonddal figyelnek Pu-Lee most meglehetősen érzékeny magányára. Mellette vannak, vele együtt lélegeznek, de azt is megértik, ha szólni mégsem akar...

    Pu-Lee egy végtelen jószívű, őszinte, kedves, hűséges, szerető társa mindenkinek a tanyán innen és túl is. Olaszos vehemenciájával sokszor faltörő kosként megy neki a problémáknak, és e végtelennek tetsző benső energiájával tör ki mindig a sötétségből is a fény felé. 
    Mindenképpen meg kell említeni a kiskutya Napraforgóval való szoros barátságát is, melynek kezdete tulajdonképpen születéséhez köthető. A sárga kis virág megtanította barátjának, hogy fejecskéjét mindig igyekezzen a Nap felé fordítani, mert ősi múltból gyökerező tudása szerint ez lehet az igazi gyógyír mindenféle bajra, betegségre, bánatra. Hiszen a Fényben lakik Isten... benne lakik a Szeretet!

    Kedves Pu-Lee/Napraforgó/Keisla/Kósa Ella! 
    Neved napján Isten éltessen Fényében sokáig! :-)

Rovatok: 
Egyéb