Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

A platán fény-árnya

Lili
Lili képe

„Maradj velem, mert beesteledett!” 
Bibliát hallgat a gyülekezet. 
Alkony izzik a templom ablakán. 
Hitetlen vagyok, vergődő magány. 
„Maradj velem, mert beesteledett!” 
– Ha így idegen, vedd emberinek, 
súgja egy hang, s ahogy látó szemem 
elmereng a régi jeleneten, 
az emmausin és felejtem magam, 
a sugár-hídon némán besuhan 
egy örök Árny: lehetne Buddha is, 
de itt másképpen hívják, és tövis 
koronázza: én teremtem csupán, 
mégis mint testvérére néz reám, 
mint gyermekére, látja, tudja, hogy 
szívem szakad, oly egyedül vagyok, 
s kell a hit, a közösség, szeretet. 
S kezét nyújtja. Mert beesteledett. „ 
(Szabó Lőrinc)

    Az én templomom a Természet. Van egy kedvenc papom benne, egy öreg platánfa, akinek órákig el tudom hallgatni a sajátos csönd-nyelven szóló szelíd prédikációit. Ölébe ültet és úgy mesél nekem. Csodálatos képességének köszönhetően mindig sikerül láttatnia velem a Fényt. 

    Mostanában sokszor látogatom ezt a bölcs fát, mostanában sokszor keresem nála, vele együtt a Fényt. Tudom, hogy az árnyak szükségszerű társai a fényességnek, egyik sem létezhet a másik nélkül. Ahogy az élet sem a halál nélkül. De azt is látom, hogy a kertemben lakó virágok hervadoznak a sötétségben, szomjazzák az egyre ritkábban náluk vendégeskedő Fény társaságát. Vajon miért hanyagol jelenlétével bennünket?
    Amikor tartós, nagy aszály van, az emberek a föld mélyére is képesek leásni egy kis vízért. Nekem is nagy utakat kell megtennem a Fényességért, hogy zsákba téve magammal vihessem és a virágjaim szomját csillapíthassam, hogy életüket megmenthessem. 

    De ma hiába mentem a platánfához... minden reményem forrásához. Ott állt előttem megcsonkolva, vérző sebekkel, élettelenül. Karjai nem ölelnek többé, koronája nem játszik már árnyjátékot a Nap ragyogó fényével...  csodálatos templomom varázsló-pap nélkül maradt. Lábaimból pillanat alatt kiszökött a vér, erőtlenül rogytam zokogva a platán teteméhez. 
    Aztán egy különös árny (vélem, hogy a platánfa lelke volt az) fény-kezébe vette arcomat, és gyöngéden magához ölelt. Kinyitva szemeimet, ég felé fordítva arcomat, színes falevelek táncoltak vidáman és vigasztalón a könnyeim tükörfényében... 
    
    Az én templomom a Természet. Ez az az otthon, ahol Isten mosolya mindig utolér, ahol egyetlen pillantásával Fényt teremt a legnagyobb sötétségben is... hiszen Isten a legkedvesebb pap, Ő a legcsodálatosabb varázsló... Ö maga a Természet!

Rovatok: 
Irodalom