„ A hazámat cégéres gazemberek, irgalmatlan és 
könyörtelen brigantik vezetik ki Európából egy 
hibbant és életveszélyes nemzetvezetővel az élükön.”
Parti Nagy Lajos 2015

Serényen magolt az írói elit,
A vizsgára hajlott háttal mentek el,
Szemük elé lett dobva néhány kredit,      
S az idő, bűzös posványban vesztegelt.

A festők rendeletre tanúskodtak,   
A vakokat színekkel hitegették,
Állították remekművet alkottak, 
Ám az eget, mégis félve figyelték.   

Lendítette jobb karját a karmester,   
Harsogott nonstop a kakofónia,   
Buzgón kitett magáért az orkeszter,        
Ordas eszmét fújt a hegemónia.

Tán, a ködfüggönybe bújó est miatt,
Baljós volt a szobrászok kalapácsa,
Pár honlakó, aki ettől megriadt, 
Nem találta hol az út, hol a járda.

Sírt hívő, inalt sértett, jött bámuló,  
Ekképp lett seregnyi művész, áruló,  
De volt, aki hősiesen meg-megállt,    
És önmagát nem kímélve ellenállt!