(6. folytatás)

(Mint látjuk,

 a negyven esztendei bolyongásuk,

*

A hosszú évekig tartó megpróbáltatások

ha meg is gyötörték őket,

nem vezette őket pusztulásba,

hisz' Jahve Isten,

 talán éppen fergetegesen-jó 

és kegyes isteni hangulatában

ígéretét megismételve,

a hegy legmagasabb pontjáról,

a felhők közül

messzi tájakra ellátva,

megmutogatta neki körös-körül

azt a bőven termő földet,

amit a kiválasztottak népe

megkapott tőle örökül...

Jahve odaadta nekik örökül

más népek tulajdonát,

a főleg kánaánitáknak, 

de az ott élő hettitáknak, 

amoritáknak, 

pervzitáknak, 

hivvitáknak

és a jebuzitáknak is a földjét

Ám, hogy az Ígéret Földjén

mindenkivel 

barátságban, szeretetben, 

 tisztességben éljenek

és bűntelenül,

(nehogy rossz útra térjenek,

 miheztartás végett,  

mutassa népének

a helyes utat szüntelenül,) 

ezért Jahve, ott fenn a hegyen 

a prófétájának avanzsált vezérnek,

egy örök időkre kőtáblákba vésett,

tíz pontba szedett

 törvényi parancsolatot is átadott!

(...tíz olyan parancsolatot,'

mit a próféta imája,  

könyörgése

és Jahve szelleme is áthatott, 

de abból más halandó ember

semmit nem hallhatott,

semmit nem láthatott...)

*