Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mikulás apó az erdőn.

Ágnes
Ágnes képe

Napok óta havazik már,
mindent hó lep el.
Az erdőt is betakarta
fehér hólepel.
A mókusok kamrácskái
kiürültek rég.
Ennivaló már csak emitt,
amott akad még.

Nyuszik, őzek a fakérget
rágicsálják csak.
A hó alatt alig akad
itt, ott egy falat.
A csíkos kis vadmalacok
sírnak éhesen.
Szenvedőkre éhes róka,
farkas áll lesen.

Lám, egy szarvas lábán vérző
fájó seb fakadt.
A jégkéreg felsértette,
mikor beszakadt.
Az állatok nem találnak
semmi ehetőt.
Üresek a kicsi kamrák
és az etetők.

Ám, egy napon, csingilingi,
csengő szava száll
És a havon érkezik
egy ezüst fényű szán.
Három fehér szarvas húzza
S rajta ki ül más,
Mint a hófehér szakállú,
kedves Mikulás.

Akik pedig érkeztek
az ezüst fényű szánnal,
Fehér ruhás hótündérkék
is jöttek szép számmal.
Az etetők megtelnek
sok finom csemegével;
Illatozó friss szénával,
Sok, sok eleséggel.

Hull a makk, hull a mogyoró,
Berkenye, áfonya,
Alma, dió, kukorica,
Gesztenye, naspolya.
A tündérek gyógyítgatják
a sajgó sebeket,
Szeretettel ápolgatják
a sok kis beteget.

A szarvasok és az őzek
eszik a friss szénát,
A nyulacskák jó étvággyal
majszolják a répát.
A vaddisznók jóízűen
makkot ropogtatnak.
Akik eddig éheztek,
most mindnyájan jóllaknak.

Végül a szán tova suhan
Mikulás apóval.
Beteríti nyomát a tél
puha, pihe hóval

Rovatok: 
Vers