Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mikulás apó érkezése

Ágnes
Ágnes képe

/Részlet a "Gombócka" című meséből/

Már napok óta hullott a hó. Hol megeredt s akkor olyan sűrűn esett, hogy látni sem lehetett tőle, máskor szállingózott, vagy elállt, hogy ismét megeredjen.

A malomház udvarán nagy volt a vendégsereg. Minden etetőben nyüzsögtek a madarak.

Jöttek a verebek, cinegék, gerlicék, galambok, rigók, pintyőkék, facsúszkák, zöldikék, tengelicék, fakopáncsok és piros sapkás harkályok.

Molnárka naponta kétszer is megtöltötte a madáretetőket olajos magvakkal, hogy legyen elég ennivalójuk a tollas kis vendégeknek!

- Most kell gondoskodni a madarakról! Ebben a nagy hóban nem találnak szegények táplálékot. Ha mi nem etetnénk őket, éhen pusztulnának.Akkor pedig kik gondoskodnának a kertek tisztaságáról tavasszal? A veteményeinket mind elpusztítanák a hernyók és levéltetvek. Mondta Molnárka.

Gombócka egésznap a madarakat figyelte. Mindennap találkozott régi ismerősével; Cinke Pankával, de a többi madarakkal is barátságot kötött. Ő vigyázott, hogy senki se zavarhassa meg a madark nyugalmát.

Kellett is vigyáznia, hiszen a vörös vércse, barna kánya, karvaly, meg a héja gyakran megjelentek az udvar felett, hogy lecsapjanak egy gyanútlan kismadárra. Ilyenkor Gombócka nagy vesszőseprővel zavarta el a ragadozókat.

Az öreg varjak nem győzték dícsérni őt. Még a szarka is hírét vitte a bátor kisfiúnak, aki védelmezi a madarakat.

 Fűzligeten nagy volt a várakozás: Mindenki Mikulás apót várta. Gombócka már reggel fényesre tisztította a cipőket és kirakta az ablakba.

Nevetett is Molnárka, amikor kereste a bakancsaát és az ablakban találta meg. Akkor kacagott igazán, amikor Gombócka ki akart menni és nem volt mit a lábára húzni. Képes lett volna papucsban kimenni, csak ne kelljen bevenni cipőjét az ablakból.

- Ha felveszem a cipőmet, hogyan találja meg Mikulás apó?

- Ne félj, megtalálja, amikor eljön az ideje! Mikulás apó este szokott jönni, amikor besötétedik. Korai volt még kitenni a cipőket. Ráértél volna kirakni őket, amikor már nem kell kimenni a hóba.

Így történt, hogy azon a napon kétszer tisztította meg a cipőket Gombócka.

Délután a nyúl ikrek; Juci és Gyuszi állítottak be a malomházba. Nagy örömhírrel érkeztek.

Elújságolták, hogy üres a hóember tarisznyája, mert a hótündérkék mind elvitték a leveleket. Azóta bizonyosan elolvasta valamennyit Mikulás apó.

Miután lelkendezve elmondták az újságot, el is köszöntek, hogy időben hazaérjenek!

Mikor besötétedett odakint, Gombócka ismét kirakta a megtisztított cipőket az ablakba, Molnárka pedig ünnepi asztalt terített és gyertyát gyújtott.

Az egyik tálon téli almák illatoztak, egy másikon ott mosolygott a téli csemege, a dióval töltött aszalt szilva, a kemencében pedig sült a mazsolás kalács.

Molnárka egy kis csomagot készített, amelybe mindenből tett egy keveset. A csomagocskát az ablakba rakta a cipők mellé, hogy Mikulás apó megtalálja!

- Ne  csak mi várjunk ajándékot a Mikulástól, adjunk mi is, hogy ő is örülhessen! Közölte Molnárka, amikor Gombócka megkérdezte, kinek készítette a csomagot.

Gyertyafényx mellett ültek az asztalnál és vacsoráztak. A kisfiú minden apró neszre felfigyelt.

-Talán már Mikulás apó  jön?

Aztán egyszercsak távoli csengettyűszó hallatszott.

- Ez már a Mikulás száncsengője. Mondta Molnárka.

Rövidesen közvetlenül az ablak előtt hangzott fel a csengőszó. Valaki bekopogtatott. Molnárka kitárta az ablakot. Kintről hópelyheket sodort abe a szél.

Aztán egy kedves, mély hang szólalt meg:

- Jó estét kívánok! Jó helyen járok? Itt lakik az a kisfiú, aki sokat segít Molnárkának és védelmezi a madárkákat?

Gombócka szíve olyan hevesen dobogott, hogy még szólni sem tudott.

- Jól tudja Mikulás apó, Itt lakik az a kisfiú, akit keres. Gyere ide Gombócka, Mikulás apó szeretne megismerni téged!

A kis rongybaba mindkét kezét a szívére szorította, hogy ki ne ugorjék a helyéről. Legyőzve félelmét, az ablakhoz ment. Köszönt illendően és Molnárkához simult.    

- Örülök, hogy megismerhettelek. Már sok szépet és jót hallottam felőled. A leveledet megkaptam és elhoztam, amit kértél tőlem.

Megtöltötte a cipőket pirosan csillogó papírba csomagolt édességgel és egy pár piros csizmácskát tett az ablakba.

Molnárka megköszönte és átadta a maga készítette csomagot.

-Szívesen meghívnám vacsorára kedves Mikulás apó,  de tudom, ma még sok felé kell mennie. Ezért fogadja el tőlünk ezt a kis csomagot!

Mikulás apó köszönte az ajándékot és elköszönt:

- Legyél továbbra is ilyen jó kisfiú Gombócka és megígérem neked, hogy jövőre is eljövök hozzád. Jó éjszakát kívánok!

- Jó utat Mikulás apó! köszönt el Molnárka is és becsukta az ablakot.

Odakint egyre halkult a csengettyűszó, azután már csak az északi szél süvítését hallották.

Gombócka, mintha álomból ébredt volna, most fogta csak fel, hogy mi is történt. Náluk járt a Mikulás és megajándékozta őt. Övé ez a szép kis csizma és a pirosan csillgó csomag. Lázasan bontogatta a csomagocskát. Kis csoki Mikulás, szaloncukor, nápolyi szelet és mogyoró voltak benne.

Alig várta a reggelt, hogy felvehesse a csizmáit és mrgmutathassa a pajtásainak. Ezekkel a csizmákkal aztán lehet a nagy hóban is gyalogolni.

Ezen az estén nehezen jött álom Gombócka szemére. Molnárkát kérte, üljön melléje és meséljen neki!

- Miről meséljek? Hiszen minden mesét ismersz már.

-Hát egy kisfiúról mesélj! Egy kisfiúról, aki ilyen, mint én vagyok.

Molnárka megértette, mire vágyik Gombócka. Széket húzott a kemence mellé és mesébe fogott:

- Volt egyszer, hol nem volt...Volt a világon egy kisfiú, akit nagyon szeretett a nagymamája. Születésnapjára szép ajándékot készített neki. Egy rongybabát varrt, amelybe belevarrta a szeretetét. Ez a kis rongybaba olyan vidáman tudott mosolyogni, hogy aki csak ránézett, mindenkinek mosolyognia kellett. Csak egyetlen valaki nem mosolygott, az unokája, akit megajándékozott vele. Ez a fiú mást szeretett volna kapni: Egy távirányítós holdautót várt születésnapjára, amely csak zúgni és futkározni tud, de mosolyogni, szeretni nem, mert nincsen szíve.

A kisfiú nagymamája igen elszomorodott, amikor látta, hogy unokája nem örül az ajándékának, pedig mennyi szeretettel és gonddal varrta!

A fiú mérgében gonoszul szétszaggatta a kis rongybaba ruháját, összeborzolta a hajátés kicsavarta a karját, azután kidobta az autóból.

Szegényke, talán el is pusztult volna, ha rá nem találok és örökbe nem fogadom.

Ez a kis rongybaba most boldog, mert mindenki szereti őt. A mai napon még Mikulás apó is megdícsérte és megajándékozta.

Azonban az a kisfiú bizonyára nem kap ajándékot tőle, mert eldobta nagymamájától kapott ajándékát.

- Nem is érdemel semmit. Jelentette ki Gombócka, könnyektől csillogó szemekkel. Átölelte Molnárka nyakát és a fülébe súgta:

- Nagyon szeretlek Molnárka.

- Én is nagyon szeretlek téged. Szólt Molnárka elérzékenyülve.

- Én már nem haragszom arra a fiúra. jelentette ki Gombócka.

- Megbocsátottad neki, hogy olyan gonoszul bánt el veled?

- Igen, mert másképpen nem lehetnék most a te kisfiad.

Gombócka lehúnyta szemeit és békésen elaludt. Boldog volt, mert tudta, hogy akit ő szeret, az is szereti őt.

 

 

Rovatok: 
Mese