Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Megfáradva betegágyban

Gerbera
Gerbera képe

Kor eljárt felette, szavakat kereste,
motoz gondolatban szelídült ütembe,
fölötte ereklye, vérbetűs pecsétje,
készült, hogy életét papírra rávésse.

Nyúzott Ő már mindent, csizmát is lakcipőt,
több brigád tagjaként, megvívott hajcihőt,
nem érti mára sem miért más felelős.
Rosszat mért takarnak? Van ma még tehetős?

Éveken át gázolt, munkásőr ruhában,
dacolt, népet művelt, szívvel ment munkába,
vasat hordva sajgott,fakult egyre nyögve,
nyugtázva azt írja, mégis van öröme.

Írt ő groteszkeket, néhány varázsigét,
teljesen megfejtve, nem éri idejét,
titok marad tovább, sok kéretlen óra,
mégis hálát rója, kezében a tolla.

Korunk legszebb hitét , érteni jól jönne,
igyekvésünk mégis, halált hoz előbbre,
nem siratja múltat, élni nevelték Őt,
okolni sem próbál, percig sem Teremtőt!

Szipog reggelente őseink nyomorán,
új ülepet nem vár, túl sok ma a kontár,
ma sem figyel senki, tetováltra pedig,
hasára kiverve az van hogy éhezik.

Félelméről szólt már, nem egyszer ordítva,
szemünk fényét ne hagyd dolláros multikra,
ne legyenek préda szülők által bántott,
nézzétek a jövőt, ne a bűnben táncolj!

Béke már a béke?van-e bölcs megnyugvás?
Vagy csak időt nyelő halandzsa , hazugság?
Tisztesség dicsőség nektek hős öregek,
kik tisztelitek még, opálos terheket!

Sápatag ősz fejét röstelkedve hajtja,
hámladozó kérges tenyerébe tartva,
bajsza alatt régi, kínrímet mormolja,
kit győz mámorosan, etikett balsorsa.

Mert elkövette azt, ma már ritka hibát,
nem szedte fel sosem, jogtalanul díját,
nem tette azt mihez nem értett eddig sem
nehezebben élt meg, küzdött emberien.

Tiszta még is lelke, nem fél a haláltól,
emberöltőn tette mit a sorsa rárótt
hűen óvta szerény féltett kis családját,
elvégezte mára rá bízott munkáját.

Mély lélegzetet vesz, áldást kér magára,
odafigyelést majd, itt maradt családra,
jutalma ez legyen emberöltő tettért,
csillagok közt pihen, nyitva tartva szemét.

Rovatok: 
Vers