Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok





























 

Jelenlegi hely

Magyarerő

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Jaj Istenem kellene 
Jaj de nagyon kellene 
Magyarerő kiválva
Magyar erőt mutatva 
A honlapnak szép neve 
Valakinek lelke tükre
Aki talán azt is hitte
Óriási lesz a fészke
Csak egyet elfelejtett
A magyar érdekelt lett 
Arra hajlik arra fordul
Ahonnét a remény csordul
Nem forr már a hun lélek
Gúzsba kötve sem lázad
Magyarerő szülőanyja
Változik a fészek alja
Sértődékeny lett a magyar
Lelép lám nagyon hamar
Aki belép költőként
Tenni akar a jövőnkért
E honlap nem megmérettetés
Nem verseny olimpia
Hanem ki igazán hazánkfia
Annak kell hogy legyen szava
Mely hangban bárhogyan 
Megjelenik Krisztus igazsága
Az sem a legjobb mű
De legalább rávezet az útra 
Ha az uralom bárhogyan is 
Isteni parancsokat kiszorító
Öncélú magalázó hatalom
Azzal még működhet 
De sérült lesz a társadalom

A gondolatokat nem lehet 
De nem is szabad szabályozni
Minden teremtmény 
Azokat maga éli
De törvények kellenek
Mert a teremtés örök 
Nem lehet helyette békétlenség
Mindenki gondolatát 
Meg kell hallgatni
Azt a sors útja mérlegeli
A hit ellentéte úgyis elveszik
Mert a teremtés ereje útja
Ezt időnként úgyis korrigálja 
A Magyarerő egy közösség
Amibe tagjai belerakják 
Gondolataik mindenkori állapotát
Érték keletkezik egy tükörkép
Egy korrajz – ettől fél 
A mindenkori hatalmigép
Nem kell ahhoz politikát fogalmazni
Hogy egy költemény képes legyen
A társadalom adott pillanatát 
Hitelesen megjeleníteni
Minden mű egy nagy kirakósdi
Parányi darabja
Hűen a létet így ábrázolja 
Itt van a legutolsó mű a kezembe
„Fehér orchideák” a címe 
Nem szoktam véleményeket írni 
Miért most sem fogom indokolni
Most mégis kritika nélkül 
Melyek azok a sorok 
Melyekre a lelkem zendül

Barna Józsefné

„A vágy szikla erős, mi bennem él,
hallani hangod, nagyon szeretném!
Lélekben veled, ébren álmodom,
arcomon gördül égi záporom.”
Teszik benne 
A sziklaerős vágy és gyenge lélek 
Örök küzdő ellentéte 

Bársony Róbert
                          
„Egymást beáruló mohó és ostoba lények
A sok „pízen” kívül mást úgysem lelnek.”
Nos ez az a politikai helyzet
Amikor a „Pínzen „ kívül
Bizony semmi mást nem lelnek 
Ez a léleknek maró helyzet
Hát tenni kéne ne legyen a végzet 

Bera Irén

„Téged talán a rémálmok sem gyötörnek,
Változz meg! Még megmentheted a jövődet.”
Nem sajnos nem 
Őt nem gyötrik rémálmok
S ha övé a hatalom
Az emberi sors is lehet menthetetlen

Bessenyei Szabó Éva 

„A gyermekkor elszállt, mint egy pillanat,
S Nem maradt más, csak egy halk panasz…”
Elszáll s mindent magával ragad 
Csak az emlék mi az emberhez tapad
Minden panasz panasz 
Az emberben mégis ez az örök tavasz 

Bíró Melinda Melania 

„Szédült reggelek várják nagy lelke tüzét,
s az olvasok, írásában rejtett Reményét.”
Igen ég a költő lelke nem parázslik
Nem lángol hanem ég
Mert az ő tüze a boldogság és reménység
Ezt akarja átadni mert szívében 
Mindig egy szebb jövő pompázik 

Bíróné Márton Veronika 

„Benne dalolnak a madarak,
Tarka toll repül a magasba.”
Hegytetőn magányos vihartépett fa 
Még egyszer takarja sűrű lombja
Benne boldog madarak 
De egy toll már elrepül a magasba 
Ez a múlás utolsó fázisa 

Cseh Ildikó

„A bú kötényébe ne tegyél,
álmaid miatt fájó könnyet,
mert a remény jobb helyet ígér,
de lehet, hogy csak egyszer csönget.”
A fájdalom könnyen könnyet fakaszt
Aztán mindent szívet lelket eláraszt
Vigyázni kell mert mindkettő
Belefulladva már örök szenvedő
Mindig van egy másik lehetőség 

dáma lovag Erdős Anna 

„Ó, hol a szíved Magyarország”

„De látom bizony könnyed hullik
Bánatod az csak nem múlik
Az emberek egyre bántják
Kufároknak eladják!”

Fájdalmas hogy áruló magyar kufárok
Idegen kufároknak eladják a hazát
Marad a nép csendes könnyben 
Visszahull a széttört remény 
A honi szilánkok
Pedig jajszóval él Felvidék
Kiálltja vigyázzatok
Honi földön születnek ujjá Benesék 

Juhászné Bérces Anikó 

"Nem kell az, hogy okos legyen,
bólogasson csak a gyepen,
húsos fazék közelében,
dúskálhatok majd a lében" -

„ez járt nagy busa fejében,
s addig mondta, míg elérte,
hogy egy csúszómászó féreg
néma képviselővé lett.”

A még tehetségtelenebbek 
Hátérből irányítók 
Bizony sokszor nyernek
Csak éppen az emberek vesztenek
És a csúszómászók nyálkásan szolgálnak
A felbujtás és a nyálka hasznot hoznak 

Lénárd József

„Les magaslatán ketten voltak, csak ketten.”
„Az ablakán kinéztek”
Párducos téli pompa, 
„ködfoszlányokban a nehéz szálka
távozott a deszkából, s ment a kezekbe”

Nézem a kilátóból 
A végtelen hómezőkön élelemért 
Bandukoló párducot
A szerelemért is meg kell küzdeni
Mindig magasabbra lépni
Mégis oly jó ha a küzdelem tüskéi 
Már az együttlétben foszlanak köddé 

Lovász Marika

„Ha beteg testem fáj,
lelkemmel hívlak papókám.
Gyógyír vagy nekem e csendben...”

Igen a lélek is lehet hívó száj
S a csendben a hit megteremti
Az ölelő simogatást 

Mezei István

„A sorsunk végül létünkbe beleunva
türelmetlen, fogytán az ideje, és
könnyed mozdulattal ránk a feledés
fakó fátylát fonja.”

Az elkerülhetetlen elmúlás 
Születésünkkor már fátyolba csavarodás 
A sors is megunja létét 
S a szövésnek lesz egy utolsó mozzanata
Földi útján a végcél 
S ezután ugyanígy halványít a feledés 

Némethné Mohácsi Bernadett 

„Csillagfény ösvényen ha meghasad az ég
és kiönti lágy szívét a végtelenség,
lelkek ezernyi álma valóra válik,
a szív berkeiben a lét kivirágzik.”

Igen egyszer bárcsak nyitva maradna
Vagy csak lassabban szaladna
Mert a szívnek álma csak egy virágszirom
De az emberiség szívének álma 
A végtelenség virágcsokrainak álma 

Rácz Endre 

„Felséges királyom! Hallja hát kérésem:
Harmadik erszényem, hozza ide, kérem!
Álljon ide mellém a vályú szájára,
Hadd lássanak királyt hat jó lábon állva!

S ha már bolond vagyok, teszek bolond törvényt:
A gazda hadd kapja ezt a három erszényt!
Nekem nem kell, vigye! Ha már úgy akarta…
Szűrújjomba lapul úgyis a tartalma…”

Király is gazda is azt hiszi
A pórnak eszét a pórság elveszi
Dehogy veszi inkább feni
Lásd sikerült gazdát is királyt is becsapni 

Szeiberet Éva

„Látod, csak a csend nem árva.
Mi itt élünk átkos némaságba',
önnön magunkba zárva.”

Az űrben nincs levegő
Amolyan hangfrekvenciát vivő
Tehet az egész Világegyetem néma
De ez köti össze s így nem árva 

Takács Mária 

„most csend van, hideg, téli csend
a lelkem fagyott jégvirág
nagyon szerettem, de elment
hívta őt az árnyékvilág”
Néha a csend ponttá zsugorodott roppanat 
Hiszi az ember nincs kiút
Ám ott a tavasz Feltámadás
Mint ahogyan párába visszatér a jégvirág 

Toldi Ibolya

„Mint ragadós békanyál foszlányai
tapadnak testemen.”

Bizony az ember néha nem csak foszlányokba
Hanem sűrű békanyál tavakba esik
Csak vergődik vergődik fulladozva keresi
A remény kiutat 
De már az egész létalagút zselésedő békanyál
Ó ember vigyázz 
Soha ne engedd hogy a remény is átváltozzon 
S legyen békanyál

Varga István

„Nekem arany és gyémánt minden öröm,
bánatom rozsdás vas, amit félre lököm,
ám ha akkora mint a nagy vízözön,
akkor sajnos, egy életen át nyögöm.”

Az élet álom része arany és gyémánt
Ezekből kevés lesz a valóság
Mintha a bánat lenne a sors győztese
A valóság alatt hömpölygő rozsda áradat
Viszi a kis reményvitorlást 
De ne feledd abban van 
Az arany – gyémánt öröm 

Váray Károly 

„Ezután próbáld kitölteni Istennel 
Mindazt, amit látsz, vagy nem látsz 
A Földet és a Világegyetemet 
Ha azt érzed, hogy az Isten  
Akkor már benne vagy”

Mert az Univerzumnak egy lelke van
Lehet több milliárd ember 
De élni csak akkor fog 
Ha ez a lélek vezeti az emberiséget 

2021. 04. 06. 17:21:33

Rovatok: 
Vers