Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Magányos vándor (ballada)

Gerbera
Gerbera képe

Útszélére roskad, bágyadtan szemlélget,
nem bírja már tovább, lehúzza enyészet.
Még mikor elindult erős volt és bátor,
ezen gondolatok emésztik sorsáról.

 Szomorún döbbent rá, szép napoknak vége,
egyedül maradt ő, árván, vénségére.
Szívében fájdalmak keserű kérdéssel,
így szenvedett szegény, bánatos érzéssel.

Töprengve égre néz; - Istenem én neked
ugye nem tagadsz meg, maradtam gyermeked?
Tekintve magasba, hang nem jön ajkára,
fáradtan leomlik kemény útpatkára.

 Mikor ébredezett, hűvösséget érzett,
takaró az égbolt, csillag az ígéret.
eszmél újra, arra, bizonyos jóságra,
Úrnak szolgájaként visszatér útjára.

 Kedves faluba ért, szeretet sugárzott,
aranyos anyóka kíváncsian állt ott.
Mily távolról jöhet, ki csak földet nézi,
finom szavaival vándort megkérdezi;

 - Éhes-e, szomjas-e ?Szeretne pihenni?
Nem hitte a vándor kérdés őt illeti.
Figyelt némán, mint az este, ében égre,
mikor szólította, Urát üdvösségre.

 Noszogatja néne, tereli udvarba;
- na jöjjön már hallja, ne legyen ily mafla!
lázas szeme csillog gyöngykapun betérve,
gyémántként csillan meg egy könnycsepp szemében.

 Megszépült a világ, vagy csodák történtek?
Tegnap minden szürke ma mennyei kék lett!
Leült, heveredett, fürdött szeretetben,
angyali női hang, által, bűvöletben.

 
- Én megváltó Uram, köszönöm figyelmed,
nem hagytad útszélen heverni gyermeked!
tudtam nem tagadsz meg, lidérc volt az álmom,
feloldottad véle, rút nyomorúságom.

Elaludt a vándor boldog mosolyával,
ahol jár most virág mezők garmadával,
súlyos terhére már többé nem emlékszik,
megkönnyebbült lelkét csillagok igézik.

Megdöbbent nénike ,az árvát siratta
pergő bánat könnye, hangját vissza adta;
- Áldott lesz a napod, ha sorba kell állnod,
földi utadról tett nemes számadásod.

Felcsillan az égbolt, fénycsóvája bőség,
beköltözött hozzá örökös dicsőség,
érintése segít, minden földi terhen,
köszönöm Istenem, adtad, megtehessem.

 

Rovatok: 
Vers