Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

A lenövés

Divima
Divima képe

    Ahogy bekapcsolta a számítógépet, jöttek a reklámok. Szandálok, táskák, szebbnél szebb ruhák képei. Vágyódva nézegette a színes fotókat. Elképzelte, ha lenne mondjuk egy bizonyos összeg, amit kedve szerint csak ilyen dolgokra fordíthatna, mit rendelne. Annyira belefeledkezett ebbe a világba, elvégre nőből volt az ember, hogy majdnem elfeledkezett arról, hogy most más szelek fújnak. A koronás, bizonytalan borzalom időszakát élték. 
Karanténidőszak. Félt. Szigorúan sportolni ment csak ki. Délutánonként jól beöltözött, sapkát is vett, vastag kendőt tekert a feltűrt kabátgallér mögé, elől megkötötte, csak a két szeme látszott ki és nekiindult. 
    Első nap nehezen ment, a kifejezetten futáshoz készült márkás sportcipőjét húzta fel, amit az edzőteremben szokott használni. Majd lemossa a talpát, ha újra beindul az élet.  A fekete jószágot egy ismerősétől kapta, aki a Csepel-szigeten szokta összeszedni az otthagyott cuccokat. Rengeteg hasznos dologra tett így szert.Ahogy eddig, kifertőtlenített mindent, úgy osztogatta el azt, amire nem volt szüksége. Így került hozzá. Valószínű drága darab, nem vette volna meg üzletben, amúgy talán párszor viselhette valami zenekedvelő szigetlakó.
A cipő minden lépésnél szusszant egyet, nem is ez érdekelte, hanem a  lassan előkúszó fájdalom, ami először csak az egyik sarkát égette, aztán hamarosan a másikat is. Visszafordulni nem volt értelme, ment tovább. Megigazította a zokniját, hátha attól lett ilyen kényelmetlen a járás. De, nem, ugyanúgy fájt minden lépés. Mikor hazaért megnézte a kárt, minkét sarkán hatalmas vízhólyag éktelenkedett, az egyik ki is durrant.
Másnap beragasztotta a sérülést, nem adta fel, csak cipőt cserélt.  A régi halványzöld kondiját húzta fel, aminek csak annyi baja volt, hogy rettenetesen vékony szövet borította a lábfejnél. Sebaj, majd két zoknit vesz, belefér. 
Örömére a gyaloglás semmilyen fájdalomérzettel nem járt. Gondolatai viszont csapongtak. Mi lesz vele, mi lesz a barátaival. Hogy működik ez a nyavalya. Az utcán futó fiatalokat és kisgyermekes szülőket látott. Nem csoportosultak. 
Az idősek ha megkapják, biztos hogy meghalnak? Anyósa egy hónapja kapott peacmakert, nyolcvanon felül van. A halál mezsgyéjén feküdt magatehetetlen állapotban három napig  Alig épült fel. Vele mi lesz?  Egyre magasabbra kapcsolta az iramot. Ment előre, mintha üldözné valami megmagyarázhatatlan. Az olaszoknál kijárási tilalom van, látta a televízióban, kimennek az öregek, kimennek sétálni, mert nem tudnak elaludni. 
Vajon meg lehet változtatni egy idős ember szokásait?  Meg lehet értetni vele, hogy most nem a lottó a fontos, hanem az élete. 
Ahogy gyalogolt, eszebe jutott, hogy kopik a hajáról a festék, már jó pár centis lehet a lenövése. Igaz, az olasz polgármester azt is kiabálta neki a tévéből, hogy fodrászhoz mennek az emberek, nem fogják, fel, hogy a koporsó csukódik a fejükre, minek az a frizura. 
Lelkiismeret- furdalást érzett, nem tudta mit csináljon. 
    Hazaért, megnézte a tükörben a lenövést. Jócskán látszottak az ősz hajszálak. Nem hívta fel a mestert.
Este az ágyban azt gondolta, hogy majd megnézi világosban, nappali fénynél.
Hátha tévedett, nincs akkora vész.

2020. márc. 25.

 

Rovatok: 
Irodalom