Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Lúgkő

Mezőpaniti B.János
Mezőpaniti B.János képe

Egyik ismert, nagy mosószergyártó cég föltalálta nagyanyáink hírhedt mosószerérét, a lúgkövet. Persze, nem így hirdeti, mért is tenné. Egyébiránt tényleg kiváló gépi mosószer, egy kis kapszulában van a hatóanyag, és öblítőszer is hozzácsomagolva, kényelmes, a mosógép dobjába kell elhelyezni a ruhák közé, magától feloldódok a kapszula, és a végeredmény: szépen tisztára mosott szennyes, egy szót nem lehet ellene mondani, és nem is drága, sőt, azt hiszem, igen megéri. Nem számoltam különösebben utána, de a szokásos mosóporoknál kényelmesebb, nem kell méricskélni, egy adag szennyes ruha, egy kapszula a mosószerből, a gép ugyanúgy dolgozik, mint a máskor, és a végeredmény kifogástalan tisztaság, illatos, tiszta ruha, csak teregetni kell, kész a mosatás.
Hogy miből vettem észre a hatóanyag mibenlétét?
Korábban évekig dolgoztam olyan gyárban, ahol a lúgkő, más néven marónátron, precízen: NaOH, vagyis nátriumhidroxid a gyártási folyamat része volt, aki a forró lúgszagot megszokta, az egy életre megjegyezte ennek jellegzetes szagát, soha sem fogja elfelejteni.
Amikor először használtuk ezt a mosószert, nem gondoltam, hogy lúgkőről van szó, bár gyanús volt a fokozott biztonsági előírások olvasása után. Ennyire nem szoktak óvatosságra biztatnia mosószereknél, de itt még az is előírás volt, hogy a kapszulát nem tanácsos kézzel megfogni, hanem egy műanyagzacskóval szabad csak érinteni. Meg egy sor más szempont is volt, amire felhívták a fogyasztó figyelmét, azonban e cikk olvasásához nincs rájuk szükség.
Szóval a gép elkezdte a mosást, s én rögtön megéreztem a marónátron jellegzetes szagát.
Tehát az új mosószer, amit használunk, részben vagy teljes egészében lúgkő! A színéről nem lehetett semmit kideríteni, mert műanyag kapszulában kék színű folyadék volt. Egyébként a marónátron folyékony formában szürkés színű, szilárd anyagként is megjeleníthető, piszkos-fehér színű, krumpli cukorhoz hasonló állagú, rendkívül veszélyes anyag. Kézbe fogva azonnal mar, olyan a hatása, hogy az élő szövetből is kivonja a vizet, összemar mindent.
Indokolt tehát a szigorú biztonsági előírás a használatakor.
Csak azt nem tudom, hogy ilyen veszélyes anyag használata az EU-ban megengedett-e? Bár a gyártó cég olyan közismert mosószer gyártó, hogy azt hiszem, hatalmas óriás, és így könnyen le tudta győzni az ilyen akadályt, ha volt egyáltalán.
A tőlünk nyugatra lévő országokban épp olyan jól tudják, hogy milyen veszélyes anyagról van szó. Legalább is a szakemberek számára nyilvánvaló a tény. De az átlagember ott sem foglalkozik olyan kérdésekkel, hogy a termékmenedzser mit ad el a volt kommunista országokban, sőt, az sem érdekli, hogy otthon mit ad el. Az ő dolga, ha megveszik, hadd árulja. És abban sem vagyok biztos, hogy a szupermarketekben nem ugyanúgy árulják ezt a veszélyes anyagot, mint nálunk. Csomagolása kifogástalan, a referenciák szintén, tehát el lehet adni az árut a hétköznapi embernek ott is.
Nem vette észre eddig senki, hogy mi van ebben a kapszulában? A fogyasztóvédelmi hatóság sem vizsgálata, hogy mit árulnak a neves mosószer gyártó cég szépen becsomagolt portékájában valójában? És, ha vizsgálták, mit tettek ez után?
De tényleg, mi baj származik belőle, ha lúgkövet árulnak mosószer gyanánt?
A lúgkő okozta tragédiák az orvostudomány hírhedt esetei közé tartoznak. A legtöbb történet azzal kezdődik, hogy a kíváncsi gyerek ivott az lúgkövet tartalmazó üvegből, és a lúgkő szétmarta a nyelőcsövét, a gyomrát. Hányan haltak meg, hányat sikerült megmenteni, akik egy életre megnyomorították magukat, csak a Mindenható tudná ma már.
Azóta persze, sok minden megváltozott, de a marónátron ugyanúgy hat, mint régen. Igaz, kemény figyelmeztetések vannak a csomagolóanyagon feltüntetve, de nem mindenki olvassa el, és van, aki nem tud olvasni még, éppen a gyerekek! Hiszen régen is a gyerekek voltak leginkább kitéve e maróanyag veszélyeinek. Persze, volt, aki tudatosan ivott lúgkövet. Mert megunta az életét.
A döbbeneten kívül az irigység is beszél belőlem. Lám, aki ügyes, az a mérget is el tudja adni.
Persze, ha magyar származású áruról lenne szó, nem vagyok biztos benne, hogy az EU-ban sikert aratott volna. 
Mit képzelnek a magyarok? Ilyen veszélyes holmit a háztartásokban tartani? Azonnal tüntessék el ezt a tömeggyilkos árut!
Szinte hallom, ahogy kikelnek a magyar áru forgalmazása ellen, és ha védekezni próbál a termékmenedzser, azonnal millió egy érvet hoznának fel ellene. A kiváló mosószer azonnal el lenne temetve, sőt a büntetés valamilyen formáját is kitalálnák az illetés EU-s tótumfaktumok.
Nem is ez a lényeg, hanem a bizonyosság: biztos, hogy nem fog senkinek bajt okozni ez a méreg?
Mert a lúgkő, az lúgkő maradt.

Rovatok: 
Publicisztika