Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Kicsi fenyő csillag-álma

Lili
Lili képe


         A kertben, közvetlenül az egyik ablakom alatt, áll egy kicsi fenyő. Mióta az eszemet tudom, ő itt van velem, mellettem. 
      Az első két fenyőfa akkor született nálunk, amikor apu és anyu felépítették az otthonunkat, és ideköltöztek. Akkor mi a bátyámmal még gondolatban sem éltünk, miután azonban megszülettünk, mi is "ültettünk", illetve kaptunk a szülőktől egy-egy kis fenyőt ajándékba. 
      A gyönyörű fenyőszülők mára hatalmasra terebélyesedtek, a tetejükbe mászva még a csillagokat is elérnénk. Bátyám fája is szépen felcseperedett, egyedül az enyém az, amelyikre azt mondták kezdettől fogva, hogy csenevész, ki kell vágni, újat kell a helyébe ültetni. Én azonban nem hagytam, és mai napig nem hagyom magam! 
      Nem sajnálatból állok ki mellette, hanem mert igenis szépnek látom az én fácskámat. Más, mint a többi, ez igaz, de éppen e különlegessége teszi varázslatosan széppé őt a szemeimben. Meg aztán köt hozzá megannyi kedves emlék...

      Ez a kicsi fácska tele van élettel, és finom érzésekkel! 
     Még gyerek voltam, amikor egy zimankós, téli este elmesélte nekem szívbéli bánatát. Nagyon megrendültem, mert ő maga kért rá, hogy vágjam ki, öljem meg, nincs értelme az életének. Sosem kaphatja meg a fenyőknek járó boldogságot, azt, hogy a magos égben a fényes csillagokkal ölelkezhessen, hiszen ő mindig egy satnya kis törpe marad.

     Bár azt már tudtam ezidőtájt, hogy a karácsonyfa alá anyuék pakolják az ajándékokat, de Jézuskába vetett hitem és bizalmam töretlen volt, ezért írtam neki egy levelet a kicsi fenyő ügyében, és addig is, míg el nem jött a Szenteste, próbáltam vigasztalni őt mindenféle ajándékokkal. 
    Akasztottam az egyik ágacskájára egy pici madáretetőt, így tenyeréből etethette az éhes cinkéket. Aztán készítettem neki mézeskalácsból, és kukoricacsuhéból díszeket, és azokat is az ágaira tettem. Mosolygott a fenyőcske, nagyon jólesett neki a gondoskodás, de mégse volt boldog, láttam. 

      Végül eljött a várva várt Este, mely elhozta magával a Csodát. 
    A kis fenyő ugyan nem nőhetett most sem égig érő magasságokba, ahogy szerette volna, ehelyett azonban az égben lakó fényes csillagok lejöttek hozzá. Minden egyes tűlevélkéjére jutott egy csillag, odaültek, csöndesen kacarásztak, simogatták, gyógyítgatták a fa sebzett kis lelkét. 

    Nem tudom, hogy én a csillagok fényét láttam-e odakinn, vagy a fenyőfám ragyogó mosolyát, de akkor este kétséget kizáróan mennybéli Fényesség költözött nem csak a fácskám, hanem mindannyiunk szívébe...

Rovatok: 
Egyéb