Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Ki volt Dobszay Károly?

B.Kiss-Tóth László
B.Kiss-Tóth László képe
Dobszay Károly emlékezetére
dobszay-karoly-1952.- +2021..jpg Az 1952. szeptember 14-én Pécsett született és egy Pécs melletti faluban nevelkedett jobboldali költő (és reklámgrafikus) 1978-ban kalandos körülmények között Olaszországba disszidált, majd onnan '79-ben az NSZK-ba ment át, ahol  politikai menedékjogot kért (és kapott,) és Dortmundban telepedett le. A pécsi Művészeti Gimnáziumba és Szakközépiskolában tanult, de a tanulmányait már az NSZK-ban fejezte be. Újságírói karrierje a '80-as évek elején kezdődött, amikor összehozta a sors a nyugati magyar emigráció és az emigrációban működő Hungarista Mozgalom jeles egyéniségeivel: Ujlaki Miklóssal, Fabó Lászlóval, Koós Kálmánnal, Polgár Lajossal, Major Tiborral, Wass Alberttel, Alföldi Gézával, Marschalkó Lajossal, Fiala Ferenccel. Szerkesztője volt a Németországban kiadott az Út és cél hungarista lapnak, munkatársa a Hungarista tájékoztatónak, az Új Hídfőnek, a Szittyakürtnek, az Új Rend NSDAP/AO újságnak, Szász Lóránt amerikai Magyarok Vasárnapjának és a Kuruc.info-nak, főszerkesztője a Magyar Összetartásnak, később a Szittyakürtnek és a Budapesten  kiadott Front című újságnak. Nemrégiben a Magyar Összetartás jogutódját, a Kitartást alapította meg. A Gede-testvérek által kiadott könyvek borítóit, mint reklámgrafikus, ő készítette. Több éven keresztül a Magyar Nemzeti Front (mozgalom) tanácsadója, Schuster Lóránt helyettese volt.
 
Néhány nappal ezelőtt értesültem arról, hogy 69 éves korában, 2021. szeptember 20-án érte utol a halál.
Az Úr adjon neked örök nyugodalmat, Küzdőtársam!
 
*B.Kiss-Tóth László 2021.10.01.
*
Dobszay Károlynak, a 2004. december 5-i Nemzeti Szégyen napjáról három nappal később írt : Ne féljetek, nem megyünk haza! c. nagysikerűvé lett versét (Budapesten, a Testnevelési Főiskolán megrendezésre került műsorban) a felvidéki Sepsiből való és a TNF-en tanuló Takács Gabriella mély átéléssel mondja el... 
 
*
 Alábbi néhány versének szövegéből kitűnik  tiszta érzelemvilága és nemzeti eszmeisége: 
 
A GOLGOTÁN 
(A Magyar Mártírok emlékére)

„Las-san Bo-gár!“
sziszegte a tömeg,
az arcokon
furcsa mámor ült,
s míg a nap
fáradt szemén
vádlón megpihent,
a kötél
halkan megfeszült.
Aztán zengett
az udvar,
rikoltott a síp,
győztesen
dörögtek a dobok
-elnyomva végső sóhaját:
„Harmadnapra feltámadok!“

*
KESERGŐ 
(Sértő Kálmán ébresztése)

Nem őrködik senki
Helyetted a vártán,
Édes-bús álmodból
Ébredj Sértő Kálmán.
Kocsmai asztalod
Zsiványok tanyája,
Poharadból isznak
Nem számít az ára.

Ne keresd, ne keresd,
Nincsen már országunk.
Fényes, nagy utakon
Hej de rég nem járunk.
Pénz lett az istenünk,
Öngyilkos az álmunk
A nagy magyar éjben
Bujdokolva várunk.

Édes-bús álmodból
Ébredj Sértő Kálmán,
Versbe ölt bánatod
Elégett a máglyán.
Ébreszd az alvókat
Lázíts új csatákra
Káromkodj még egyszer
Bele a világba...

*

VÁDOLLAK, HUNGÁRIA!

Vádollak, Hungária!
Egykor gyönyörű, büszke nő
Idegen hódítók ágyasa lettél
Te, a legdrágább drágakő

Vádollak, Hungária!
Tested, lelked immár eladó
Egykor elérhetetlen álom
Ma veled hál bitang és csaló

Vádollak, Hungária!
Halottaid még mindig temetetlenek
De a véred szívó vámpírt
Kebledre öleled

Vádollak, Hungária!
Napod már régen nem ragyog
Kik érted harcba szálltak
Te mindig bitóra juttatod

Vádollak, Hungária!
Egykor gyönyörű, büszke nő
Csak fénytelen üveg vagy már
Üveg és néma kő

*
Rovatok: 
Vitacikk