Kerékpárbaj, avagy a garancia 

Izzó napsugarak kínozták a külvárosi utcákat, az aszfalt szinte folyt, a fákon a levelek remegtek az enyhe szélben, de az szinte semmit sem enyhített a nyári hőségen. A buszmegállóban csak néhány ember lézengett, akik egy közeli nyárfa árnyékába bújva próbáltak szenvedésükön enyhíteni. Néha a sarki hentes ajtaja nyílt, ám mellette lévő napernyős presszó szinte zsúfolásig volt. Az onnan kiszűrődő zsivajt, még a megkonduló harang sem bírta elnyomni. A kerthelyiséggel szemben a műszaki boltos üzlete állt. Neki már korántsem adatott meg az Istenadta nyárfa árnyék, sem a klíma hűvöse. Az átforrósodott falakat a tulajdonos ventilátorral próbálta hűteni. Verte a verejték, de ez korántsem gátolta meg abban, hogy ne tömje két pofára a szalonnát meg a kolbászt friss fehér kenyérrel. Olykor körül nézett, hogy látják-e majd a pocakja takarásából előhúzott két literes sörös flakonba húzott nagyokat. A műszaki bolt irányába egy férfi vonszolta elromlott kerékpárját.     

 -          Jó napot kívánok

-          Jó napot.

-          Nemrég vásároltam önnél ezt a kerékpárt, emlékszik

-          Nem. De miben segíthetek? Az eladó rosszat sejtve, figyelte mi kerekedik ki e látogatásból.

-          Két hónapja vettem itt ezt a kerékpárt. Tolta közelebb a megroggyant járművet az érkező. – De teljesen tönkrement. Az eladó hosszasan nézegette az elhajlott járművet mielőtt megszólalt.

-          Biciklizett rajta?

-          Hát persze, hogy bicikliztem, azért vettem.

-          Jó, jó! De munkába jár-e vele?

-          Igen, olykor.

-          No, ez a baj! Ez a bicikli nem arra való, hogy csakúgy munkába járjanak vele, azért Hobby Bike a neve. Nem tudom kicserélni, mert nem rendeltetésszerűen használta. A vevő elkeseredetten hallgatta.

-          De tudnám ajánlani önnek –folytatta a szervizes- a Worky Bket-t  felárba, ha itt hagyja a régi biciklijét, de sajnos a garancia idő nem ugrik át.

-          Ha nincs más megoldás –a vevő savanyú képe magáért beszélt- akkor cseréljük ki a Worki bike-ra   

-         Jó napot Kívánok! Egy ismerős hang köszönt be az üzletbe.

-          Jó napot. Köszönt vissza az üzletvezető unottan. – Már megint mi a baj?

-          Nemrég cserélte ki tudja…

-          Tudom.

-          … a kerékpárom worky bikre-ra, de nem tudom miért ez is tönkrement. Ha lehet, élnék a garanciával.

-          Jó. Bólintott az eladó kelletlenül. - Hány kiló?

-          Tessék?

-          Hány kiló? Milyen súlyban van?

-          Hetvenkilenc.

-          Álljon föl a mérlegre. Tolt az eladó egy súlymérőt a panaszos elé, amely hetvenkilenc fél, és nyolcvan között ingadozott. Erre a pultos nagyot rúgott a mérőeszközbe, mire az megakadt nyolcvan és fél kilónál.

-          Ne haragudjon, de maga több nyolcvan kilónál, így nem tudom garanciával kicserélni a kerékpárját, de tudom magának ajánlani a Worky Bike Ower-t, felárban, ha itt hagyj a régi biciklijét.

 A vevőnél immár elszakadt a cérna. Leemelte a falról a vásárlók könyvét, majd írt elé, majd így szólt:

-          Kedves Kovács József! Föl fogom magát jelenteni a fogyasztó védelemnél. Az édesapám harminc évig használta a Csepel biciklijét és csak azért cserélte le, nehogy azt higgyék, hogy nem telik újra. Szégyen és gyalázat!

A szervizes gúnyos mosollyal válaszolt.

-          Kit érdekel. Jön még vissza, sírva.

Néhány hónap múlva a kerékpáros lógó orral közeledett a bicikliárus üzletéhez. Odaérve keresztet vetett, majd erőt véve magán benyitott az üzletbe, de még köszönni sem volt ideje

-          Már megint maga az!   

-          Ne haragudjon, de megint tönkrement a kerékpárom.

-          Itt van magánál a garancia levél.

-          Igen. Matatott a vevő, majd átadott néhány papírt. – Rendeltetésszerűen használtam, mégis tönkrement

-          Az lehet. Mondta a kövér boltos. – Csakhogy tegnap lejárt a garancia. Viszlát!

-          Jó estét kívánok. Köszönt egy verejtékező középkorú férfi benyitva az orvosi ügyeletre, miközben sziszegve fogta az oldalát.

-          Jó estét kívánok. Mi a panasza?

-          Nagyon fáj itt oldalt és nem tudok vizelni…

-          Mondja a nevét, kérem!

-          Kovács József.

-          Itt van a TB kártyája.

-          Igen.

-          Adja ide, legyen szíves. Mosolygott kedvesen a nővér. – A doktor úr nemsokára fogadja.

-          Kérem a következőt. Szólt ki az orvos a rendelőből. Kovács József sziszegve felállt, és belépett a félig tárt ajtón, a szürke színe most falfehérre váltott. Az orvosnak meg sem rebbent az arca.

-          Mi a panasza?

-          Nagyon fáj itt. Szisszent föl a beteg. – És nem tudok vizelni sem.

-          Vetkőzzön le, kérem, és feküdjön föl az asztalra.

-          Nagy a baj doktor úr?

-          Hogy is mondjam. A veséje nem sokáig bírja már, talán egy évig. Új vesére lesz szüksége. Előjegyzem.

-          Lesz doktor úr? Kérdezte lázasan a beteg.

Hogyne. Mondta nyugodtan a doktor. A Vese For Hobby-t már holnap be tudom ültetni, de arra csak fél év a garancia. Persze, attól függ akar-e munkába járni vele, mert a Vese For Worky –re minimum két évet kell várni.

Budapest 2017-04-30