Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Kőműves szivárvány 2. / XIII.

Marjai László

Hamar összeszedtem magam. Támadóim még itt voltak, fájdalommal fetrengtek a földön, a legkényesebb ponton tettem őket harcképtelenné, mindkettőnek a térdét rúgtam meg. Nem messze tőlük ott hevert a baseballütő, amivel megütöttek. Fölvettem és jó messzire dobtam, majd feléjük indultam.
–Kinek dolgoztok? – nyöszörögtek, de nem mondtak semmit. Folytattam helyettük.
–Annak drogos építési vállalkozónak? – még mindig nem válaszoltak.
–Mondjátok meg neki, vagy inkább ne mondjatok neki semmit, ha nem akarjátok magatokat égetni. 
Azért gondoltam meg magam, mert eszembe jutott egy új terv, így már nekem is jobb volt, ha az esetről nem beszélnek a főnökükkel.
–Na, húzzatok a francba, mielőtt még rátok hívom a rendőröket – mondtam erélyesen. Elindultam a kocsim felé, aztán hirtelen ötlettől és a fájdalomtól vezérelve visszafordultam, hogy kirúgjam a kocsijuk oldalsó szélvédőjét. Apró üvegdarabok csörömpöltek a betonon. 
–Ezt azért, mert megütöttetek. Egyre jobban sajgott az arcom bal oldala, már a számat is alig bírtam kinyitni.

Megvártam, amíg a támadóim bevánszorognak az autójukba, majd elhajtanak. Elővettem a mobilom. Tárcsáztam egy belső emberem számát. Néhány perc telhetett el, amikor megjelent a rendőrautó, benne az ismerősömmel. Elmondtam neki a sztorit, és azt is, hogy megtámadtak, de csak akkor teszek feljelentést, ha nem működnek együtt, azaz nem segítenek nekem elkapni az építészt, azaz a megbízójukat.
–Ez meredek! – mondta a rendőr ismerősöm. – Mit jegyzőkönyvezzek? Miért kellett kijönnöm?
–Írd le, hogy nem történt semmi olyan, ami hivatalból üldözendő lenne, így nekem még mindig lesz pár napom gondolkodni, hogy tegyek-e feljelentést.
–Igaz – bólintott a zsaru. 
–Addig nézz már utána ennek a rendszámnak. 
–Mindjárt beszólok. 
Egy perc telhetett el csak és az emberem máris írta az adatokat: név, lakcím, amire szükségem volt.
–Akkor szólj majd, hogy döntöttél! Tudok még valamiben segíteni?
–Várj! – szóltam. A pénztárcámból kivettem néhány bankót, majd a zsebébe dugtam.
–Hagyd! Nem kell – tiltakozott, – tudod, barátok vagyunk, nem azért segítek. 
–Tudom, hogy barátok vagyunk – hagytam rá, de azt is tudtam, ha most nem dugok a zsebébe pénzt, legközelebb már nem lesz ilyen készséges.

Örömmel ültem be az autómba, mivel ma sokat haladtam az üggyel, sok mindent megtudtam, és a célszemély legközelebbi emberei zsarolhatóvá váltak, vagy a tenyeremből esznek, vagy megindul a lavina. Büszke voltam, csak az ütő helye ne fájt volna ennyire. Belenéztem a visszapillantóba, és megijedtem magamtól, akkorára volt dagadva az arcom sérült fele.

Folytatása következik.
Budapest 2018-02-22

Rovatok: 
Egyéb