Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Könnyező Szűz Mária 2. rész

Főadmin
Főadmin képe

2.rész (blog)

   Hét évvel ezelőtt nagyon beteg voltam, fabatkát sem adtak az orvosok az életemért. Akkor többen eljöttek az újságíró szervezetünkből Máriapócsra, imádkozni - velem együtt - a csodatévő Szűz Máriához, a gyógyulásomért. Meggyógyultam.
A máriapócsi kegytemplom falai kívül-belül tele vannak kis márvány táblácskákkal, melyeken a Szűz Anyának mondanak köszönetet a hívek. Most, hét évvel később ismét beteg lettem, még kevésbbé volt reményem, de meggyógyultam!   
   A 2009-ben létrehozott "Nemzeti Újságírásért" kitüntetést legtöbb esetben a Magyarok Világszövetségének színháztermében adtuk át - köszönet ezért Patrubány Miklósnak -. A 25.évfordulón szerettem volna egy nagyon szép helyszínen megrendezni az ünnepséget. Még nem gyógyultam fel egészen, nagyon sokszor vagyok rosszul, nagyon gyenge vagyok, többször kell napközben néhány percre lepihennem, hogy túlmenjen rajtam a rosszullét. Az előkészületek jócskán kifárasztottak. Itt is lett volna lehetőség a helyszínt megtalálni. Aztán jött egy álom. Az az álom az volt, hogy nincs, nem lehet méltóbb hely egy jubileumi kitüntetés átadására, mint Máriapócs! Ott, a csodatévő Szűz Anya jelenlétében, hiszen a kitüntetés medáljának elnevezése - melyet a Magyar ékszer KFT készít kizárólag nekünk, szín ezüstből - kötődik a Szűz Anyához:  BOLDOGASSZONY CSILLAGA.
   A kitüntetésről értesítettem az érintetteket, és azt is elmondtam, hogy azt kizárólag személyesen lehet átvenni, az ünnepségen. A kitüntetés átadásának feltételeit az újságíró szervezet szabja meg! Mindenki kitörő örömmel fogadta nem csak a díjat, hanem magát a csodás helyszínt is, egy személyt kivéve, aki azonnal a kifogásokat kereste az eljövetelt illetően. Többször elmondtam, csak személyesen vehető át, ellenkező esetben azt nem adjuk át. Kérte, hogy had láthassa a kitüntetést, és én jóhiszeműen elküldtem azt neki azzal, hogy az ünnepségre visszahozza, hogy hivatalosan átadhassuk.  Megígérte, hogy ez így lesz. Jól ismerve a hölgy hiúságát, azt is kértem, hogy az átadásig ne terjessze a kitüntetést. Ígéretét megszegve, azonnal kezdte híresztelni, ezért kénytelen voltam figyelmeztetni,  leállítani!
   Az ünnepség előestéjén felhívott telefonon, és közölte, hogy nem tud eljönni, mert a férje rosszul lett, elvitte a mentő. Akkor is elmondtam, megértjük a problémáját, de ez esetben nem tudjuk átadni a kitüntetést.Nem vonom kétségbe, hogy beteg a férje, de nem halálos beteg, hogy egy fél napra ne tudta volna valakire rábízni a felügyeletét!  Amióta megtudta, hogy kitüntetést fog kapni, egész idő alatt kereste a kifogásokat az eljövetelre. Érződött, hogy nem mond igazat a kifogásoknál. A kitüntetés az kell, nagyon is, de annyi fáradságot neki nem ér meg, hogy személyesen vegye át!
   Ha egy szerény emberről van szó, az tudomásul vette volna, hogy nem vett részt az ünnepségen, tudomásul vette volna az újságíró szervezet feltételeit az átadással kapcsolatban. Ez esetben találtam volna egy későbbi időpontot, amikor mégis megkaphatja, hiszen mindig a jószándék, a segíteni akarás vezérelt. Ezt sem ez a személy, sem más nem vonhatja kétségbe! De ő nem ezt tette! Azonnal támadásba lendült és előbb a Magyarerőn, majd a facebookon kezdett bennünket mocskolni, a tények ismerete nélküli baráti körével együtt. Ez odáig fajult, hogy már súlyos hitelrontásba csapott át. Hogy van joga idegen embereknek a tények ismerete nélkül bármiféle véleményt mondani!? Ő pedig sajnáltatva magát, adta alájuk a lovat! 
   Nem lennék újságíró, ha nem így tettem volna, de: utána jártam a férje állítólagos rosszullétének. Én magam is súlyos cukorbeteg vagyok, 14-és 30 közötti cukorral, emiatt napi ötszöri, nagy mennyiségű inzulinnal szúrva magam. Az utánajárásom eredménye megdöbbentő volt! Nem szeretném megalázni, hogy azt közzéteszem! 

   Az újságíró szervezetünknek joga van a kitüntetés átadásának feltételeit megszabni, külső embereknek viszont nincs joga ehhez kommentjeiket fűzni, mi több, követelni az átadást, és bennünket negatív színben tüntetni fel. Fenti okok miatt teljes joggal vontuk vissza annak átadását, így azt a későbbiek folyamán sem fogja megkapni, és úgy hiszem, joggal zártam ki ezt a személyt a Magyarerőről. Hiszem, sőt biztosan tudom, hogy ha tagja lenne a Magyarerős stáb bármelyik tagja az újságíró szervezetünknek, és bárki más megkapta volna ezt a kitüntetést, akármilyen beteg, vagy személyes problémnája van, IDE, erre a helyszínre eljött volna!  Ahogy ismerem az itteni tagságot, ebben biztos vagyok!

   Ám a történet elgondolkodtató!  Szeretnénk átadni egy Szűz Anyához kapcsolódó kitüntetést, a csodatévő Szűz Anya templomában, az Ő jelenlétében. Aki hisz Istenben, az hisz a Szűz Anyában is, tehát elhiszi, hogy Ők előre látták a történteket. Minden kitüntetettnek segítték az útját Még annak az embernek is, aki kórházban volt, és onnan kijőve, betegen jött el a szintén beteg feleségével, egy egész napi, 12 órás fárasztó utazást vállalva! A Jó Isten és a Szűz Anya segített abban, hogy az ünnepség szépen lezajlódjon, hogy mindenki lelkileg feltöltődve, boldog örömmel vegye át a kitüntetést. Segítettek abban, hogy az egész nap csodálatos légkörben teljen, és szerencsésen hazaérkezzen mindenki  örök emlékkel a szívében, a lelkében.
   Egy valakit kivéve! Mert a Szűz Anya nem akarta, hogy ez a személy jelen legyen, mert aki visszautasítja a Vele való "találkozást", az nem érdemli meg ezt a kitüntetést. Különösen úgy nem, hogy valaki annak a szervezetnek, annak a csapatnak a fészkébe rondít bele, akik addig segítették őt, akik befogadták és szeretettel vették körül., akik őt soha meg nem bántották. 

   A Nemzeti újságírásért - kitüntetést csak az újságíró szervezet tagja kaphatja meg. Ha nem így lenne, adhattam volna sok mindenkinek itt, a Magyarerőn!  Adhattam volna Rácz Endrének, aki egy második Arany János... Adhattam volna Juhászné Bérces Anikónak, aki a szívem egyik legkedvesebbje itt a Magyarerőn, vagy Takács Marikának, mert a tehetségük alapján nagyon is megérdemelnék a díjat. Vagy... sorolhatnám még tovább a neveket, beleértve az újakat is a honlapunkon.
   Hogy miért esett e személyre a választás? Mert az egyik legrégebbi Magyarerős, mert bár a versei  alapján nem a legtehetségesebb, de igazán nemzeti érzelmű, - nekem ez nagyon sokat számít - sokat törődött a honlappal, a legaktívabb tagja volt e közösségnek, és tagja az újságíró szervezetnek is.

    A Jó Isten, és a Szűz Anya mindent lát. Előre is! Ők azokat az embereket részesítették a június 13-i ünnepség örömeiben, akiket arra érdemesnek találtak. 
Köszönöm, hogy ezt elmondhattam Nektek!

Rovatok: 
Blog