Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Ihász Palkó

Lili
Lili képe

   Egyszer volt, hol nem volt, Hetedhét országon is túl, éldegélt Palkó, a lelkes, ifjú ihászlegény. Jó kiállású, izmos, dolgos, derék fiú volt ez a Palkó, áhítoztak is a faluban a lyányok utána, de ő nem törődött a fehérnéppel. Csakis a közelgő Szent György ünnep hozta lázba, mikor is nyájával végre elindulhatott fel a hegyekbe, a szabadság tavaszillatú szárnyain. 
    Élvezte sajátos kis uradalmát önmaga és jószágai felett, de bármennyire is barátja volt a csöndnek, Szent Ivánkor már úgy érezte, ha Bozonton, a kis fekete pulin kívül nem akad rövid időn belül beszélgető partnere, akkor tán mire Mihály napja beköszönt, azt is elfeledi, hogy valaha képes volt a torkán kiadott hangokból értelmes szavakat formálni.

   Palkó a Kisasszony havában érkezett meg nyájával egy gyönyörű tisztásra, s miután a legelőn végigpásztázta szakértő tekintetét, bajsza mögől előbújó betyáros mosolyával jelezte hűségesen körülötte csaholó társának, hogy igen, ez itt egy valóságos tündérkert, melynek ajándékait legalább két hétig élvezni fogják. Egy órányi járásra, lenn a völgyben egy itató is várta már őket. A tikkasztó nyári napsütés igen gyorsan, különösebb kérlelés nélkül hajtotta a szomjas jószágokat a kúthoz. 
   Miután nyája lehűtötte magát a friss vízzel, és elvonultak a fák árnyékába delelni, Palkó is nyakig belemártotta fejét a gémeskútból húzott vödörnyi tiszta vízbe, s miután onnan arcát kirántotta, nem tudta eldönteni, vajon a Nap játszik-e vele, vagy valóban egy igazi égi jelenés kápráztatja el tekintetét. 
   Bizony, a szemei előtt felsejlő tünemény a közeli falu szépséges Zsuzsikája volt. Virágokat gyűjtögetett a mezőn, és versenyt futott a méhecskékkel és a pillangókkal. A nagy futkorászásban és a nyári melegben ő is nagyon megszomjazott, ezért elindult a kúthoz. Mikor azonban Palkót meglátta, annyira meglepődött és megijedt, hogy a virágok egyszeriben mind kihulltak kezeiből és szomjúságát feledve piruló arccal, szemlesütve egy hirtelen fordulattal hazafelé vette az irányt. Szoknyája, lenge kis blúza és szalaggal kötött copfjai csak úgy röpültek utána, alig győzték őt utolérni.
    Palkó hosszúra nyúlt, távolba meredő ábrázata még tán egy óráig is ott tükröződött mozdulatlanul, a vödörnyi vízben. Zsuzsika lénye teljesen megigézte őt, és bizony ha Bozont nem lép fel erélyesen kis gazdájával szemben, akkor Palkó mára már csak egy nyája nélkül maradt álmodozó ihász lenne. 
    
  Mivel Zsuzsika is érzett valami különöset szívében az ijedtségen túl, ezért kíváncsisága másnap délben is kihajtotta őt ahhoz a kúthoz, jól tudván, hogy a legényt nagy valószínűséggel megint ott találja. A lányka jóval dél előtt érkezett és egy bokor mögé bújva várt a fiúra. Nemsokára le is porzott a hegyről a nyáj, a kis puli hangos vezényszavai és Palkó vidám fütyörészése közepette.
   Mikor Palkó nekivetkezett a kútból való fürdőzéshez, a bokor mögül leselkedő Zsuzsika pírba öltözött orcája elé emelte szégyenlős kezeit, ám szíve erős zakatolása rést nyitott ujjai között, s ezen keresztül fürkészte tovább szívdobogva az oly ismeretlen, ám kétség kívül szép férfitestet. 
   Bozont kiváló szimata elől azonban senki el nem rejtőzhetett, így hamar észrevette Zsuzsikát is a bokorban. Palkó értett kutyája szavaiból, és tudta, hogy idegen van a közelben, ezért védekezésképp felkapta görbebotját, s avval nyúlt a bokor ágai közé. Zsuzsika a botolásra fájdalmasan felszisszent, Palkó arcára pedig hirtelen széles mosoly költözött, amikor a széthúzott ágak között kivillanni látta Zsuzsika hófehér bőrét. Rögtön felismerte benne a tegnap látott tüneményt.
   - No lám csak! Egy leány! Gondoltad-e volna, te Bozont? - vigyorgott Palkó, szemeit le nem véve a szépséges Zsuzsikáról, aki durcásan egyre összébb húzta szájacskáját, hogy még csak véletlenül se jöjjön ki hang közöttük. Nehogy már a legény a nagy elbizakodásában azt higgye, hogy miatta ücsörög ott a bokorban, és őt nézi. Mert nem így van, ugye!? 
    
   Palkó tudománya azonban égi eredetű volt, s így belelátott Zsuzsika szívébe is, vagy tán önmagát fedezte fel a lány tekintete tükrében... nem tudni. A lényeg, hogy a legény kézen fogta, szorosan megölelte az ő mátkáját, s többé el sem eresztette. De ezt nem bánta most már Zsuzsika sem, sőt! A legény édes csókjai elapadhatatlan forrásokat fakasztottak a lány szívében, amit hétköznapi nyelven csak úgy hívnánk: szerelem.

    Máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak. 
    Itt a vége, fuss el véle!

Rovatok: 
Mese