Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Ifjú korom emléke

barnajozsefne
barnajozsefne képe

    Emlékeim között kutattam.
    A hatvanas évek elején, az általános iskola hatodik osztályába jártam. Mi voltunk a hirhedt "hatodiká"!
Kedvenc magyar tanárunkat soha nem feledjük, míg élünk!
Volt egy ütött-kopott vonalzója, úgy szerette, hogy még álmában is azt szorongatta. Az óráin tilos volt jelentkezni, ha feleletet várt tőlünk. Mi afféle tinédzserek, világ megváltók, nem mindig hallgattunk az intő szóra. Bizony, olyankor sok kéz emelkedett a magasba. A jó öreg tanárbá', kidomborítva, nem éppen pici pocakját, a padok között, peckesen járt-kelt. Rendkívüli érzéke volt, mindig tudta, melyik ujjon csattanjon a vonalzó. Olyankor volt jajgatás, sziszegés. Aki egy jól irányzott körmöst kapott, meggondolta, hogy jelentkezzen legközelebb. Ó, de nagyon furfangos ember volt. 
Miután rájött, hogy túl sokan " készültünk"az órára, változtatott az álláspontján. Aki sok borsot tört az orra alá - amúgy is, egy év alatt minden lány keresztnevét megjegyezte-, hiába jelentkezett, nevén szólította a táblához, felelni. Szegény lány, pórul járt, mert egy szót sem tudott a megtanulandó versből.
Kiálltunk egymásért, nagyon összetartó csapat voltunk, nem árultuk el egymás csínytevését. Ilyenkor a büntetést senki nem kerülhette el. Akkor még nem volt koedukált iskola, így különösebb szégyenérzetünk nem volt.
Tetszetős, piros tetős iskolába jártunk, felső, és alsó udvara volt, egészen tágas, tölgy, és nyírfák, még hangulatosabbá tették.
A tanárbá' kiszemelte magának a nagy szünetet, és a felső udvarra terelt minket. Tavasz táján, amikor a nyírfa virága szálldogált, sorba álltunk, mint a rabok, mindkét kezünket a magasba tartottuk. Az örökkévalóságnak tűnő, húsz percen keresztül lépdeltünk, ütemesen. Volt nagy pánik, tüsszögés, amikor orrunkba furakodott
egy-egy "hópihe"!
Árgus szemekkel figyelt minket a jó öreg tanár, aki letette a kezét, külön büntetést kapott.
     Egy emlék a sok közül, ami mélyen belevésődött a tudatunkba, szívünkbe, lelkünkbe!

2020.05.19.

Rovatok: 
Egyéb