Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

ICA

Lili
Lili képe

   Húsvét után egy héttel, egy hűvös, télillatú, nyirkos hajnalon a Normafa közeli Szent Anna kápolna előtt csillogó szemű, egymást addig sose látott emberek izgatottan gyülekeztek. Terebélyes hátizsákok jelezték a környék vadgalambjai számára, hogy e vándorút esetleg hosszú madártávlatokat fog érinteni... s tán kíváncsiságból-e, de hároman közülük hűségesen az út végéig a csapattal együtt maradtak. 
  Nemzeti lobogók kerültek kiosztásra, imák közötti alázatos kézszorításba. A zarándokok előtt haladó feszület röpke pillanat alatt Ica személyében lelte meg társát... Eleve elrendelve egymásra találtak.
     Icát kétkedő, és aggódó arcok vették körbe. Az alapos tárgyi és technikai felkészültségű társak közül senki sem hitte, hogy ez a szenvedélyes beszíddel bemutatkozó, középkorú asszony valaha is képes lesz egy strandpapucsban, egy melegítőben és egy nylonszatyor társaságában végigjárni esőben, szélben, hidegben, melegben a negyven napig tartó, viszontagságokkal teli utat a csíksomlyói Szűzanyához. 
  Úgy jelent meg a budai kápolna előtt, olyan hétköznapi egyszerűséggel, mintha csak a szomszédos ábécébe ugrott volna át egy pár zsemlyéért. A többiekhez hasonlóan Ő sem tudhatta, milyen nehézségekkel kell majd útja során megküzdenie, egyedül azt érezte, ami kezében hitétől egészen átforrósodott: Jézus megfeszített teste volt az élő üzenet, a mindenkori, kifogyhatatlan erő számára.     
      Abban a pillanatban, mikor először megérintette a feszületet, tekintete furcsa révületbe került, s az indulás előtt még oly nagyszájú asszony csöndes áhítatban imádkozta végig puha lépteivel a sokszor göröngyös zarándokutat. Persze a Jóisten többek között arra is ügyelt, hogy e báránykája hangszálait is kellőképpen edzésben tartsa, ezért ha már nappal a csöndes imáké volt a főszerep, éjszakára vadkanszerű horkantásokkal tudatta társaival jelenlétét.
    Egy zarándok számára különösen fontos a nyugodt, pihentető alvás, hogy másnap újult erővel vághasson neki az előtte álló útnak. Icának e téren semmi gondja nem akadt... nem úgy a többieknek. De megbántani sem szerették volna a vadul horkoló asszonyt, ezért Ica csak másfél hét után, egy véletlen folytán szerzett tudomást arról, hogy bizony miatta senki sem tud aludni. 
    Olyan mélységes szégyenérzet és bűntudat szállta meg az asszonyt, hogy ezt követően az adott szálláshelytől függően vagy virrasztott társai mellett éjjelente, vagy olyan távoleső helyen húzta meg magát, ahol biztosan senkit sem zavart. Önzetlen szeretetének ezen megnyilvánulásával, szíve tanításával könnyekig hatotta valamennyi zarándoktársát.
   Nem nehéz elképzelni, hogy a negyvenedik napon, a csíksomlyói Kegytemplom előtt Ica vérhólyagos, mezítelen lábai nem csupán a Szűzanya iránti tisztelet miatt rogytak össze. 

„Hej, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben lágy kenyerem...”

      Ica az emlékezetes éjszakai vad horkantások hangerejével, ám gyönyörű, néha könnyekben  elcsukló hangon, szívből zengte a székely-magyar himnuszokat. 
    Ámulattal és csudálattal végignézve rendkívül gazdag egyszerűségén, útja végén megkérdezték tőle, mint minden zarándoktól, hogy mégis miért és kiért indult el, kinek ajánlotta fel zarándoklatát. Ő könnyekkel átitatott nyílt, csillogó tekintettel ezt felelte: - Népemért, az eltévelyedett cigányságért.     
     E "tanulatlan gádzsi" Jézus egyik hű apostolaként maga elé térdepeltette az egész világot...

Rovatok: 
Irodalom