Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

A hiú oroszlán

Sima István
Sima István képe

Nagy ünnep közelgett, felbolydult az erdő
Nem volt benne akkor sehol egy tekergő
Mindenki ténykedett, dolgozott serényen,
Nehogy az ünnepről véletlen lekéssen
Házukat festették, fészküket rendezték,
Nyúl és róka koma egymást segítették
Még a zord medve is előbujt a zajra,
S új címert akasztott fel a barlangfalra
És elérkezett a nap, s már minden készen állott,
Mindenki összegyűlt, csak éppen Ő hiányzott
Felfedezte ezt az okos kutya Brúnó
S mert tudta, hogy királya nem lehet utolsó
Tüstént nekiindult, hogy kiszimatolja,
Hol késik a király? Mi lehet a gondja?
Nem hitt a szemének, mikor otthon érte,
S talán el sem indul, ha nem megy oda érte
A tükör előtt állt és sörényét fésülte
De az eredménnyel nem volt megbékülve
Ám felderült az arca, amikor meglátta,
Hogy feléje igyekszik az egyik barátja
Meg is kérte őt, fésülje meg szépen
Mert a népe elé így nem állhat mégsem
Brúnó hozzálátott gyorsan a munkához
De fésülés közben így szólt jó urához:
- Királyom, e fésülés tovább oly hiábavaló!
Hisz dús sörényeden nincs kivetni való
Gyönyörű annak már minden egyes szála
Királyi fejednek nincsen sehol párja! -
Ám hiába voltak e meggyőző szép szavak,
A hiú oroszlán hajthatatlan maradt
S mert sürgetett az idő, Brúnó mit tehetett?
Megnyomta a fésűt, ahogy csak lehetett
Vér serkent a sebből, s ő futott és kiáltott:
- Érjen utol, ha tud, tisztelt Hiuságod! -
A felbőszült királynak nem is kellett egyéb,
Pár szökkenés után máris nyomába ért
De mikor mancsait már majdnem rávetette
A lelkes éljenzésből rögtön észrevette
Hogy a mezőre ért, az ünnepség helyére
Hol kedves népe várt rá, s a nyitóbeszédre
Így csalta ki tehát urát a hű kutya,
Így maradt sértetlen királya nimbusza

Rovatok: 
Mese