Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Halpucolás

Divima
Divima képe

Pucold meg a halat! -  adta ki az utasítást az asszony. A kislány rémülten nézett.Megint egy feladat, ha nem csinálom kikapok - gondolta.  Keserves tekintetet vetett a fadaraboló rönkön tátott szájjal, dülledt szemmel kimerevedve pihenő, ezüstszínű szörnyetegre. Az asszony magára hagyta, megint magára hagyta.Igazából nem haragudott rá, hiszen az anyja volt, az édesanyja. Igaz erről a személyről, mármint az ANYÁRÓL, csupa nagybetűvel élt benne egy kép, amolyan szeretetteljes, kedves, akihez oda lehet bújni a jó puha fészekbe, melegbe. Neki ez vágyálom maradt, bezzeg a húgának nem. Neki szerencséje volt nyolc hónapra született, törött kulcscsonttal. Ezzel eldőlt az élete. Tulajdonképpen semmi baja nem lett, helyrejött a lemaradás, a csont tökéletesen összeforrt,  de az asszony úgy gondolta még a széltől is óvnia kell a kis jószágot. A nagylány a hat évvel idősebb erős, dolgozzon csak. Nem volt ezzel probléma megcsinálta ő , nem is tehetett mást, mert a vessző ott pihent a sarokban és figyelt.  Ha nem úgy történtek a dolgok, ahogy az asszony akarta, fürge táncot járt a csípős ütleg a kislányon. Nagyon fájt. Olyan vastag kemény hurkák maradtak a combján, hátán, hogy testnevelés órán félve vetkőzött le, állandóan ruhája takarásába bújva, nehogy észrevegyék a lányok és kinevessék.  Utoljára akkor kapott verést amikor nem akart elmenni misére. Félt a paptól, mert egyszer hátba vágta. Megmondta, hogy nem megy a templomba vasárnap reggel. Észre sem vette már a földön találta magát, magzatpózban feküdt, kezével védve magát, persze eredménytelenül. Közben ordítva kérte sz asszonyt: - Édesanyukám ne bántsál, jó leszek! Kérlek ne bántsál! Az asszony eltorzult arccal állt fölötte ütött és  suhintott, amíg vastag gyöngyökben nem hullott a kövér verejték kivörösödött arcáról konyha kövére. Hirtelen megrázkódott, kis zajt hallott. Úristen! Mindjárt visszajön és én még neki sem álltam.Kezébe vette a kést. Nem tudta hogy  álljon neki, soha sehol nem látta hogy  tisztítják a halat. Levágta a fejét, utálta ha nézik, a szörny pedig bámulta, azokkal a hideg szemeivel. Utána  felmetszette a hasát, valami zöld lé csorgott ki belőle, meg a kifordult belsőség buggyant a kezébe. Undor fogta el, fájt a hasa. Meleget érzett a lába között, de nem figyelt rá. Belek és mindenféle belső szerv fityegett ki  a nyíláson, kitépte és beledobta a vödörbe amit anyja hagyott ott neki

 - Na, jutottál valamire ?- jött nagy léptekkel és furcsa arccal az asszony

-Miért nem szóltál ? A kislány nem értette, miről kellett volna szólnia. Tekintetét látva  az asszony megsajnálta

- Hát, hogy nagylány lettél te, miért nem szóltál, hogy megjött ?

Megint érezte a melegséget, lenézett. Apró piros sávban valami folyadék csordogált a lábszárán,  már a bokájánál járt. Megijedt.

Az asszony bevezette, megmosdatta, elmondta mit csináljon a puha fehér valamivel, aztán tejet melegített neki és ágyba dugta, betakarta, kicsit meg is simogatta verejtékes fürtjeit.

- Talán mégis szeret ? - gondolta a kislány és lassan álomba szenderült.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK