Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Háztetők

párducos
párducos képe

         Elindult, mint valami hódolat.
         Útra kelt az érdek, előzékenyen,
         mégis hajtóerővel bírva.
         Lábaimat már nemigen kapkodom.
         Fentről jobbára kiderül.
         Nézd meg a házak tetejét!

         Fülekbe bömböl csendben a zene,
         kikéri magának a meghajlított jelent.
         Nem érthetsz hozzá, nem is szereted,
         csak a házak tetejét nézheted,
         honnét jelvevők közvetítenek
         megszállott, száraz faágakon át
         – majd levágatják, ha túl magasra nő
         és elérné már e háztetőt.
         Nézd csak őt!

         Megszokott utálatomon nosztalgiázom.
         Számító-gépek vesznek körül.
         És nincsenek felelősök.
         Balhés srácok vannak, meg balekok,
         kikre ráverik a port.
         A békejobb ma már nem szívügy.
         Csak nézd meg a házak tetejét!

         Ilyenkor alkotói szabadságra vágyom,
         s ilyenkor vagyok alkotói szabadságon.
         Ülök. Utazok. És akcióhőst játszok,
         akire az én tévémben majd mindenki figyel.
         Fókuszban a helyem – vajon ki foglalná el?
         Csak nézd meg a házak tetejét!

         E látványért mereng a nép.
         (Úristen, leírtam, hogy nép…)
         Nemcsak nők és férfiak,
         hanem hermafroditák és transzneműek,
         kik a kövek jogairól írhatnak könyvet.
         Csak nézd meg a házak tetejét!

         Örüljünk, hogy az életkedv legalább
         drogból és kütyükből fakad?
         Zéket és alfákat így sem köt majd le
         józan s hajlandóságra intő szavad.
         Nézd csak a házak tetejét!

         A nyugalom ára
         a szegénység vállalása,
         hisz éhezni könnyű – de mégsem lenne az,
         és akik ezt tudják, ők nem várnak panaszt.
         (Nem azt…)
         Csak nézd meg a házak tetejét!

         Ha beteg szokásaitokat kutatnátok,
         bizony gyermekeiteknél kezdjétek!
         Félelmetes, hogy miket nem tud egy szülő,
         és félelmetes, hogy mi mindent…
         Nézd csak a házak tetejét!
         Csak nézd…

         Mit kellene letenni az asztalra?
         Okot – vagy okozatot?
         Falusi költészet. Vállalom.
         Vállam alá csapom minden
         régi gondolatom,
         pedig már nem is tőlük vagyok.
         Nézd csak a házak tetejét!

         Ácsok csinálták, mesteremberek.
         De jólétet jólét jó ritkán követ,
         csak úgy, önmagától.
         Mert a jólét jólétet gátol.
         Csak nézd meg a házak tetejét!

         Három év és
         sejtjeid megújulnak
         talpadtól fejed búbjáig.
         Nem rejthető el semmi,
         időben tér tágul.
         A házak tetejét bámuld!

         Kövület lett a vers és az írás,
         szellemi szférák új szócsöve.
         Feltolták a kereszt egyik szárát
         és odaszögelték istenfélő hitetlenek.
         Csak nézd meg a házak tetejét!

         Szeretek egyedül lenni,
         de már sokszor rád gondolok,
         ha egyedül vagyok.
         Te éltetsz, s bennem
         te táplálsz minden emberit,
         naponta teremtő gondolatot.
         Nem írok inkább rímes remeket,
         nem írok tudósnak alapot,
         az embernek írok, egy másik embernek,
         hogy fennmaradjon véle lélek-fajom.

         Ne nézd a házak tetejét!
         Megérkeztél?
         Kiszállhatsz.

         (Pápa, 2017 tavasza)

Rovatok: 
Vers