Feledés

Mint vízen kacsázó kavics 
tűnik el hirtelen,
megpihen a folyó mederben.
Lassan mélyre süpped.
Megtalálni újra nehéz,
Ezt teszi veled is a feledés.

Emlékezet

Mint a szürkületben a folyóra 
vetülő imbolygó fények,
Melyek így szebbek,
mint eredőleg,
Ez az élet:
Mindent megszépít az emlékezet.

Feledésbe merült emlékek

Ha az egykor elsüllyedt kavicsra
szürkületben villódzó fények
mégis rá lelnek,
Ezek a feledésbe merült emlékek.
Csúnya, vízmosta kavics
Talán algás is kicsit,
De letisztítva, s
a fénybe tartva látszik:
Ugyanúgy kacsázik mint régen,
Hogy aztán újra meg pihenjen.
e talán egy ilyen felbukkanó emlék
Fontos lehet annak aki megtalálja,
Talán észre sem veszi,
hogy Rátelepedett az alga,
hogy az idő s a víz elmosta,
Talán annak ugyanaz
a régen elvesztett,
Kedves kavics,
amivel kacsáztatni tanult. 
talán akkor már
nem hessegeti el a gondolatot,
Emlékezetébe idézi
a rég elfeledett mozdulatot,
Újra próbálja kavicsot,
Ami egykor már örömet okozott.
Talán én is lehetek egyszer ilyen kavics,
Talán meglesz aki egykor
engem szeretni tanított.
Vagy talán én is meglelem
azt a kavicsot...