Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Gyopárka

Lili
Lili képe

Gyopárka kicsi kora óta rendkívül életvidám, cserfes kislány volt. Derékig érő gesztenyebarna hajzuhataga követte őt mindenhová a végtelenül huncut kalandjaiban. Elevenségének és kíváncsiságának köszönhetően folyton baleset érte, kezét-lábát törte, bőrét lehorzsolta, de mindez mit se számított, hisz az élet olyan szép! A mosoly arcáról letörölhetetlen volt!

A kislányból nagylány lett - gyönyörű nő! Természete, viselkedése azonban mit sem változott az évek során. Még mindig kicsi gyíkok után rohangált, vagy mezítláb sétált a faluszéli kis sodrású patak medrében. Bogarakkal és virágokkal beszélgetett, pillangókat kergetett, élvezte végtelen szabadságát, akár egy igazi musztáng.

Egy nap azonban szörnyű dolog történt! Szöcske után szökkent egy lankás, meredek domboldal kiszögellő sziklájáról, de lába megcsúszott, és lezuhant a mélybe. Súlyos belső sérüléseket szerzett, az orvosok szerint csak a csodának köszönheti, hogy nem maradt ott végleg a szikla tövében. Azt is mondták, hogy a szervei olyan mértékben roncsolódtak, hogy azt műteni nem lehet, és ezért sajnálatos módon csak egy-két hónapja van hátra az életéből.

Gyopárka e szavak hallatán megrendült. A mindig mosolygós, csacsogó lány teljesen magába zárkózott, szomorú mély magányba, fájdalmas csöndbe burkolózott. 
Ám a sötétség nem uralkodott nála sokáig, hisz a Fény gyermekeként máris arra gondolt, ha már így alakult az élete, miért kéne azt a kicsi időt is szomorkodással eltölteni. Ha már a Teremtő ennyi sok gyönyörűséget kínál elibe nap mint nap, ki kell használnia élete hátralévő minden pillanatát. 

Miután meghozta magában ezt a komoly, nehéznek tűnő, mégis játszi könnyedségű döntést, a mosoly arcán ragadt végleg. Korábbi éveihez képest azonban sokkal bölcsebben, érettebben tekintett a napjai elé, rendkívül okosan bánt az idejével. 
Minden egyes reggel hálával teli szívvel ébredt és újabb és újabb varázslatos kalandokra vállalkozott. Aki csak találkozott vele, erőt meríthetett vidámságából és csodálta mindent elsöprő életszeretetét. 

- Játsszd az életet, és teremts magad körül egy csodaszép világot! - Ezt mondogatta mindig nekem is, mikor megismerkedtünk, s hangja mind a mai napig kedvesen a füleimben cseng. 

Sosem beszél a betegségéről, na nem azért, mert nem vesz róla tudomást, hanem mert tovább lépett rajta. 
Sok-sok éve ismerem, és ő még mindig kacarászik és gondtalannak tűnően ÉLI csodálatos kis életét.... minden egyes napot úgy, mintha az lenne az utolsó. 

Ő tudja, ismeri a nagy Titkot! 
A boldogság titka ugyanis nem más, mint úgy élni az életet, ahogyan Ő azt példázza nekünk!

Rovatok: 
Egyéb