Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Féltelek Édesanyám

Gerbera
Gerbera képe

Féltem Anyám létörömét,
látom rejtett, fájó könnyét,
véget nem ér aggódása,
homály fedi reményt nála.

Nehéz lett a mosoly ára,
megtörte a keresztfája,
sajgó csontok gyötrik testét,
megbékélve viszi terhét.

Fakult, kék szemébe nézek,
szenvedéstől tompult fények
hová vitték legszebb álmát,
elhagynátok veszni vágyát?

Kell még, lásson boldogságot,
gyermekében vigasságot,
mikor megkaphatná végre,
akkor léptek légterébe?

Hagyjátok az Édesanyám,
életvonalt visszaadván,
kegyetlen kór, földi élet,
eleget még nem téptétek?

Fájó pontja volt a sorsunk,
arra vágyott boldoguljunk.
Istent kérve értünk retteg,
féltőn sóhajt, beleremeg.

Soha nem volt nagy igénye,
főztje egyik büszkesége,
éhes szájat ő nem hagyott,
minden betérőt fogadott.

Aprócska test, hatalmas kincs,
mosolyánál drágább, ó, nincs.
Panasz nélkül most is ránk vár,
csak üljünk az asztalánál.

Esedezve kérlek, Uram,
egyengetem végre utam,
engedd meg, hogy érezhesse,
bánat többé ne érhesse!

Hagy mutassam végre neki,
van, ki gyermekét szereti,
fájdalmát is elfeledné,
fényt szemébe visszanyerné.

- Édesanyám, figyelj reám!
Izgalomtól reszket a szám,
hogy adhatnék vissza neked
ennyi féltő szeretetet?

Érzed kezem melegségét?
Hallod szívem gyors verését?
Te adtad az én életem,
porcikádból van mindenem.

Ölelj, mint rég két karoddal,
teríts be a csókjaiddal!
Amit adtál, itt él bennem,
gyökeret el nem eresztem.

Meghatóan ragyog a Nap!
Megrendítő e pillanat!
Érzem tested, rezdülésed
úgy, mint anno, kisgyereked.

Ne eressz el, maradj tovább,
engedd meg a gondoskodást,
amíg élek, érted teszek,
hogy boldogan velünk lehess!

Ó, áldott nap, ne érj véget!
Látom ragyogó szemedet,
érzem, gondod messze repül,
szép találkozás ez belül.

Rovatok: 
Vers