Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Emlékempátia

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Az emlékkönyvben bújócskázom
Emlékekkel veled játszom
Azt hiszem a tested átölelve
Csak egy forró kávéscsésze

Egyedül játszom a gazos – fás
Valamikori futballpályán
Ruhám szakad tüske tép
Hol vagy kedvesen szép emlék

Most látom a két márványlap
Bérces – völgyes felületét
Már hiába csiszolom félő
Alkalmazkodni már túl késő

Hiába teremtett az Isten egymásnak
Ha közöttünk a falak maradtak
Szétszakadt lelkünkben az empátia
Most már eluralkodott az apátia

Hogyan is felejteném arcvonásaidat
Mikor azok csikós ostorral lettek
Hortobágy homokjára csattogtatva
Most is hallom a szerelmes hangot

Hogyan is felejteném kék szemét
A csillogva rám zúduló vízesést
A kék ezer árnyának boldogságát
Mikor megérintettem a szép kezét

Ha kék égből eső esik benne ragyog
Az emlék csacsog az ajkam dadog
A szorongás fogja a szakítás emlékét
Minden elgördült az idő kerekén

Most a múltunk labirintusában
Szívemben eldugott apró parazsak
Felvillanva lángra lobbannak
De ez már holt fény a régi darvaknak

Ám lelkem ma is virágos tengerén
Ott lebegsz fátyolos ködként
Mintha aludni készülnél nélkülem
S én elmerülök újra törten a ködben

És a csókjaid harmatként hullanak
A hajnali zöldre pedig ajkam vágya
De jó lenne ha rajta lenne csillogása
Ó lebegő álmok távoli vágyak hangok

A tört féltékenység éles szilánkjai
Az elmúlás visszatérő hullámai
Ó sérült szerelem nyitott sebekkel
Már csak emlék vagy kínzó hegekkel

Ma már nem engedném meg
Hogy belém temetkezzen a szerelem
Mert az kegyelet nélkül nem maradhat
Elégetek szívemről egy gyertyaszálat

Kiűzött lettem a szerelmed édenéből
A paradicsom szélén ültem árván
Dobált a sors hátán vergődtem tovább
Kilúgozódva a makacs szenvedélyből

A karcsú tavasz elszállt lehullatva
A kábítóan szép illatos virágruhát
Mégis szép az emlék a téli csillogásban
Látni még egyszer boldog mosolyában

Én téli ágakon tartalak tavaszként
Ott vagy látlak az árnyékában
Talán nincs is igazi szerelem csak álom
Hogyan is válna a pillanat örökké

Két hajó volt az életünk eltévedve
A végtelen nagy élet tengeren
Az egyiken élelem volt a másikon ivóvíz
Életben maradhattak volna de eltávolodtak

2019.08.24. 20:05:27

 

 

 

Rovatok: 
Vers