Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Elvakult szerelem

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Nézem a tavaszi zöld leveleket
És reszketek az őszbe borulás látomásától
Félek a hervadástól a színes – fodros
Szoknyás levélhullás elmúlásától
Félek mert az a te első szerelmes szíved
És a te tiszta lelked amit nekem adtál
Félek a levél kacs időelőtti száradásától
Félek a csókomról hull le avarba árván
Rémület ölel át zöld karokkal e levél
Valaki kiszemeltje lesz s elviszi a szél
Mikor én éjjel is napsugár lennék éltetném
Tó lennék s kiszáradnék a virulásáért
Mit bánnám én testem kiszikkadt medrét
Ott lesném pompás derűs zöld szépségét
Csak elkapjam szívemre helyezve éltetném
Nem baj ha száraz s bája ezer szín árnyalat
Nekem szürkén is a legszebb lenne
Csak már a marcangoló őrült szívemben lenne
Mert szerelmem igy zöld virulásodban
Te vagy az én örök színes álmom
Hervadásod csak a szívemen lehet a csókod
Aggódom szirmod kinyílás előtt elszáll
Elviszi egy rabló hurrikán s én ott állhatok
Reményvesztett a száraz kopár gallyakon
Álmatlanul loholok őrizni nyíló arcodat
Fogva tart két szemed két csillogó harmat
Nem létezhet olyan áramlat mely szétválaszthat
Hófehér sziromruhád alatt ott van a tenyerem
Minden pillanatban kész megfogni tégedet
Hogyha sziromruhád lehull más ne érintsen
Rögtön belehalnék maradva tévhitem vermén
Nyíló kelyhed szépségét ajkammal ölelem
Én érezzem elsőként virágod gyümölcsét
S életem végéig annak testes aszalt ízét
Tűző fényben árnyék leszek s éji fény
Ha kell heggyé vagy völggyé válok érted
Csak ne érjen semmiféle véges végzet  
Mert a magányom magánya elviselhető
De a nélküled magány az fájdalmasan rettentő
A veled telt tudattér mint éltető levegő
Mint tavaszban a lengő illatár mámorító
Te kedvesem nyíló bimbóm az életben tartó
Kedvesem faágakkal terelem feléd a madarak
Kellemes csicsergő érzelemdallamos hangját
Millió millió boldogság trillát ölleje át
Léted ébredésének minden pillanatát
Érezd könnyeim könnyed hűsító permetét
Forró nappalom és füllesztő éji langy lidércben
Pánik fog el nehogy egy eltévedt jégvihar
Tépje le s tűzvihar legyen mi érzésben felkavar
Minden érzékszervem érted forr éltetni
Téged bársonyszerelemszálból kötött hálóval
Dédelgetni védőn szerelemrészegen körülölelni
Se élő se élettelen még az Univerzum sem
Választhat el mert benned van már az idegrendszerem
Bennem van már a még megsem történt jövő emlék
Egy általam szerkesztett megálmodott csodás kép
Félek az a jövő csak vízzel festett akvarell halom
Melyet egy esős hajnalon elmos egy torz alkalom
Szárazságtól porzott a táj úgy láttam abban kavarogtál
Futottam utánad kétségbeesve fuldokolva
Azt hittem valaki elvitt az álca homályban
Nyughatatlan vagyok nappal félek rád esik a Nap
Hideglelés szorongat éjjel félek rád esnek a csillagok
Iszonyú a gondolat téged csábít a mosolygós Hold
Fekete lepellel kéne betakarnom hogy ne lásson az éj
Nappal meg a Nap ellen álcának levelet dobni rád
Máris hideglelés gyötör ellopják a leplet és a levelet
Ó húsomba fecskendezett csontomba szegecselt
Véremmel elkevert szívembe zárt paranoia
A féltékenység csataterén önelvérző tragédia
Gyere takarj végre be megöl érted a hideglelés
Cafatokra tép a féltékenység őrlő kínszenvedés
Pedig ez még csak a tavasz fóbiám lett a nyártól
És az őszre nyárra már nem is merek gondolni
Egyébként is elöntött a homály – hoppá…
2019.08.28. 18:21:52

 

Rovatok: 
Vers