Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

De nem ittam főnök!

Marjai László
Melegen tűzött a nyári nap és már kora délelőtt aranyló sugaraival kényeztette a fürdőzőket Hajdúharsány ligetes strandján. A hidegvizű medencébe visongó gyerekek ugráltak fejest, akik a szomszédos úttörőtábor vendégei voltak immár egy hete. A strand gyógyfürdőjében reumás, derékfájásos betegek áztatták magukat és gombáikat egy – egy sör társaságában.

Nem volt ilyen kegyes a nap azokhoz, akik a kisváros Kun Béla nevezetű általános iskolájának a tatarozására kaptak utasítást a városi tanácsa elnöki hivatalától. Itt a kegyetlen nap úgy égetett, hogy nem akadt egy fa, de egy bokor sem, ami útját állta volna a tüzes sugaraknak. A helyzetet rontotta, hogy az iskola, omladozó, vörös tűzfala itta, majd úgy sugározta vissza a meleget, mint egy kohó az öntödében.

Az iskolától nem messze, talán ötven méterre volt egy presszó, ami árnyas kerthelyiségével incselkedett a kőműves brigád sokat próbált, ezért immunrendszerében legyengült legénységével.

A legkevésbé Józsi, a csapat vén rókája állta a sarat, ezért némi tétovázás után a brigádvezetőhöz somfordált, és alázatosan hangon megjegyezte.
- Főnök vizelnem kéne…
Gyuri bácsi, aki egyébként még fiatal volt, csak a pártban betöltött funkciója miatt kapta a bácsi nevet, rosszat sejtve válaszolt.
- Intézd el a dolgod a fal tövébe!
Józsi nem tágított.
- De Gyuri bácsi! Itt megláthatnak a járókelők.
A főnök dühösen válaszolt.
- Persze a múlthéten, a banketten még nem számított, hogy látnak-e, amikor az
étteremben száz ember előtt, nyilvánosan a sarokba húgyoztál! Józsi egy kicsit elszégyellte magát.
- De akkor részeg voltam főnök…
- Mint ahogy tegnap, és tegnap előtt is. Jó menj, de ha inni mersz, esküszöm pofán
verlek. A vén róka megszeppent, ilyen agresszív reakcióra nem számított. Félelemmel, és kétségek között indult el a presszó irányába, majd oda beérve udvariasan köszönt a pultosnak, aki hatalmas asszonyi idomokkal büszkélkedhetett. A nőiessége rügyeinek egyik fele dekoltázs alatt, a másik fele a dekoltázs felett ékeskedett. A felszolgálónő ezzel az apró trükkel dupla vendég forgalomra tett szert a konkurens italmérésekhez képest, de Józsinkat ez már korántsem érdekelte. Udvariasan, és csendben köszönt, miközben érezte a hátán a brigádvezető szúrós tekintetét.
- Szia, Gizike! Hoznál két felest, meg egy sört oda a sarokba, amíg a mosdóra megyek?
A felszolgáló futott egy udvariassági kört.
- Csak nehogy megint baj legyen?
- Nem lesz baj, csak tölts!
Józsi óvatos léptekkel jött ki az erős illatú vályús vizeldéből, majd körül nézett. Nem jöttek utána, így gyorsan fölhajtotta az egyik felest, ami gyorsan szétáradt a testében, bekerült a vérkeringésébe, így a kézremegése is alább hagyott. Kezdett megnyugodni, majd ismét ideges lett. Gyorsan meg kell innia a sört és letömködni a másik felessel. Sikerrel járt. Magabiztos léptekkel indult a munkahelye felé.
- Lehelj rám!
Kiabált a kőművesre Gyuri bácsi.
- Nem ittam főnök!
- Lehelj rám!
Józsi, mit volt, mit tenni, lehelt.
- Te ittál!
A kőműves olyan őszintén háborodott föl, hogy még maga is elhitte.
- De nem ittam főnök! Ez még a tegnapi.

A brigád többi tagja irigykedve lesett Józsira, akinek volt bátorsága, a hazugság nyílt mezejére lépve kocsmázni munkaidőben. Sanyi, a malterkeverő se bírta tovább.
- Nekem is pisilnem kell főnök.
Váratlanul a többiek is csatlakoztak.
- Nekem is, nekem is…
Gyuri bácsit elöntötte a pír, amelyet valószínűleg a magas vérnyomás eredményezett, de mielőtt még megszólalhatott volna:
- Főnök! Nem várhatod, hogy megbüntessenek. Mi van, ha erre biciklizik Tibi, tudod, az
a saját feleségét is meg helyszíni bírságolta, mert nem égett a biciklijén a lámpa.
- Na, jó! Öt percet kaptok! De ha inni mertek…
- Dehogy iszunk főnök!

Józsi fölmászott az állványra, és malterálló szovjet karóráját nézegette. Irigykedve vette tudomásul, hogy a cimborái legalább a második sörnél járnak. Nem tök mindegy így is, úgy is kapnak fizetést, a tettek mezejére kell lépnie, ha visszajönnek. A harmadiknál jöhettek meg. Nem is bírta volna tovább.
- Főnök, mosdóra kell mennem!
Gyuri bácsi nagyon ideges lett, úgy is reagált.
- No, elmész te a jó k… nyádba!
Józsi, mintha nem is szidták volna a másoknak szent felmenőt, továbbra is alázattal beszélt.
- De főnök! Hasmenésem van.
A brigádvezető feladta.
- Jó! De ha inni mersz…
- Dehogy iszom főnök!

Eltelt legalább egy félóra, mire Józsi tántorogva kilépett a kocsmából. Fülig ért a szája, és külön kérés nélkül elindult Gyuri bácsi felé, hogy ráleheljen, bizonyítva igazát, majd ennyit mondott nagy csuklások közepette.
- De fő - főnök, ne - nem ittam!
Majd átesett a malteros vödrön.
A brigádvezető lelki szemei előtt látta, hogy a november hetediki ünnepségen az összes szocialista brigádvezetőt és pártfunkcionáriust kitüntetik rajta kívül. A gondolatra levette a svájci sapkáját, melyet legalább tíz centi mélyen a földbe taposott, és ordenáré módón káromkodott közben.

Budapest 2014-12-14

Rovatok: 
Irodalom