Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

A cserfes csengettyű csodája

Lili
Lili képe

     Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, éldegélt egy kicsi csengettyű. Éjt nappallá téve csak csacsogott, hol meg kedves dallamokat trillázott, a lényeg, hogy be nem állt a szájacskája. 
    Csodaszép, varázslatos csengésű hangját nagy örömmel fogadták mindenütt, bármerre vándorolt a nagyvilágban, de miután e különc kis csengettyű nem ismerte a csönd fogalmát, ezért kicsi idő után mindenhol ráuntak, vagy idegesítőnek találták állandó csacsogását, és elküldték őt. 
Megfordult ő a faluvégi kocsma bejárati ajtaja felett, báránykák és lovak nyakában, kicsi Panni játékbabái között, a tűzoltó autó tetején, a postás kezében... de sehol nem lehetett maradása, mindenünnen mennie kellett. 

Nagy volt ezért a kis csengettyű apjának, az öreg templom harangjának a bánata. Végső elkeseredésében magához hívatta szófogadatlan, csintalan gyermekét, és öblös, rekedt, mély hangján imígyen szólt hozzá:
- Drága gyermekem, nem látod, hogy szégyent hozol szegény atyád fejére? Mit tegyek most teveled? Meg kell tanulnod a csönd nyelvén szólani! Ez lehet az egyetlen megoldás! 
- Édesapám! És mégis hol és hogyan tanulhatnám meg a csöndet? Egyáltalán milyen csengő az, amelyik néma? - sírta kétségbeesetten.
- Látod ott azt a kisfiút, aki édesanyjával éppen fenyőfát vásárol karácsonyra? Pattanj a fenyő egyik ágára, s menj haza velük! De ne kerülj a szemeim elé, amíg meg nem tanulod a leckét! Megértetted, fiam?
...

- Anya nézd, micsoda fényes kis csengettyű lakik a fán! És milyen gyönyörű a hangja, hallod? - csillogtak a fiúcska szemei, miután hazaértek a fenyőfával, és helyére állították a szobában.
- Hallom, kisfiam, hogyne hallanám, csodaszép dallamokat játszik nekünk ez a kedves kis jövevény. - mosolygott az anyuka. - De mondd csak, a gyógyszereidet bevetted már? - komolyodott el pillanat alatt a hangja, és a kisfiú szó nélkül szaladt ki a konyhába a pirulákért, hogy mielőbb túl legyen a kötelező feladaton, aztán kedvére gyönyörködhessen új kis barátja csengő-bongó hangjában. 

A következő napok teli voltak izgalommal a csacsogó csengettyű új otthonában. Gyakori vendég volt a kisfiú ágya mellett egy fehér köpenyes, szemüveges férfi, aki újabb és újabb gyógyszereket adott a lázas kis betegnek. Édesanyja kisírt szemekkel, kezeit tördelve, idegesen kísérgette a doktort ki-be a lakásban, a csengettyű pedig rendületlenül csacsogott, mígnem egy este az anyuka kikelve önmagából, mérges hangon ráripakodott.
- Ejnye, Te csengettyű, hát nem látod, hogy súlyos beteg ez a szegény gyerek? Miért nem tudsz egy kicsit csöndben maradni, hogy nyugodtan pihenhessen? - a kicsi csengettyűre már sokszor és sokan rákiabáltak, de ez most más volt. E szavak egészen a lelkéig hatoltak, és annyira megrendült e szidalmazástól, hogy hirtelen, egy csapásra elnémult. 

Teltek-múltak a napok, a kisfiú egyre jobban érezte magát, már gyakran felkelt az ágyából és pizsamában odaült a karácsonyfa alá, gyönyörködött a csillogó díszekben, és majszolta a színes sztaniolba csomagolt zselés szaloncukrokat. Elhúzódó betegsége miatt már-már majdnem elfelejtkezett a kicsi csengettyűről, ám mikor meglátta őt a fenyő tetején némán csücsülni, lebiggyesztette a szájacskáját, és pityeregni kezdett. Édesanyja, hallva fia könnyeit csorogni, a másik szobából szaladt át hozzá kétségbeesve. Miután a fiúcska elmesélte neki bánatát, kicsit szégyenkezve, de bevallotta, hogy betegsége ideje alatt ő kiabált rá a csengettyűre, hogy maradjon csöndben. 
A csengettyű súlyos lelkiismeretfurdalása végett olyan mély depresszióba került, hogy hiába kérlelték, hiába szólongatták őt a legszebb szavakkal, nem volt képes se dalolni, se csacsogni. 

Így jött el a Szenteste, amikor is a kicsi család körbeállta a ragyogó, mézeskalács illatú karácsonyfát, és a kisfiú szívet-lelket melengető hangocskáján, teli torokból énekelni kezdett. A csengettyűt mintha mély álomból ébresztette volna ez az angyali csengésű hangocska, dalolni kezdett ő is, és csillogó szemekkel most már közösen zengték tiszta szívből a Mennyből az angyalt... 

A nyitott ablakon át a távolból fényes harangszó adta boldogan a kíséretet az égi hangzású szeretet-muzsikához.

Rovatok: 
Irodalom