Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Boldogok lehetünk

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Boldogok lehetünk,
A magyar nép újra nagy lett,
Pár tucat milliárdos
Vezeti a boldog népet.
Rabok többé már nem leszünk,
Szabadon dolgozhatunk,
Az új arisztokrácia földjein,
Szabadon dolgozhatunk,
Az új arisztokrácia gyáraiban,
S kinek nem tetszik,
Íme az opció: Külföld,
Vagy külföldi ittlévő gyárában
Összeszerelő munka,
Mert esküszünk, esküszünk
Mi jó szolgák leszünk!
Őseink dolgoztak, harcoltak,
Hogy jobb legyen az új uraknak.
Látjuk már megérte,
A magyarok ősi vére lett
A pár tucat új arisztokrata
Kénye, gazdagsága és hatalma.
Esküszünk, esküszünk,
Mi jó szolgák leszünk!
Kifosztottak éjjel - nappal,
A múltunkat zsebre tették,
Ezért halt a magyar nép,
Hogy végre egy új földesúri,
Légből kapott senki réteg
Bitorolja őseidnek, munkájának
Ma is termő szép gyümölcsét,
Nagyasszonyunk szentségére
Esküszünk, esküszünk,
Mi jó szolga nép leszünk!
Elég nekünk az odavetett pélyva,
Az sem baj az nem más,
Mint a gyümölcseink héja,
A nép őrlőfoga azt is megemészti,
Csak a nagyjainknak bele legyen
Rostos dús táplálékkal teli.
Nagyasszonyunk szentségére
Esküszünk, esküszünk,
Mi jó szolga nép leszünk!
Kik léhák voltatok,
Dolgozni nem akartatok,
Valahogyan kibújtatok,
Nosza rajta szerszámot a kézbe,
S induljatok kubikolni,
Az újgazdagok hatalmas
Úszómedencés luxusába,
Mert ha eddig semmit sem ért
A kukába dobott életed,
Most végre új út nyílik,
Menjetek, ha kell holtig robotolni,
Végre boldogságot lelni,
Ahogyan építitek tolvajok palotáit!
Nagyasszonyunk szentségére
Esküszünk, esküszünk,
Mi jó szolga nép leszünk!
Ne a kard, az ész fényét használd,
Mert az áldemokráciában is lehet
Némi eredmény,
S az eredmények majd
Tovább csiszolják az elmét,
A józanság és bölcsesség
Megmutatja majd, mire
És hogyan használja a nép tenyerét,
Mert valami mindig érték,
Talán elhomályosodik
A kényszer szólás!
Nagyasszonyunk szentségére
Esküszünk, esküszünk,
Mi jó szolga nép leszünk!
A magyar nép nem
Szolgának született,
Küzdelme, tehetségre önmaga
Kibontakoztatása,
Önmagunknak, s a gyermekeinknek,
Nem álbáró ficsúroknak
Kulija lenni megaláztatva,
Közben elhitetve ez a demokrácia,
Talán még nem késő,
Lerázni a farkaséhes kapzsi hordákat,
Mert a magyar szellem,
A tehetség még él,
S hitnek ereje tüzet gerjeszthet,
Összekovácsolni népünk akaratát,
Talán megváltozik a jelszó is!
Nagyasszonyunk szentségére
Esküszünk, esküszünk,
Mi jó szolga nép leszünk!
Megtisztul a nép belső
És külső tehetségtelen,
Hatalomprofitból dőzsölő rétegétől,
Mert e népnek új fehér szarvas kell,
Tiszta erkölcs – büszke szarvas,
Hol a sírok szelleme is
Dicsőséges fanfár lesz,
Végre a földeken
Magyar tavasz kell,
Végre a gyárakban
Magyar tavasz kell,
S már nem is kell varázs,
Megnyílik a Magyar piac,
Talán megváltozik a jelszó is!
Nagyasszonyunk szentségére
Esküszünk, esküszünk,
Mi jó szolga nép leszünk!
Mert nemzetünk nem lehet
Hervadással tavasz,
Amikor az ősz marad,
Gyümölcse kamionokkal,
Vagonokkal zakatol,
S a nép örül hogy dolgozhatott
Odavetett baksisért.
Hazánk felett a Nap
És csillagragyogás változott,
Csak az elhomályosított
Látásod lett más,
Ó, koldustarisznyába tett hazám,
Ó, magyar ott a remény,
Szívedben ég még a gyertyafény,
A becsülethez nem is kell több,
Így teremteni új Nemzet Napot,
Mert nem mindegy,
Hogy a magyar kéz saját akaratot,
Vagy idegen érdekeket teljesít,
Mert szívedről soha nem kopott le
A bizakodó tündöklő remény,
Mely a valóban nemes múltból,
A tisztességes sírdombokról,
Az átadott hitből táplálkozik.
Miért hagyjátok fondorlatos módon,
A szellőként bejuttatott viharnak
Házaink tetejét letépni,
Történelmünk lapjait elégetni,
Magyar földön a magyar nemzetre
Új történelmietlen,
Arisztokráciát ráültetni,
Mely megmentőként fellépve,
A legnagyobb becsületesnek álcázott
Tolvaj tetteket hajtja végre?
Ne dicsekedjünk a régi tetteinkkel,
A régi szép eredményeinkkel,
Az a szíveket nyugtassa!
De mutassuk meg a megújult
Magyarság reményének új fényét,
Melyben az önnön kitejesedés
A múlnál is nagyobb dicsőség,
Mutassuk meg jelen tehetségünkben
A múlt fényélnek csillogását,
A megtépett múltunk hervadása,
Csak az egységben lehet éledés,
Mert a magyar soha nem tűrt magán,
A nyakán eltipró bagázst,
Talán megváltozik a jelszó is!
Nagyasszonyunk szentségére
Esküszünk, esküszünk,
Mi jó szolga nép leszünk!
Elhervadt babérokon ne ugrálj,
Mert azok szárazak,
S tovább porladnak,
Ne vedd el a nép pénzén
Felújított nagyjaink kastélyát,
Mert hiába képzeled magad
Széchenyinek Eszterházynak,
Te csak egy hazug pór maradsz!
A diktatúra az ajkakra fagyasztja
Kimondatlanul a szavakat,
Bitorlók takarodjatok,
De az igazi magyar szív és lélek
Ezt is olvasni képes,
Ne engedjük népünk sorsát,
A hajnal és az alkony közé szorítani,
Mintha a két héj között,
Csak a kifosztó munka lenne,
Ébredj hazám, ébredj népem,
Engedd magad szabadon,
Gyarapodva a héjak között,
Engedd tengernyi vágyadat, tervedet,
Hazádnak dicső oltárára tenni!
Ne népbutító öntelt vezérekre.
Hanem a magyar nemzetre
Fonjunk babérkoszorút.
Ne a szószóró politikusokat.
Hanem az alkotó társainkat becsüljük,
Talán megváltozik a jelszó is!
Nagyasszonyunk szentségére
Esküszünk, esküszünk,
Mi jó szolga nép leszünk!
Ehelyett végre így szól a nemzet ajka,
Talán megváltozik a jelszó is,
Nagyasszonyunk szentségére
Esküszünk, esküszünk,
Mi jó szolga nép
Soha, de soha nem leszünk!

2019.06.29. 18:30:07

 

Rovatok: 
Vers