Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Betlehemesek

Ágnes
Ágnes képe

Egész nap esett a hó. A nagy, puha pelyhektől még az udvar sarkáig sem lehetett ellátni.

Tamáska csendesen üldögélt a kanapén és képeskönyveit nézegette. Apa és nagyapó sakkoztak, anya pedig a vacsorához terített. A nagy csendességben egyszer csak halk csengettyűszó hallatszott: -Csingilingi, csingilingi! A csengőszó egyre közeledett, míg egyszerre az ajtó előtt hangzott fel.

- Itt vannak a betlehemesek. Mondta anya.

-Hívjuk be őket! Esedezett Tamáska.

Valaki kopogtatott. Apa nyitott ajtót.

Kintről friss, hideg levegő áradt a szobába és havat fújt be a szél.

- Dícsértessék a Jézus Krisztus! Szabad e betlehemet köszönteni?

- Szabad, szabad, csak gyertek be! Invitálta őket apa, szíves szóval.

A betlehemesek egymás után  sereglettek be a szobába, ahol a háziak helyet  biztosítottak számukra, félre húzva asztalt és székeket. A jövevények csizmájáról leolvadt a hólé és tócsákat hagyott a padlón, szőnyegen. Asztalra tették a kis betlehemet, amit belül apró lámpácska világított meg, láthatóvá téve a  benne lévő szent családot a jászolban fekvő kis Jézussal és állatokkal.

Az első pásztor így szólt; - Adjon Isten jó estét kívánok! Eljöttünk, hogy örömhírt hozzunk e ház népének, amit az angyaloktól hallottunk, amiikor nyájunkat őriztük a pusztában. Betlehem városában megszületett a Megváltó, akit a próféták megjövendöltek.

Mind egyszerre énekelték:

"Csordapásztorok, midőn Betlehemben

Csordát őriztek éjjel a mezőben.

Isten angyala jövén el melléjük,

Nagy félelemmel telik meg ő szívük.

Örömet mondok, nagy örömet néktek,

Mert ma született a ti üdvösségtek.

Menjetek el csak gyorsan a városba!

Ott találjátok Jézust, a jászolba.

Nem találjátok fényes palotában,

Hanem istálló szegény jászolában..."

A második pásztor  ezt mondta; -Indulnánk, indulnánk, de hol van öregapánk? Nélküle nem mehetünk.

Odakintről erős kopogtatás hallatszott. A pásztorok egyszerre mondták;

-Jöjjön be öregapánk!

Nagy szőrbundában, hosszú bottal, hajlott hátú öregapó lépett a szobába. Botjával nagyokat koppantott a padlón és erélyesen szólott:

- Zikszom, zakszom, zakszerencsés, encsés bencsés jó estét kívánok a házi gazdának! Hát ti pásztorok, idebent esztek, isztok? Öregapátok túrós, tejfölös bajuszára nem is gondoltok? Felfogom a fürü, fürü, fütykösömet s addig verlek benneteket, míg azt nem mondjátok, ámen!

A pásztorok mind egyszerre mondták: Ámen!

- Nohát, csak azért mondom! Most pedig lefekszem és alszom egyet, mert igen elfáradtam, amíg idáig értem.

Azzal elterült a padlón és hangos horkolásba fogott.

A pásztorok együtt énekeltek:

"Mennyből az angyal, lejött hozzátok pásztorok, pásztorok,

Hogy Betlehembe sietve menvén lássátok, lássátok.

Istennek fia, aki született jászolban, jászolban,

Ő lészen néktek üdvözítőtök valóban, valóban..."

Az egyik pásztor megrázogatta az öreget és azt mondta;

-Ébredjen fel öregapám, megyünk Betlehembe!

-Mi van bele vetve?

-Semmi sincsen bele vetve. Megyünk Betlehembe.

-Nem vagyok én berekedve.

-Nem is berekedve, hanem Betlehembe.Megszületett a Jézuska.

-Leszüretelt a Béluska?

-Esze tokját a Béluska! Megszületett a Jézuska.

-Miért ébresztettetek fel, amikor olyan szépet álmodtam?

-Mit álmodott öregapám?

-Én bíz azt álmodtam, hogy a gazdasszony egy hét méteres kolbászt akasztott a nyakamba. Végig mentem a kis utcán, csipszi kutyák mind lerágták.

-Hát még mit?

-Mit, mit, mit? Szeretem a nokedlit.

Mitől ilyen okos öregapám? Járt kend iskolába?

-Jártam, jártam istállóba.

Ismeri a betüket?

-Ismerem a tetüket.

Az első pászor előre lépve momdta: - Elég legyen a mókából, amikor az angyal szól! Induljunk el végre, hogy időben odaérjünk!

Körbe járva énekelték::

"Pásztorok keljünk fel!

Hamar induljunk el,

Betlehem városába,

Rongyos istállócskába,

Siessünk, ne késsünk,

Hogy még ezen éjjel odaérhessünk,

Mi urunknak tiszteletet tehessünk!..."

Ezek után felsorakoztak a kis betlehem előtt. Az első pásztor így szólt;

- Kedves Mária és Szent József, angyali szóra jöttünk. Egy csodás fényű csillag vezetett minket idáig, hogy megváltó királyunkat köszönthessük! Látom, hogy szegénynek még takarója sincsen. Betakarom csergével, hogy meg ne fázzék a hidegben!

Azzal egy kis szőrme darabkát tett a kis betlehem elé.

A második pásztor azt mondta;

-Ó édes kis Jézuska, fogadd el tőlem, amim van Szegény pásztor vagyok magam is, de ezt a kis irós vajacskát  neked hoztam.

Letett egy kis bugyrocskát és átadta helyét a harmadik pásztornak, aki előre lépett és ezt mondta:

-Kedves kicsi Jézuiska, én sem jöttem üres kézzel, hoztam neked friss túrócskát. Fogadd szeretettel!

Ő is letett egy kis butyrot a  kis betlehem elé.

Ezek után a pásztorok mind egyszerre mondták;

- Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk e ház népének. Áldást, békességet és jó egészséget mindnyájuknak!

Anya süteménnyel kínálta meg a betlehemeseket és egy kis tasakban aprópénzt adott az első pásztornak.

Az megköszönte mondván, - Isten fizesse meg!

Felsorakoztak, még egyszer körbe jártak a szobában és együtt énekelték;

" Pásztorok, pásztorok örvendezve

Sietnek Jézushopz Betlehembe.

Köszöntést mondanak a kisdednek,

Ki válságot hozott az embernek..."

Végül elindultak, botjaikkal nagyokat koppantva és a csengőt rázva énekelték:

" Nosza, nosza jó gazda,

Bocsás minket útunkra!

Itt se legyünk, ott se legyünk,

Minden házba bemehessünk!

Gyerünk tovább most!...Dícsértessék az Ur Jézus Krisztus! Köszöntek és elvonultak

A csengőszó egyre halkult a havas estében, míg végül elhalt.

Tamáska még sokáig az élmény hatása alatt volt- Tényleg Betlehembe mennek most a pásztorok? Kérdezte, mikor már csend borult a szobára.

-Dehogy mennek olyan messzire. Mondta apa.

-Most házról házra járnak és mindenütt eljátszák ugyanazt a pásztorjátékot, amit az imént nálunk.

- Ha nagy leszek, én is járhatok majd betlehemet köszönteni?

-Természetesen, ha még akkor is lesz hozzá kedved...Nevetett apa és barackot nyomott kisfia fejére.

-De szeretném, ha nekem is lenne olyan szép kis betlehemem, mint a pásztoroknak! sóhajtott vágyakozva Tamáska.

-Ennél mi sem könnyebb! Csikllant fel nagyapó szeme. holnap nekilátunk és karácsonyig elkészítjük, ha te is segítesz.

Ekkor anya és apa  felálltak az asztaltól, összemosolyogtak, majd anya így szólt:

- Nekünk is van egy örömhírünk: Nem sokára kistestvéred lesz és nagyapőnak még egy unokája születik.

Tamáska szeme felcsillant az örömtől. Ezen az éjszakán nehezen jött álom a szemére. Elképzelte, milyen jó lesz, ha neki is lesz egy kis testvére, akivel együtt játszhat és megtaníthat mindenre, amit ő már tud. Lehet, hogy majd együtt mennek ők is betlehemezni.

Rovatok: 
Irodalom