Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok





























 

Jelenlegi hely

Barcslándzsával szívemben

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Hetedik fejezet.
    A kíváncsiság kielégítése miatt leírom, hogy a múzeumom alapja a gyermekkor gyűjteményem volt. A „rendszerváltási tituáció „utáni időszak meg aranybánya lett számomra. Kémiatanári konferenciákon való részvételem alkalmából, több kémiai gyár vezetőjével találkoztam ott, vagy gyárlátogatás alkalmából. Mindig előadtam a kérésemet és majdnem mindig pozitív választ és támogatást kaptam. A „rendszerváltási tituáció” új vezéreinek már nem kellette a gyár múltja , ezért azokat általában szemétdombra hányták, nos ebből sikerült sok dolgot megmentenem. Sajnos a nagy ambíciómnak úgy tűnik vége és a pozitív építkezés, negatív leépítéssé válik. A barcsi vezetés és lakosság közömbössége, igaz nem sok, de mégis van, a fenntartási költsége, a sors akaratából bekövetkezett, operációm miatti több éves kiesés, az érdektelenség, arra az elhatározásra juttatott, hogy megkezdem a múzeumom felszámolását. Egy ekkora gyűjteményt nem egyszerű felszámolni, de valamilyen megoldást próbálok találni.
     EGY BIZTOS : AZ ENGEM MEGHURCOLÓ BARCS , DE AZ ÁLLAM SEM KAPHAT BELŐLE EGYETLEN DARABOT SEM,  hiszen nevetséges lenne, ha a megkorbácsolt tárgyi jutalommal köszönné meg a megkorbácsolást. Remélem örökösödés révén sikerül a helyzetet rendbe tennem. Tovább nehezíti a körülményemet, hogy elsősorban az eddig leírtak miatt, úgy döntöttem, hogy Barcson nem csak a múzeumomat, hanem az itteni életemet is teljesen felszámolom és elkezdtem megtervezni Barcs elhagyását. Kevés kényszerkötődést sajnos meg kell engednem, ez elsősorban a temető, ahol több generációm nyugszik, de majd azt is valahogyan megoldom. 
    Remélem Isten ad még annyi időt és erőt, hogy a teveimet meg tudom valósítani, hogy valahol tényleg nyugalomra és megbecsülésre lelve letelepedjek. Nehéz döntés volt, de így leltem önmagamban is nyugalmat. Kedves Olvasó, felteheted a kérdést, miért kell ezt így nyilvánosságra hozni. Egyetlen célom , „nevelési jellegű”, mely arra irányul , hogy a helyi alkotókat jobban becsüljék meg, vegyék észre , hogy egy településen , nem csak a pártmaradványok álelitje lakik, hanem rajtuk kívül mások is . Azaz inkább törekedjenek kibontakozó harmóniára , mint a saját utódok pozícióba juttatásával, főleg akkor , ha abban még hivatástudati érzéktelenség is van. Csak egy gondolat: Ha valaki megvizsgálja az állásokban a rokoni kapcsolatokat Barcson, el fog csodálkozni. Még ez sem lenne baj, csakhogy ebben az esetben a pozíció jól jövedelmező szépsége és nem az alkotóképesség lesz a döntő! Egyértelműen főleg a mai világban ez degradáló hatású és ha nincs „ingyenszerzett pénz „ támogatás , akkor ez hatványozottan érvényesül. 
    Mint leírtam a múzeumommal szemben van a kultúrház. Persze a most leírtaknál sokkal több élményem fűződik ide, de maradok a fogadalmamnál, ebben a műben kiemelten inkább az alkotó dolgaimról írok. Bár nem neheztelek senkire, de ide se kaptam meghívást, hogy pl. a költészetemről előadást tartsak. A legelső ehhez köthető tevékenységem Vértes Gyurival történő megbeszélés után, a hetvenes években, az általam megalakított Helix Scifi Klub, mely az országos VEGA Scifi hálózatba volt integrálva egy két napos rendezvényt tarthatott.   Nos, a tudományos fantasztikumot , hajlamosak az emberek mindjárt a misztikum világába tolni, pedig ha akkor társadalom az emberek fantáziaképességét jobban kibontakoztatta volna , akkor a nyugathoz mért lemaradásunk nem lett volna akkora, sőt gyorsabban megközelítette volna azt. Miért írom ezt le?
    Csak a leglényegesebbeket emelem ki. A budapesti barátom Borsos Tibor, aki a MÜFI- ben / Műszaki Fizikai Kutatóintézet /dolgozott és én tartottunk előadást és bemutatót a lézerről és holográfiáról. Itt megjegyzem, hogy a TSZ- nél létesített műanyag üzem fóliagyártó részlegének elektromos bekötésében Tibor igen nagy szerepet vállalt, hiszen az abban alkalmazott elektronika, akkor még nem volt annyira elterjedve. / Tirisztoros és opto - elektronikai vezérlés /  Ma már ez szinte hétköznapi, lézerrel a gyerekek játszanak és ott vannak a lézerolvasók tömkelegei a PC mellett. De akkor , alig volt egy pár lézer hazánkban, mégis nehezen, de sikerült egyet a bemutatóra megszerezni, amely egy  milliwattos HE - Ne lézer volt. Kitérőként jegyzem meg, hogy ugye sok évtizeddel később mesés véletlen, kerülő úton a múzeumomba került vétel által, ez a lézer. A Helix klubnak kb hatvan, főleg diáktagja volt.  Ezek révén tartottam a Csillagok Háborúja című filmről egy előadást a „ templomtéri” általános iskolában. Ám a lézerrel szemben hologramkép, akkor csak egyetlen egy volt az országban, melyet vidéken elsőként ezen a rendezvényen mutattunk be. Itt tartottunk egy nagy sikerű lézershow- t, melyhez a forgó mechanikát a kör alakúra kivágott katedrál üveghez én készítettem. Így került Barcs ezen a téren a vidéki országos első helyre. Rengeteg ide illő képet és könyvet mutattunk be, az akkori gyűjteményemből, ezek jelenleg a múzeumomban találhatók.  Kiemelném még, hogy itt került bemutatásra a H.G. Wells, Világok harca filmzenéje, a hallgatók magyar szöveget kaptak a kezükbe, hogy jobban élvezhessék. Ma CD -n bárki megveheti, de akkor ez igazán kuriózum volt, főleg magyar szöveggel.
    Igaz volt még három előadásom itt, ami az irodalmi tevékenységemhez kötődik. Sajnos mindegyik a Barcsi Rákóczi Szövetséghez köthető. Egy a vidámabb írásaimból, ugye nem csodálkoznak a szereplők a szigetvári gimnazisták voltak, Orbán Júlia drámapedagógus vezetésével. A másik egy általam szervezett előadás, aminek címe Barcs56 – volt, a Youtobe – n elérhető. A harmadik szintén a Rákóczi Szövetség megkeresésével, Trianoni emlék címmel, a Youtube – n ez is elérhet. Megemlítem, hogy korábban volt egy rendezvényem, a Magyarság Jövője bemutatkozása címmel. Ezen kívül még egy politikai jellegű polgármesterségért kampányom, melyről később még írok egy pár sort. Nem szabad megfeledkeznem, hogy a Barcson történő olaj – földgáz kutatások által okozott károk bemutatásáról és tennivalókról tartottam diabemutatót. Szerettem volna, ha a károk kártalanítva lettek volna, ám a jogvesztőn keresztül, ennek támogatás nélkül, magánszemély kárhozatra volt ítélve. Itt tartottam előadást Barcs elveszett lehetőségei címmel, ez még most is nagyon aktuális, a Youtube – n ez is elérhető. A bizonytalan időjárás miatt a múzeumom megnyitó előadásom is itt került megrendezésre, mely a Youtube – n szintén elérhető. 
    Haladjunk tovább, a következő állomás a ma romosodó volt leányiskola, ahol a már említett gimnáziumi képzés elindult. Nem ide jelentkeztem, hanem a Nagykanizsai Vegyipari Technikumba, ahová nem vettek fel. Mivel egyszer lehetett fellebbezni, ezt megtettem, de akkor sem vettek fel. Így kerültem a barcsi gimnáziumba, ahol három első évfolyamot indítottak, én a növényhajtató és zöldségtermelő szakirányú előképzésbe kerültem. Ma már mindenki tagadja , főleg azok akik akkor felső oktatásba kerültek, de ha valakinek a jelentkezési lapján üresen maradt az MSZMP pecsét ajánlása , az be sem kerülhetett. Ilyen pecsét kellett a technikumi bejutáshoz is. Persze, azért a követelményeknek is bizonyos szintig meg kellett felelni.  Aztán még egyszer jelentkeztem, majd fellebbeztem, - sikertelenül. Szerencsémre a korábbi kémiatanárom Horváth Lajos jobb keze lettem, így két évet elviseltem a gimnáziumban. Örömömre, minden osztály részére én készíthettem elő a kísérleteket, sőt a tanár urat alkalmanként helyettesítettem is. Szinte hihetetlen, ha ma is belegondolok, hogy a tanárok nem vették saját magukon észre, hogy mekkora diszkriminációt gyakorolnak. Ez a megkülönböztetés a barcsi elöljáróság irányába dominált, mondhatnám ezt: elvárási vektornak. Talán egyszer erről is többet írok.
     Abban biztos vagyok, hogy ma már kollégáknak hívható volt tanáraim, nem gondoltak arra, hogy ezt valaki meg fogja írni. Persze akit nem érintett a dolog , ezzel a kérdéssel nem foglalkozott , tán észre sem vette, még azt sem , hogy esetleg a padtársával „ kekeckednek „. Hogy a diszkriminációnak mi volt az oka, azt ma sem tudom, csak gondolom, hogy a kiválasztott réteg  kerüljön az érvényesülés prioritás útjára. Két dolgot emelnék ki. Háros tanárnő, akihez egyébként osztálytársammal eljártunk a kertjét felásni,- igaz megfizetett, feleltetett biológia órán. Mindent elmondtam, erre azt mondja, négyes. Helyemre mentem, de nem ültem le. Kérdi: Miért nem ülsz le? Egy darabig szótlan voltam, aztán visszakérdeztem: Négyes, hiszen mindent elmondtam ! Gondolkodott egy darabig, majd így felelt: Igaz, kijavítom ötösre. Most már maradjon, ha kijavítja elmegyek, aztán maradtam. A viszonyunk ezt követően teljes mértékben normalizálódott. Másik eset, osztályfőnököm, Márta nénivel megtörtént eset.  Osztályban KISZ - titkár választás volt, én kaptam a legtöbb szavazatot, mire Ő jó hogy még nem XY – t választjátok meg ! XY volt, a legrosszabb tanuló, nekem barátom volt. Ez a mondata annyira megsértett, hogy egy bizonyos cselekedetem miatt elhagyta a tantermet.
    Pár perc múlva visszajött a férje, aki az igazgató volt, csak annyit mondott: Karcsi, azért ezt nem kellett volna tenni. Mivel teljes mértéknek igazam volt, semmiféle következménye nem lett. Megjegyzem még, hogy a Vámos házaspár gyermekét Mártikát, két éven keresztül hordtam a Köztelek – utcai óvodába kerékpárral.  De, ezután elhatároztam, hogy  nekem ebből elég. Tudom Kedves Olvasó, sokan engem ítélnek el. De, miért kellett volna elviselnem a megaláztatást, amit egyébként nem értettem. Ezután kerültem Budapestre a MüM 6-os ipari tanuló intézetbe gyógyszergyártó ipari tanulónak. Közben a gimnáziumot a Könyves Kálmán Gimnázium nappali rendszerű délutáni felnőtt tagozatos osztályban folytattam. Megjegyzem Horváth Lajos tanár úrral, élete végéig tartottam a kapcsolatot. 

Rovatok: 
Irodalom