Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok





























 

Jelenlegi hely

Barcslándzsával szívemben

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Negyedik fejezet.
    Közben kellemes meglepetés ért. Olvasom a „Volt Barcsi CHEMICAL-os ( KEMIKÁL-os) Dolgozók” Facebook oldalán , Hartmann Mihály volt tanulóm írását: „Nagy munka volt összehozni a belcsai tanlabort az biztos. Van még egy-két dolog amire még emlékszem. Nagy gondot okozhattunk néha-néha.” Bár azt írhatnám le, hogy megérte, de sajnos a „ rendszerváltási tituáció „ elsöpörte a KEMIKÁLT is, szélnek eresztve a tanulóimat is . Meg kell jegyeznem, hogy rendkívül jó képességű osztály volt. Mindenki szinte hibátlanul megoldotta a feladatokat, az érdemjegy szóródását inkább a bátortalanság okozta. 
    Úgy tudom, mindegyik tanulóm megállta a helyét, a már termelő munkában vagy az üzemi laboratóriumi munkában is. Husz évig tanítottam középiskolában Budapesten két szakközépiskolában, valamint Szigetváron a Szakmunkásképző Szakközépiskola és Gimnáziumban, technikusokat is.  A barcsi szakmunkásképzőhöz hasonló, csak egyetlen osztállyal találkoztam Szigetváron egy élelmiszer eladó osztállyal, akinek az osztályfőnöke, a barcsi Horváth Zsolt volt. A középiskolai  élelmiszer áruismeretet tanítottam. Majd minden tanuló jeles eredményt ért el. Az egész osztályt középiskolásokká lehetett volna nyilvánítani. Elmondhatom, hogy több ezer tanulóm volt, Ezeket csak azért írom, hogy milyen értékes „emberanyag” forgácsolódik szét, a kapzsi, átgondolatlan politika miatt. De a szétesés után is mindegyikük megállta a helyét.  Tanártól, technikusig lett belük, természetesen az én örömömre is. Amikor Szigetvárra kerültem, összefutottam egy tanulómmal, aki lelkesen elmondta, hogy nemrég szerzett technikusi oklevelet és az akkori tanulmányit felhasználva a vizsgákat zökkenőmentesen letette. Egypárszor felmerült bennem a gondolat, hogy Farkas Erzsébet tanárnőt, ha meghívhattam volna , megmutattam volna a létesített labort és tananyagot , megjegyezve , hogy : Ugye, erre álmában se mert gondolni. Végül is büszke voltam, hogy Barcson én lehettem a vegyipari szakmunkások képzésének első oktatója.  Igaz, két év után barcsi érdekek miatt, a Vörös Csillag TSZ Műanyag üzemének a vezetését elvállaltam. Ennek miértjét, a tanulóimnak egy osztálytalálkozón elmondtam. Volt olyan jelenlévő kolléga, aki az okot kételkedve fogadta. Miért hamisítottam volna meg a tényt. 
    A diákok, - mivel még a KEMIKÁLBAN , üzemi gyakorlatra nem mehettek , - a nyári gyakorlatot felügyeletemmel a műanyag üzemben töltötték. Mivel az üzem vezetője onnét éppen távozni készült,  minden bizonnyal kapóra jöttem , mert a TSZ elnök és az ipari tanuló iskola igazgatója , már a tudtom nélkül beszélt egy lehetséges áthelyezésemről .Aztán megkerestek és átmentem. Úgy gondolom, hogy egyedülálló vagyok, mert a munkakönyvembe, mint TSZ dolgozó az van beírva, hogy KÖZALAKALMAZOTTI MUNKAVISZONY !   Igaz magasabb fizetést kaptam, ami a családi házam építéséhez jókor jött, de nem ez volt a motiváció. A műanyagüzem termelését, a száz fős foglalkoztatott létszámmal Barcson kiemelt jelentőségűnek tekintették, figyelembe véve pártpolitikai érdekeket, meggyőztek , hogy Barcs érdekében vállaljam el. Így kerültem oda. Talán a sors akarta, hiszen a KEMIKÁL a rendszerváltással megszűnt, én addig a C – üzemrész vezetője lehettem volna, mert így volt tervezve. Viszont a sorsom úgy alakult, hogy az alkotó tevékenységemmel sok helyen tudtam szolgálni. Elengedésem az iskolából egyetlen feltételhez volt kötve, valakit szerezzek helyettem. Ez nem volt nehéz, mert akkor sok velem egykorú szakmában dolgozó ismerősöm volt. A legkiválóbbak közül is Somogyi Gyulát kerestem meg, aki elvállalta és Barcsra költözött. Tudtam, hogy ki veszi át a feladatokat, hiszen egy kollégiumban voltunk és egy iskolába jártunk Budapesten, csak ő eggyel lejjebb és már ott barátok voltunk.
    A KEMIKÁLLAL a további kapcsolataimmal  visszatérek , most elindulok Nagyerdő felé és az úton bal oldalon, ott van az általános iskola. Oda jártam negyedikes koromig, aztán felsőbe a Dózsa György – úti fiúiskolába. Sokat tudnék mesélni , de ebben az írásban elsősorban az alkotói tevékenységemet szeretném bemutatni ill. a szülőföldet szeretők kihagyásának degradáló hatását a környezetre. Gyerekkori kötődésem miatt, nagy szeretettel bemutattam az érdeklődő tanulóknak elsősorban hetedikeseknek és nyolcadikosoknak – telt osztályteremben – az általam késztett un. Váray –féle Elektronszerkezeti Periódusos Rendszert.  Ezt egy budapesti általános iskolában hetedik – nyolcadik osztályban tanítottam, egy ott készült bemutató óra a Youtubon megtekinthető a barcsi előadással együtt. Annak ellenére, hogy az igazgatónő nem volt barcsi, mégis szívesen fogadott, hatvani származása révén, beszélgetéssel még közelebb kerültünk, hiszen az említett gyáregység vezető mivoltomban a hatvani pártbizottsággal, tűzoltósággal, ANTSZ- szel, rendőrséggel, katasztrófavédelemmel szoros kapcsolatban álltam.
    No, lépjünk innét eggyel tovább. A rendszeremről történő előadások egy szakdolgozat írásához kellettek, így a gimnáziumban is tartottam egy előadást, mely a Youtubon szintén megtekinthető. Kincsei Igazgató korábban az ipariban kollégám volt , így nem volt nehéz elérni a célt .Ellenben, mivel annak idején Barcson is jártam gimnáziumban, ezért mint régi tanuló szerettem volna ott is megtartani az előadást , - akkor már Vízügyi Szakközépiskola volt , és elmentem az igazgatóhoz, megbeszélni a lehetőséget. iszonyú hidegséggel fogadott , mondva : Itt ilyesmire nincs szükség,- viszont ő nem születtet barcsi, csakhogy érzékeltessem, mi befolyásolja egy település életét , fejlődését. Következő, ott van Nagyhíd – utca, amely akkor a KEMIKÁLHOZ és a fűrészüzemhez is vezetett. Az elválásom után nem sok kapcsolatom volt. Talán kiemelném, hogy a műanyag üzemből a polietilén fóliát csomagoláshoz tőlünk vették, a kapcsolat zökkenőmentes volt . A második megemlíthető esemény , hogy a Fővárosi Műanyagipari Vállalt I. számú telepének a vezetésével ,- ennek a gyáregységnek voltam akkor a vezetője ,,- egy szakmai látogatást tettünk.
    Tulajdonképpen teljességében ekkor láttam meg a KEMIKÁLT. Már a rendszerváltás után tettem egy látogatást, akkor már nem üzemelt, de valaki,- sajnos a nevét elfelejtettem,- egy részét megszerezte és az ő irodájába mentem. Bemutatkoztam és előadtam a jövetelem okát. Elmondtam, hogy létesítettem egy un. Elemek Múzeuma Magángyűjteményt és annak könyvtárát,- ez is majd sorra kerül,- és oda keresek a múltból esetlegesen megmaradt laboreszközöket. Sajnos hideg elutasításban részesültem, így elköszöntem.  Pedig tudom, sőt láttam is dolgokat. Az illető nem volt barcsi, tehát mit érdekelte őt, egy barcsi létesítmény, ellenben Hucsek János József gyerekkori ismerősöm barcsi születésű a Metál KFT cégvezetője , több budapesti visszfuvarral segített , onnét eszközöket , könyveket hozni. Nos, ez a lokálpatriotizmus, ami aztán kiterjeszthető az egész Barcs területére. Itt van mellette a fűrészüzem.  Meg kell említenem, hogy oda is készíttetünk a műanyag üzem fóliahúzójában csomagolóanyagot, így valójában a barcsi gazdasági érdek meg is valósult.
    A megnövekedett igényt, egy újítássorozatommal tudtuk kielégíteni, de erről majd a műanyagüzem résznél teszek kicsit részletesebb leírást. Megemlítem a Barcshoz kötődés miatt, a szakmai gyakorlatra  NDK - történő kiutazásom előtt, a fűrészüzem rönkterén dolgoztam, kegyetlenül nehéz fizikai munkát. Soha nem bántam meg, hiszen számomra a sokirányú tapasztalatszerzés prioritást élvezett. Sokszor elgondolkozom, hogy tapasztalattal, megfelelő gyakorlattal egyáltalán nem rendelkező személyek miniszteri és akörüli rangot kapnak milliós fizetéssel. Nyugodtan kijelentem, hogy ez katasztrófához, frusztrált áldemokratikus társadalomhoz vezet, mert tapasztalat – empátia nélkül emberekkel nem tudnak megfelelően dolgozni, így mindig a humánumot félrelökve egy önző érdekszféra akarat érvényesül ,amiben a valódi tenni vágyás, alkotóképesség nem is tud kibontakozni. Persze a tapasztalatom, általában addig kellett, amíg azt kiadtam, aztán valahogyan lemorzsolódtam és maradt a baráti- rokoni – sógori – érdekfalka, egyre gazdagabban ui. ez nálunk általános jelenség. Megdobban a szívem ott van még a templomtéri park ! Valódi park volt hatalmas fákkal, padokkal , ahol mindig zsongó élet volt, ahol születtek tervek és szerelmek. Elnézem, a nem lokálpatrióták romboló átalakítását, a templomtér egységének megbontását „ betonba  öntését. Tisztelt barcsi elöljáróságok, akiknek az élményei nem idekötődnek, de a sorsunkról döntenek, empátia és helyi kontinuitás nélkül, tudják egyáltalán, hogy nekem mit jelent a park. Nekem, a parkban még mindig megvan az a fa a templom mellett az út szélén, ahová tizenhat éves koromban Csorbics József barátom unszolására, kalapáccsal - szögekkel bevertem az első szerelmem és az én nevemnek a kezdőbetűit! Talán kezdik érteni, hogy más szemüvegen látjuk az otthonunkat. 

Rovatok: 
Irodalom