Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok





























 

Jelenlegi hely

Barcslándzsával szívemben

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Harmadik fejezet. 
    Gyermekkorunkban, az akkor még vasútállomással rendelkező Barcshoz tatozó Belcsa – puszta,  az ott levő Kremsier- kastély, a parkjával, a történelmileg hozzáköthető szesz – és rumgyárral, fiatalkori kíváncsiságunk örök helyszíne volt ,ahová időnként eljárva csodáltuk annak különlegességét és szépségét. Ma már romhalmaz kastély és porig lerombolt magánzsebekbe került szeszgyár van. Párszor kimentem tanulmányozni a rombolás és pusztulás mértékét, csak egyetlen látvány vigasztalt, az a  szeszgyár irodaépülete , amely az átkosban felújításra került és ma is áll. Számomra most ez az érdekes, hiszen itt került kialakításra a KEMIKÁL, akkor épülő gyár, oktató laboratóriuma. Nos, itt lettem, több szaktantárgy tanítása mellett, a laboratóriumi műszaki oktató. Ebben semmi különös nem lenne, csakhogy az oktatáshoz szükséges laboratórium létrehozása az irodaépület egy részéből még csak terv volt.  Így saját kérésemre az ipari iskola előadójában alakítottam ki oktatásra alkalmas területet! Ezt követően pedig, amikor a szeszgyárnál elkészült a helyiség, a diákokkal rendeztem be a rendelkezésre álló bútorzattal és felszereléssel. Itt már el tudtuk végezni a tanmenetben meghatározott laboratóriumi feladatot. Természetesen pár hónap múlva már szakemberek által bekötésre került minden közmű. Büszkék lehetnek a tanulóim is, akik akkor fel sem tudták fogni, mit jelent az, hogy saját maguk is részesei lehetnek ennek az alkotó építő tevékenységnek.  A gyár építése miatt a nyári szakmai gyakorlat, laboratóriumi gyakorlattal lett helyettesítve.
    Soha nem mondtam és nem írtam le, de a tanmeneten kívül majd két hónapra elfoglaltságot kidolgozni, a rendelkezésre álló eszközökre és vegyszerekre, a biztonságos kísérletekre bizony nem volt egyszerű. Nem beszélve két csoportot vittem délelőtt s délután. Mivel szerettem a szakmát, persze ezt nagy örömmel tettem, majdnem minden éjszakán át, leírva, átgondolva. Szerencsére baleset nem történt. Időnként levittem a tanulóimat a Dráva – partra, ott meséltem a környékről is. Gyermekkoromban a kastélyban laktak pl. TSZ dolgozók , bár előtte határőrvédelmi funkciója is volt. Mezei István úgy emlékszem, a hetedik év vége felé került Barcsra az osztályunkba. Azonnal barátok lettünk és többször mentem hozzájuk a kastélyba. Gyönyörű nagy fehér ajtók voltak és egyes részek teljesen lezárva. Bekukucskálva ott több könyv és egyéb érték volt felhalmozva.
    Az én szempontom szerint most szeretném tényekkel megvilágosítani , azt a folyamatot, amikor a nem lokálpatrióták akarata érvényesül, sőt ezt bizonyos korábbi nemzeti ellentétek is tetőzik. Erről csak ennyit: Barcs zsidó lakossága szinte eltűnt, a svábság egy része, az itt levő horvátok és az idekerülő felvidékieknek volt a legkevesebb beleszólásuk a már kommunisták által bitorolt hatalom  irányításába. Ám a svábságnak valamilyen módon sikerült befolyást szerezni, talán a nagyobb összefogásuknak köszönhetően kiszorítva a többit. Ez a már Barcson születettek, révén, akik ma hetven évesek is elmúltak, mondhatnám nem is olyan régen kezdett feloldódni.   Viszont gyerekként a kiszorítottságot végig kellett élni. Ennek egyik példája, amit szeretnék a szeszgyári történethez kapcsolni az, hogy nyolcadikban kémia órára neoncsőből, villanykörtéből készítettem egy desztilláló készüléket,  tintásüvegből pedig egy borszeszégőt. Amikor elvittem, a padomra felszereltem, Horváth Lajos tanár úrnak annyira megtetszett , hogy azonnal szólt Farkas Erzsébet kémia tanárnőnek, aki kijött, ránézett és azt mondta : Honnan van ez a Bunsen – állvány , talán innét loptad. Ennél nagyobb megalázást nem kaptam életemben, mert ez volt az első. Mondtam neki, nem , mert azt a Mezei édesanyja adta, aki a Kremsier volt épületében kialakított tejüzemben dolgozott és onnét dobtak ki pár dolgot, amit én megkaptam és elhoztam. Ennél többen nem kívánok feltárni, de remélem, valamit bemutattam, hogy Barcson az összefogás elismerés helyett a gyűlölet keltés az a levegőben lógott és talán lóg is, a végtelen irigységgel karöltve.
    Az, hogy a nem itt születettek és itt felnövők gyakorolták és gyakorolják a hatalmat annak eklatáns példája, hagyták kilopni , kirabolni a kastélyt. Íme a mai kép,  kastély meggyilkolva ebek harmicadjára. Ordítani tudnék, amikor látom a hatalmas kártételt, azok közvetítésével és jóváhagyásával , akik aztán jól megszedve magukat, ma már mondhatom dúsgazdag kapitalistaként távoztak röhögve itt hagyva azokat sírva, akiknek a szívük születésüknél fogva ide van gyökerezve. Belcsa, - római kori település , hát nem véletlen .hogy alacsony vízszintnél felbukkant egy ritkaságszámba menő un. bödönhajó , amit először a strandra majd a helyi múzeumba vittek. Tisztelt olvasó mit gondol, mi lett ezzel is ? Az ebek harmincadja mondatot tudom csak leírni még egyszer. Ugye, amíg bizonyítva le nem írom, hogy lehettem volna az egész Kremzier – birodalom megmentője, senki nem hiszi el. Pedig kétszer is volt kidolgozott tervem , amit lesöpörtek, no mit gondoltok kik, hát nem az említett lokálpatrióták ! Ennek történetét majd akkor írom le, amikor Barcs másik felére Nagyerdőre eljutok, a műanyagüzembe, illetve az egyiket, amikor a múzeumhoz. Induljak el. Ezt csak azért írom le , hogy a nem barcsi, aki megítél lássa, hogy nekem mit jelent Barcs . 
    A szeszgyártól távolodva az utca vége felé lakott néhai Horváth Ferenc „ jógi „ , akivel korábban szüleim kapcsolatban voltak közös üzleti érdek mentén. Ő vitt bele, így vele jártam harangozni a katolikus templomba. Ha már templom akkor megemlítem, hogy negyedikes koromig gyakran ministráltam, mivel kiemelten anyai ágon igen vallásosak voltak, bár apai ágon volt pap is , sőt a Mátyás – templom egyik karnagya Váray Ferenc volt. Negyedikes koromig sok megvetést kaptam ezért, amit sajnos nem tudtam elfelejteni, mégpedig ezek tanítók voltak, akik nagy párthűséget akartak mutatni. Az idősebb korosztály tuja, emlékszik még, ezek volta Barcson a „vörös rémek” .  Megjegyzem , a rendszerváltás után a „ vörös rém „ félék kiszorítottak a templomból, hirtelen köpönyeget váltottak.  Kedves olvasó szeretném, ha felfedezné a párhuzamot és az én élettörténetemet eszkalálná. két társadalmi ellentétre  amely egy fejlődés gátja és sokak sírja, nem beszélve a hatalmat tulajdonképpen megfelelőn gyakorolni nem tudó pojácákra .  

Rovatok: 
Irodalom