Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok





























 

Jelenlegi hely

Barcslándzsával szívemben

Waraykaroy
Waraykaroy képe

BARCSLÁNDZSÁVAL SZÍVEMBEN
Irta és szerkesztette Váray Károly 
Önéletrajzi ihletésű mű 

Szívemben barcslándzsával
Szívemben lüktetett most csendesül
Egyre halkabb a dobbanás
A halványodó táj is fájdalom
Partra vetett lettem védtelenül
Itt születtem Dráva – Rinya ölében
Barcs volt felettem az üstökös
Mindig hittem ha hajnalom volt
Nem hagyhat el ő lesz az alkonyom

 

 Első fejezet.   
      Ha kíváncsi vagy arra , hogyan lehet egy ember saját szülőföldjéről száműzött, akkor olvasd végig. Ám ha az alkotó emberek kegyetlen sorsára vagy kíváncsi, akkor is olvasd el. De, ha a hatalom által, tehetséges alkotó emberek eltoposására vagy kíváncsi, akkor is. Kedves olvasó, miről is fog szólni ez az esszészerű mű?  Akik az írói munkásságomat ismerik, nem is sejtik hogy a másik oldalon tudományos – műszaki jellegű tevékenységet is folytatok és ez így igaz fordítva is. Az egyik kutatásom útját fogom ismertetni, az irigység, a politika  labirintusán keresztül , mely útvesztőben vagy elhalálozol vagy megtépázottan , megalázva , ellehetetlenítve mégis találsz egy kijáratot , amelyen keresztül félholtan kitántoroghatsz .  Nem , a rám rótt sorsot nem akarom senkire hárítani, ennek különben sem lenne értelme, ám a kirakaton egy foltot szeretnék letisztítani, hogy a mögötte levő dolog is látszódjon. Ezzel az írással párhuzamosan készül egy videofilm is, amely video részleteket és dokumentumokat is fog tartalmazni. Sajnos a széles skálát csak úgy tudom bemutatni, ha néha ide – oda is ugrálok, mert a két dolog közözött így világosodik meg az összefüggés. Jó pár évtized óta „ robbanómotorokkal „ is foglalkozom , azokhoz szerettem volna új üzemanyag befecskendező egységet létrehozni, így jutottam el egy megoldáshoz , amely végül permetezőgép fejlesztéséhez orientált.  A „ rendszerváltási tituáció „ után , szinte minden kormánynál próbálkoztam , mondhatnám semmi sikerrel, pedig az alkotó ember érvényesülése érdekében küzdöttem a változásokért. Be kell vallanom ma már nem tenném, mert nem a tisztesség és a becsületesség lett a dominancia, hanem a végtelen tudatos és tudatlan kapzsiság , a mások kirablása útján megszerezhető minél nagyobb vagyon. Őt évvel ezelőtt is , a kórházba kerülésem előtt írtam , többek között Lázár miniszter úrnak és Pálinkás akadémikus úrnak, segítséget kérve a találmányim hasznosításához.  
     Mindkettőjük válasza megköszönte, hogy ilyen emberek is vannak, de ők nem tudnak segíteni, forduljak az erre illetékes szervekhez. De hová, amikor ezt már sokszor megtettem és mindenhonnan finom elutasító választ kaptam. Közben eltelt négy év, amikor végre újra elő tudtam venni ezt a kérdést és írtam Dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter úrnak. Levél és válasz később részletesen ismertetve lesz. Nagy változás történt, mert a válaszban az illetékeshez irányítottak. Akkor azt hittem végre megnyílt a titokmenny és a paradicsomba kerülhetek az alkotói tevékenységemmel. Mint kiderült, a pokolba kerültem. Megkaptam a pályázati űrlapot, melyet rengeteg munkával kitöltve el is küldtem. Ennek a munkának a részletes ismertetése, e műnek a II. részében lesz. A lényeg az, hogy írtam egy levelet a barcsi polgármesternek, melyben kérdéseket tetem fel a tarnócai Széchenyi – kastéllyal és a Barcsi Szegénységkutató Intézettel kapcsolatban, mivel mind a kettőt szerettem volna bevonni a tervembe, azaz a pályázatomba. A válasz egyértelmű volt, a kastély nem tartozik az önkormányzathoz a szegénységkutató, volt bírósági épület pedig bérbe van kiadva, így nem tud további felvilágosítást adni.  Ezt természetesen tudomásul vettem. A pályázatom támogatása érdekében közben írtam egy második levelet, melyben kértem, hogy tegye lehetővé valamelyik önkormányzati gyűlésen a pályázatom ismertetését, addig a szintig, amíg lehetséges ui. a pályázatom kezelőjével TITOKTARTÁSI SZERZŐDÉST kellett kötnöm. Szerettem volna ismertetni és csak az önkormányzat elvi támogatását kérni a pályázatom megvalósítása érdekében, amelynek címe „Váraypemet épületek hasznosításával”. A Váraypermet, egy permetezőgépgyár létesítése, az épület hasznosítása pedig a tarnócai kastélyra vonatkozott. Milliárdos nagyságrendű tervről van szó, amely munkahelyeket teremt és a kastélyt is megmentené a további enyészettől. 
      Aztán megérkezett a várva várt nap, megjött a válasz. Többször is elolvastam, a határozatot. Majd könnyekkel küszködve ott hagytam a gépet és kimentem az udvarra sétálni.  A lényeg, a több éves munkám, melyet végül is a pályázati elvárásoknak megfelelően több hónapos munkával elkészült, elutasításra került. Egész éjjel hánykolódtam, szidtam ezt az érthetetlen világot. Úgy éreztem én vagyok a hiperbalek, aki örök vesztes. Ezt a vesztes sorozatot is be fogom mutatni, itt most csak Barcson keresztül. Másnap kimentem az erdőbe sétálgatni. Fejem zúgott, ott morajlott bennem: a korom miatt elveszett az utolsó lehetőség. Az erdei levegő, a fenyőfák zöld ölelése megnyugtatott. Visszafelé bementem Varga Pityu barátomhoz, akinek elmondtam, hogy sajnos a több éves elő munkám és a többhónapos pályázatírásom elveszett. Mivel titoktartási kötelezettség köt, ezért csak nagyvonalakban ismertettem a lényeget. Viszont megemlítettem, hogy a barcsi polgármesterhez fordultam, a már leírtak alapján és mondtam, képzeld el válaszra sem méltatott !  Erősen zaklatott lettem, nem értettem és most sem értem, hogy én, aki  barcsi születésű és Barcs érdekében kértem a segítségét , még válaszra sem méltatott. Kezdtem felsorolni a barcsi számkivetettségemet, annak ellenére, hogy a lábnyomomat sok helyen otthagytam. A lényeg, Pityu megemlíti, hogy van még egy ismerőse, akit az önkormányzat nagyon megsértett, aki panaszát leírta, majd azt a temetésén felolvasták. Akkor villant fel bennem, az én történetemet is le kell írnom, de nem várok a felolvasásra. Az érintett iránt hatalmas empátiát éreztem ! Micsoda fájdalmat, szenvedést őrlődő gondolkodást, számkivetettséget kellett neki átélni, hogy egy ilyen búcsúlevelet megfogalmazzon. Élete utolsó napjaiban kellett megszenvednie a munkahelyi megaláztatását, mert aki tollat fogni nyúl, fájdalmát megénekelni, annak síró hangja van és így kell a földi életét elhagyni. A kilököttség érzésével kellett távoznia. 
       Jöttek a taglózó hatalmasok levelei, akik nem tudnak segíteni, annak ellenére, hogy a legmagasabb társadalmi pozíciókat töltik be, de kegyelemdöfést mégis a barcsi polgármester adta meg.  Úgy tűnik vannak emberek , akik még segíteni sem engednek, talán attól félnek , hogy fényüket vesztik , holott éppen a homályosságuk csillanna fel. Igen azt írtam, hogy hiperbaleknak érzem magam, de ez csak a múlté. Miért én lennék a balek, aki önzetlenül adni akar? Szerintem inkább az a balek, akinek fogadni kéne, de a hatalom ittassága miatt nem teszi meg. Persze ebben az esetben mindenki vesztes lesz, ezért inkább mesterségesen balekká degradált társadalomról beszélhetünk. A félrevezetett nép fölött könnyebb uralkodni, ezt már a történelem bebizonyította. Uralkodók testvérházassággal a vagyon megtartásáért önmagukat is képesek voltak degradálni, hát úgy tűnik lazább kötelékkel, de ez a mai napig fennáll. Hogy is van az, nekem több oldalas pályázatot kell beadnom,- a II. részben ez részletesen ismertetve lesz, - míg hallom, hogy a minisztérium szórja a pénzt, mindenféle szükségtelen dologra.  Folyik a pénz divatra, összeomló sportlétesítményekre, fű által felnyomott használhatatlan kerékpárutakra, szinte mindenre, csak a magyar alkotók tényleges felkarolására nem. Aki végig fogja olvasni ezt az írásomat, az rá fog jönni, hogy hány ember van közöttünk, akik sokat tettek, de nem fértek bele a belterjes körök érdekeibe, ezért inkább hallgatásra lettek ítélve. Minden településen, közösségben vannak ilyen alkotó emberek, akiknek munkájukat mások élvezik és ebben az az érdekes, hogy a nép a plagizálót, vagy a tolvajt méltatja. Ezt könnyen tehetik, hiszen a pozíciójuknál fogva totál prioritást élveznek.  Persze akár szerencsésnek is mondhatnám magam, hiszen Barcs két szélétől kezdve Belcsán át Nagyerdőig be tudom mutatni Barcsot, a tevékenységem által. Szeretném bemutatni, hogy a kirekesztettek munkája hogyan él tovább ott, ahol az ott dogozók sem sejtik a munkahelyük létrejöttének történetét.

Rovatok: 
Irodalom