Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Az emberi jóságról...

Lili
Lili képe

Az emberek jók!
El lehet ítélni egyes cselekedetüket, de magát az embert soha!

Sokszor érzem magam úgy, mint az erdőben, fák között cseperedő kis páfrány. Jobbra néz, balra néz, körülötte mindenütt bölcs fák ölelkeznek, és mesélnek neki az élet fontos dolgairól.
Engem is ilyen égbe törő "Nagyságok" vesznek körül a mindennapokban, akik bölcs tanításukkal vezetgetnek a fény felé. Minden egyes ember, akivel találkozom, tud valami olyat adni, valami olyat mutatni, ami a legmélyebbről jövő tiszteletet ébreszti bennem.

Norbit gimis korom óta ismerem, egy évfolyammal járt fölöttem. Szerettem őt titokban meglesni a szünetekben, mert az arca, a szemei olyan varázslatos világot tükröztek, amit a korosztályomon belül nagyon ritkán láthatok, és amiben jólesik elmerülni. Talán titkon szerelmes is voltam belé, nem tudom, de hogy csodáltam őt, az egészen biztos. 
Érdekes, de a barátságunk csak évekkel később, egyetemi éveink alatt kezdődött egy "véletlen" küldött levél útján. Ezután viszont úgy váltottuk egymás után a leveleket, mintha mindig is ismertük volna egymást... és ez mai napig így van.
Néha eltelik több hónap, talán egy év is, hogy keresnénk egymás társaságát, talán mert az élet másfelé sodor mindkettőnket, de aztán jön egyetlen sor - Mi újság Veled? - és minden úgy folytatódik, azzal a varázslattal, ahol és ahogy legutóbb abbahagytuk. Nagyon büszke vagyok a barátságára!

Egy évvel ezelőtt is éppen így történt. Hosszas csönd után váratlanul kaptam egy levelet tőle. Mesélte végtelen lelkesedéssel, hogy micsoda lehetőséget kapott, mert kimehet két hétre Afrikába, ráadásul vihet magával egy embert, és ő rám gondolt, mert senki más nincs a környezetében, akiről biztosan tudná, hogy jól érezné magát abban a kinti "más" világban.
Bár én alapvetően szeretem az őrültnek tűnő dolgokat, és a váratlan helyzeteket, mert hiszem, hogy az élet "sóját", értemét ezek az események adják, de most mégis vissza kellett utasítanom ezt a kedves ajánlatot rajtam kívül álló okok miatt. Pedig... ha tudná, de szívesen mentem volna! Nem igen vágyódom utazni sehová, de a nyugati civilizációtól mentes világokba, ahol nem számít idő és pénz, ahol a türelem nem csak a szótárakban létező fogalom, nagyon szívesen mennék...

Norbi egy-két hónapja ismét jelentkezett. Annyira Afrika szerelmese lett, hogy elvállalt egy önkéntes munkát Ugandában, és most több mint egy hónapig kinn lesz. 
Ő mentőtisztként dolgozik itthon, ezért kórházakban, egészségügyi ellátásban segítkezik az ottaniaknak, amit ők hálás szívvel igyekeznek is megköszönni! 
Elindulása előtt még arra is volt figyelme, hogy apró ajándékokat gyűjtsön az itthoni ismerőseitől, amiket odaadhat majd karácsonykor az afrikai gyerekeknek. 

Már két hete kinn van a misszióban, teljes varázslatban, és lelkesen mesél az élményeiről, tapasztalatairól, az ottani emberekről... Nekem pedig megint sokszor eszembe jut az a kicsi páfrány az erdőben, a hatalmas fák között.

A Szeretetet ünnepelni sokféleképpen lehet, de ahogy idén ő ünnepel Afrikában, az számomra példaértékű és szívet-lelket melengető.

Végtelenül hálás vagyok kicsiny páfrány-sorsomért...

Rovatok: 
Egyéb