Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Az érintés szent fénye

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Akkor még nem érdekelt a miért
Azt sem tudtam mi az az ok és okozat
Nem éreztem át a létet a kiért
Még nem értettem tapintva a dolgokat
Átsuhantam a virágos tavaszon
A napsütéses nyári tóparton
Közömbös volt az őszi levélhullás
És a hópelyheken a téli ragyogás
Egyszerűen gyermekmosolygás
Volt az egész madárénekes világ

Minden amit láttam és hallottam
Gyönyörű felfedezett szépség volt
Mintha álomvirággá nyílt volna
Az éji fantázia mesedús világa
Egyszerűen viráglátványos- illatos
Volt a rétre erdőbe csábító tavasz
Vízpartra csábító volt a nyár
Elfogadtam az ősz színes hullását
És szánkóra csábított a fehér hó
Gyermeki lelkemben feltárult

Az észlelhető harmónia szépsége
Mert a varangyot is élőnek láttam
A szív nem dobbanása még
Nem kereste a visszaverődés falát
A tekintet szálai még nem szőtték
Keresve az érzelembimbó nyílását
Gyermeki érzésekkel csodáltam a virágot
Anyai szeretettel öleltem a világot
Könnyem csak akkor folyt
Ha testemhez fájdalom ért
Nem éreztem s nem tudtam
A bánatból fakadó kín érzést

Fiatal gyermeki arcom ragyogott
Napsugár s csillagfény
Táncolt rajta s felvillant ezer szépség
Egyforma volt minden arc és hang
Nem sorolta érzelem rang
Csak játék volt a világ
Varázslatos szenvedély
A sok futkosás adott fáradtságot
A másnaphoz erőt és bátorságot
Játszottunk elmentünk egymás mellett

Voltunk mint gyermek a gyermekben
Egyszerűen a szabadságban lüktetett
A természetért rajongó szív
A kedvellek érzés sem jelentkezett
A szó meg sem fogant
A száj még álmában sem remegte
A kiválasztott első
Megkülönböztető szót
Minden hang egyformán szép volt

Akár csak a madárdallam
A természet édenében
A hangnak még nem volt
Érzelem varázsa egyszerűen szép volt
Akkor a kezek érintkezése
Ellebbent érzelmek nélkül
Az érintés nem lobbant
Villámként a szívben

Ám a percek múlásában
Egyszer csak megjelent a barátság
Ebben a szívdobbanás
Már ritmust lüktetett szaporán
Ám valami megváltozott
Jó érzés volt ketté törni az almát
S együtt élvezni annak zamatát
De még mindig azt hittük
A mindenség csak mesevilág

A pillantások nem
Az egymásba fonódást
Hanem a labdáról lepattanást keresték
Akkor csak azt mondtuk
Te kis aranyoska
Mint ahogyan a puszitól
Csak mosolygott az arcocska
Ki gondolt akkor még
Saját történetre a játékok világából

Ki gondolt akkor még arra
Hogy az emberben van egy másik
Befogadó mélység
Akkor még a játék örömétől
Az otthoni terített asztal
Boldogságához volt az út
Nyitott volt a szív s lélek
Egyformán áradt a szeretet
Nem volt kitüntetett irány
Csak adta illatát mint a rózsaszál

A mese is csak egy sugallat volt
Talán egy romantika csillanás
Mert végül egymásé lett
Királyfi és királyleány
S ez nem volt más
Csak egy szép élmény csattanás
Semmit sem jelentett hallva
Bolond szív volt elvérzett
Mert a csalódás hervadás ízét
Nem érezte még a gyermeki szív
A kakaó s cukorka volt az édes

A nyelven játszadozó
Kellemes íz
Tavak erdők folyók adták
A gyermeki élet szép mosolyát
A hosszú barna haj
Fakoronaként libegett a szélben
Az íves szem szemöldök és pilla
Inkább volt égre szállt
Virágzó kamillamező
Mint vágyat szövő ébredő gondolat

Akkor még csak a
Megütött vérző térdnek volt sírása
A párnába temetett könnyező szemnek
Még nem volt látomása
A szomorúságot eloszlatta
A kedves anyai szó
Az esti anyai szájból mese
Volt a ringató

Ám változások lopództak a szívembe
Tavasz múltával mosolyod
Virág maradt az emlékemben
Furcsa volt de illatozott a múlt
S minden szirom tüzes mosoly volt
Érzés ébredt bennem
Mely a helyre visszavágyott
S a hóban sem láttam mást
Csak egy villámló csábos arcot

S eljött egy éj a gondolatok bilincsén
Hozzád utaztam a csillagokon át
Érzelem fuldokolva
A szerelemről semmit se tudva
Úsztam át a csillagok mezejét
Fáradtan a nappali partra vergődve
Megéreztem a másik nem szelét
A létezés új ízét

Az akvarell álmokat a víz
Gyönyörű szobrokká mosta
Végleg hinni kezdtem anyám meséjét
Az angyalok tündéri szépségét
Mintha tengerré lettek volna
A virágos földek a kéklő egek és mennyek
Hívtak szólítottak csak induljak mennyek
S vágytam feloldódni abban
Ami pár nappal azelőtt
Nem volt semmi más csak egy játéktér

Az anyai szeretet forrásában
Megjelent egy másik csodás érzés
Kétágú lett a világi érzés
Megérintettem lelkemmel
A másik érzés rubinédes virágát
Azon a napon valami hozzám tapadt
Valami furcsa mámor belém szállt
Már nem a szemedbe
Hanem egy érzésbe néztem
Az Egyként ki váltál

A földi szépség bíbor csillogásából
Valami történt bennem
Átmosta testemet egy vágy
Mely harmatként csillant
A gondolatokkal telt izgatott
Másnap reggel hajnalán
A játékot átvette a szív
S a dobbanás a gondolataimat

Megtanultam hogy ebben az érzésben
A sík ha lépsz heggyé tornyosul
S egy végtelen úton
Mindig a völgybe visszahullsz
A csend sétájára vágytam
S porrá taposni a leveleket
Észrevettem az éji szobában

A dúsnak hitt térben 
A csend magányát
A hullámzó emlék tükrén
Reggelre darabokra hullt minden álom
Mert az talán nem is álom volt
Csak egy kedves mosoly
Mely nem maradt már a parkban
Mellém szegődött
Visszatérni az álmaimban
S egy új érzelem cérnája
Átvarrta a gyermeki hevületet

Feltárult előttem a romantika útja
Egyszerűen érezni
Szívdobogással a másik közelségét
Mosolyoddá vált az éji Hold
S lobbanó hajaddá nappal a Nap
Egyre üresedett a létem
Vákuum keletkezett a testemben
Vákuum keletkezett az elmémben
Valaki valami hiányzott

A légüres térben
Valami megváltozott
Álmodózölddé változott a levél
Érzelemlilává az orgona
Vágyfeketévé a röppenő fecske
Te lettél benne a fátyol lenge rózsaszín
Fantáziasárgává lett bennem a Nap
S ím Te lettél a ragyogása
Egyre jobban kitöltve a koroműrt
Kiűzve a sötétség szunnyadó álmát

Más lett a virág illata és fénye
Más jelentése lett a csillogó szemnek
A tekintetek találkozási pontjában
Megjelenő sziluett örömnek
Ez már nem játék farkaszem volt
Ott már megérett egy érzés átkarolt
S megjelent a fényben
Az együtt reszkető homályos délibáb
S megéreztem nemcsak
Víztől eredhet a szomjúság

S megfertőzött egy érzés
A valamiért együtt lobbanás
Megismertem az idő egy másik fogalmát
És más dimenzióban lüktető
Mindig lassan járó óra ketyegését
Mert szerettem volna
Ha a hozzá vezető út
Ideje és távolság nulla lenne
A két szív dobbanása
Mindig szinkronban lenne

Ízére még nem vágytam
De ajkadnak ívét már csodáltam
Felfedeztem a hajlatok érzelmi szépségét
A domborulatok és homorulatok
Parafizikai -  és matematikai
Fantázia rajzolatát
Akkor még azt hittem
Ez a másik érzés semmi más
Csak a szépségért felröppenni
Két félszárnyunkkal egyesülve

Berepülni a Világegyetem minden zugát
Energiánkat egymás közelsége érdekében
Összeönteni összegyűjteni
Mint eresz alatt a hordó
Mely korgó üressége
Mindig a vízért vágy
Megérett az új érzés
A találkozás valamiért
Mintha a lélek csak ablak lenne
Kinyílni valamiért
Vagy tán már valakiért

Tűz éledt bennem
Melynek éltetője nem az oxigén
Ez a tűz már egy másik tűzre vágyott
Mely az együtt égő lobbanás
Mikor erre gondoltam
Elöntötte testemet a forróság
Megfogant bennem az elvesztés fájdalma
A valakiért adni elvesztése
Eddig az összeért arcok ellebbentek
Elvitte őket a gyermeki játék
Ám akkor egyre nyomasztott a közelség

Mert abban volt valami titok
Mely másképpen nyitotta ki
A természetre néző ablakot
Felébredt bennem egy másfajta érzelemre
Egy tettekben gondolatban is képesség
S egyre bonyolultabban jelnet meg

Előttem a szépség
Már nem csak látni akarni is akartam
Ma már tudom
A mindennapi találkozás
A mindennapi egymást látása
Hiába volt már akár ezerszer
Akkor az erez látásban
Az volt az első látás
Melyben egészen más volt az egész világ
Ím szavaimnak rezgése
Vágyott egy érintésre
Hullámzás lett szívem remegése

A tűkön ülő türelem
Vitt már nappal s éjeken
A búcsú egy legyintés volt
De egyre jobban teherré vált
Mintha iskolatáskája helyett
Követ kellett volna cipelni
Pedig légkönnyű pillangó voltál
S maradtál minden búcsúzás után
De mindig féltem mikor elröppentél

Talán lesz egy nap
Amikor nincs visszatérés
Nevettünk a felnőttek csókján
Mert nem ismertük a vágyak álmát
A kívánságok csupán
A nyuszifészekben
És a karácsonyfán érvényesültek
Valami megváltozott megfordult
Valami már más ajándékért dúlt
Szükség ébred a vágyban
A test és a lélek síkján
A fogócska érintés
Szinte köddé vált
S a fehér homály mögött
Ott volt már valami más
Már másként csillogott

Anyám ujján a gyűrű
Kezdtem megérteni
Mit is jelent e csillogó kötelék
Szavakat szedtem tavaszi csokorba
S amikor át akartam nyújtani
Ajkamra hervadtak a szirmok
Mert féltem kimondani
Pedig akkor még csak ennyit
Jó ha mellettem vagy
Pedig akaratlanul is
Ott lappangott a vágy
De még valami visszatartotta
Lelkem tett helyett
Várta inkább a csodát

Csak a szívem lüktettet
A rád gondolás volt a szinuszjel
S ez a gondolat
Bebetonozta magát
Ám vakmerőség is párosult
Úgy éreztem menni már nincs akadály
Tudatomban éket vert
A lilabársony szelíd mosolyod
Az érinteni felszólító parancs
Mely szerint ennek tapintását

Nem veszíthetem el
S érintetlenül is álmomban
Érezni kezdetem a kezedből áradó
Felkavaró melegséget
Felébredt bennem egy varázsló
Melynek varázslata te lettél
S egyre jobban elhalványodtak

A szép esti szülői mesék
Valamilyen csodás érzelemből
Híd épült köztem és közted
Ott állt előttem s hívott
Oly nagy és hatalmas volt
Kezdetben a félelem rettegett bennem
Utat jelölt ki a sors
Bár a híd hatalmas volt
Ám rajta az ösvény csak keskeny sáv
Mintha egyirányú lenne
Soha visszatérő

És az a híd tavaszi virágokból
Madarak színes dalából
Röppenő bogarak zajából
És a te íves mosolyodból épült
Mint ahogyan a napfény
Áthatolt a felhőkön ölelni a Földet
Úgy hatoltál belém
Álmodni a fényedet kitörölhetetlenül
Ez az ölelő fény
Örömtavaszt fakasztott bennem
S azt éreztem ennek boldogsága
Kettőnk közös tanúbizonysága
Ha kell kettőnk vígsága és sírása

Barát voltál játszótárs
Lám egyszer csak megváltoztál
Valami más is lettél számomra
Valami csodálatos gyönyörű hiány
Mégis én akartam adni mindent
Magamat mint végtelent
Megértettem a tisztaság fogalmát
Mint a röppenő pillangók szabadságát
Mert négy röppenő szárnyat láttam
A virágkehely peremén
A csillogó másodpercek örömén

Vers ébredt bennem kedves szavakkal
S késztetés átadni néked igaz szavakkal
Aznap délután bennem vibrált
A tündöklő tavaszi millió virág
Nyitott szívvel sétáltam
A dús gesztenyefák során
Ott álltál a parkban
A nagy kőrisfa alatti padnál
Egyedül egyedül csakis te voltál
Lépteimet vitte az álom

Megálltam elötted  
Mint földbe hulló tüzes
De szelíd meteor
Remegve elmerültem szemed
Káprázatosan szép mélyében
Kezemet lassan félve feléd emeltem
Egy pillanat és megéreztem
Kezed és kezem között
A fellobbanó bizsergést

Abban a pillanatban más ember lettem
Kinyílt bennem a lappangó érzés
Életem legszebb tér-idő története
Megérett benne a szerelem
Azon a délután miért is történt volna más
Rám és rád tekeredett a boldogág lánc
Tündér lettél az élem trónján
Oly boldog lettem a szerelem szárnyán
Új dimenzióba lépett a bohókás fiatalság

Attól a pillanattól kezdve
A szemhéjam alá csuktalak örökre
Attól a pillanattól kezdve
Te lettél a lélegzet
Már tudom ha az élet ad egy ilyen pillanatot
S azt emlékké sodorja az idő
Nem kell keresni az élet értelmét
Majd fáradtságba csendesül az idő

De békés maradok hitben
Mert a rügyekben mindig újra éled
Annak az érintésnek az emléke
Rózsabokorra hajtom a fejem
S te ott ragyogsz felettem égő vörösen
És ajkamra hull a tél csókja
De ott ragyog az érintés szent fénye
A szerelem

2020.03.30. 19:45:01

Rovatok: 
Vers