Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Az én romantikám

Marjai László

Kissé szédültem az éjszaka elfogyasztott pezsgőtől, de nem bántam, hisz egy gyönyörű nő feküdt mellettem, akivel egy csodálatos éjszakát töltöttem. Mennem kellett, halkan felöltöztem és egy névjegyet hagytam az asztalon, de eszembe jutott az intelem, így visszatettem a tárcámba azt. A kijáratnál két kidobó udvariasan köszönt-
- Viszontlátásra uram! Reméljük jól érezte magát!

Néhány nappal korábban

Égető fájdalmat éreztem belül, ott legbelül a lelkemben. Ültem egy út menti padon, közel ahhoz a társasházhoz, ahol laktam. Fojtogatva hajolt fölém egy szomorú fűz néhány ága, de legalább nem látták a szomszédok, hogy egy már majd üres üvegből vedelem a vodkát. Nem tompított az ital, inkább az emlékezés örvénye rántott le a mélybe, és szaggatta azokat a sebeket, melyeket egy nagy szerelem okozott. Néha felnéztem az égre. Láttam az ágak közt a csillagokat, ugyanúgy ragyogtak, mint tegnap, és azelőtt. Őket nem érdekelte a bánatom, hiába bámultam őket könnyes szemmel. A figyelmemet mégis sikerült valaminek elvonnia. Egy sötét üvegű, nagy, fekete autó a padom előtt állt meg. Nem szállt ki belőle senki, de én tudtam kire várnak. A házban lakott egy ötvenes marcona fickó. Legendák terjengtek róla, hogy alvilági körökhöz tartozott, és hogy egykor valamelyik ellenlábasát el is ásta. Ki tudja mi az igazság, de a szomszédok tartottak tőle, annak ellenére, hogy nem volt velük agresszív, sőt inkább udvarias. Olykor két gyönyörű, fiatal nő jött hozzá, inkább családi, mint szerelemi kötelék lehettek.

Marcona megérkezett, széles vállán feszült a könnyű ing. Az autóból kiszállt néhány fiatalabb gengszter. Néhány percig beszélgettek, majd egy köteg pénzt adtak át nagydarab szomszédomnak, aki sarkon fordult és elindult a lakása felé. Próbáltam csendben meghúzódni, féltem olyan dolognak lettem szemtanúja, aminek nem kellett volna. Megállt, lassan felém fordult és nézett szúrós szemmel.
- Hát te meg mit itatod itt az egereket? – nem mertem szólalni sem, - Szerelmi bánat? – Még mindig nem válaszoltam, belém fagyott a szó. Üres üvegemre nézett. – Gyere, fel egy italra!
Mint az egér a kígyó szájában megdermedve fogadtam el sorsom. Félve Marcona után indultam. Nem tudtam megérem-e a holnapot.

- Ülj le! 
Mondta. Szót fogadtam. A lakás ízlésről, gazdagságról árulkodott. A bárpultból kivett egy üveg italt két poharat és töltött.
- Szerelmi bánat? – Kérdezte.
- Az. – Válaszoltam. Ismét könnybe lábadt szemmel.
- Jaj! Légy már férfi! – Mondta, majd egy könnyed mozdulattal hozzám dobott egy csomag papírzsebkendőt.
- Ott hagytak?
- Ott. – Válaszoltam, és lassan szakadozni kezdtek belőlem a szavak. 
- Már az esküvőt terveztük…
- Legalább megúsztad a válóperes ügyvédet!
- Tessék, – kérdeztem meglepődve, - és hol marad a romantika?
- A házasság terv, nem több, és a romantika is nőzőpont kérdése. A tiéd egy gyertyafényes vacsora a kedveseddel, vagy a séta a Duna korzón kéz a kézben.
- Van más fajta is? 
- Igen. – válaszolt Marcona. 
- Milyen? 
- Kimész a szemétégetőhöz, fölveszed, aki a legjobban mutatja bájait, öt perc múlva kifizeted, és ennyi.
- Ebben mi a romantika? 
- Az, hogy egy holdfényes úton lassan kocsikázol haza felé. Egyben praktikus, nem kell senki gázszámláját fizetned, szakításkor nem mocskolnak, nem jelentenek fel az APEH-nál, és legfőképp nem átkoznak.

Megfordult velem a világ. Marcona teljesen más szemszögből látta a világot, mint én, nem volt benne harag, csak valami más dimenzióból szemlélte azt. Döbbenten ültem, megszólalni sem tudtam. Bizonyára látta rajtam. Elém tett egy névjegykártyát. 
- Azért ettől több az én romantikám. - mondta, majd folytatta.
- Elmész erre a címre, ezt az embert keresed. Hivatkozz rám. Válogathatsz és mindent megtehetsz, csak egyet nem. Számot nem cserélhetsz senkivel. Megsértenél.

- Köszönöm nem szeretném! – mondtam, - aztán mégis a kártya után nyúltam, majd zavarodottan távoztam egy halk, éppen köszönéssel.

Budapest 2018-08-07

Rovatok: 
Egyéb